Összecsúsztak egy kicsit a dolgaim, több mint hét könyv vár itt, hogy írjak róla valamit. Az anyukám hirtelen és tragikus halála leállított bennem minden közlési vágyat, most próbálom újraindítani magam. Az irodalom gyógyító hatását mindig is éreztem magamon. Ha kell eltereli a gondolataim, ha kell megvigasztal, megnevettet, viszonyítást ad, tanít, beszél hozzám, társam vagy épp csak ringatózom benne. Az apukám halálakor pontosan tudtam, mire van szükségem, akkor a Narnia Krónikáit olvastam addig, amíg meg nem nyugodtam. Most a legkülönfélébb könyvek olvasásával próbálkoztam, más volt a szerepük, de mindnek helye volt...
A pici, zsebbe kúszó könyv szerzője egy olyan költő és zen buddhista mester, aki egyben béke és emberi jogi aktivista is. Őszentsége, a dalai láma mellett őt tartják az egyik legnagyobb hatású buddhista tanítónak. Ebben a könyvben nagyon csendes és apró lépésekben hívja olvasóit a meditáció útjára. Tíz fejezetben lassít le és segít abban, hogy megtaláljuk a magunk csöndsarkát. Ez a helyszín kétdimenziós, egyrészt a fizikai adottságokra és lehetőségekre fókuszál, másrészt a belső sarkot kívánja fénybe vonni számunkra. Ha felleljük ezt a lélekudvart magunkban, akkor a belső békénk életterünkre is jó hatással lesz. Ugyanígy egy adott helység lefoglalása a meditációra, elmélkedésre, olyan békeszigetet alakíthat ki, ahová a későbbiekben bármikor megtérhetünk. Hogyan lehet a munkahelyünkön, a lakásunkban, kertünkben vagy környezetünkben egy ilyen területet létrehozni? Ha megvan a helyszín, akkor hogyan tovább?
A tíz lépcső a praktikus életbe ékelődik, áthatja az étkezéstől kezdve az alváson át minden mozzanatunkat. A szerző a megállásra, a tudatos légzésre, az ülés szerepére, a lélegzősarokra, a harang hangjára, a hűtőszekrényben megbújó sütemény kibékülő módszerére, a házi oltárra, a főzésre és étkezésre, a metta meditációra és az alvásra tereli a figyelmünket. De minden szokványos szituációban képes megmutatni valami olyat, amire nem biztos, hogy így gondoltunk korábban.
Ha hagyunk magunknak időt a rövid fejezetek átélésére, átgondolására, akkor képessé válunk a szürke hétköznapok prózai valóságának elemeit kiemelni és egy magasabb szintre juttatni. Lassulni csak lassan lehet, ahogy mélyülni is. Thich Nhat Hanh ezt tárja fel számunkra könyvében, ami leginkább azoknak nyújt segítséget, akik most kezdenék a spirituális létük megélését vagy akik kicsit elveszetté váltak a mindennapok taposó malmában. Kevés szóval szól hozzánk a szerző, a magunk megélései adják majd a végső formáját az elhangzottaknak.
Hozott pontszám: 5 (2015-ben olvastam először, akkor is 5 csillagot adtam rá, de mennyire sokat tudott most is adni...)
"Az emberiség túlélése attól függ, képesek vagyunk-e megálljt parancsolni a rohanásnak. A "megállás" a meditáció első mozzanata. A második pedig a mélyre tekintés. Mihelyst nyugalmat, békét és örömérzetet teremtünk a testünkben és az elménkben, jobban meglátjuk problémáink gyökerét, közelebb kerülünk a megvilágosodáshoz, és utat nyitunk a változásnak. A "megállás" megnyitja előttünk azt a folyosót, ahonnan úgy tudjuk szemlélni a negatív gondolatainkat, hogy közben ne vesszünk el bennük...A "megállás" arra is lehetőséget teremt, hogy kapcsolatban kerüljünk mindazzal, ami pozitív és gyógyító erejű"
Thich Nhat Hanh
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése