Kang, Han- Nemes teremtmények

 "Az alkotmány szerint nemes teremtmények vagyunk. Nemesek, mint akárki más. És ahogy másoknak, így nekünk is vannak jogaink. A munka törvénye szerint. Kedves, zengő hangja szinte egy általános iskolai tanárra emlékeztetett. Emberek haltak meg ezért a törvényért. "

A Jelenkor Kiadó 2017-ben megjelentette Han Kang Dél-Koreában született Nemzetközi Man Booker-díjas szerző igazán megrendítő témát boncolgató könyvét, a Növényevőt. Azt gondolom, hogy ahhoz képest, hogy az írónő milyen összetett és megosztó témát választott, ráadásul a közlési formája sem könnyen emészthető, nagyon nagy sikert aratott a magyar olvasótáborban is. Ezen felbuzdulva a kiadó bátran belevághatott egy újabb Kang könyv kiadásába, s az idei évben kezünkbe foghatjuk a Nemes teremtményeket, ami szintén érzékeny odafordulást kíván olvasóitól.

Han Kang  egy valós történelmi esemény tényfeltárására vállalkozik, mely sokáig csak titkos csatornákon, fülbesúgás módszerével terjedhetett. Hány ilyet ismerünk, igaz? De az, hogy ez nem is olyan régen volt -valahogy így viszonyulok az olyan történelmi eseményekhez, amik már megszületésem után zajlottak-, és hogy Dél -Koreában, és nem Északon, az már zavarba ejtőbb.  1980 májusában a diktatúra ellen országszerte lázadások törnek ki, melynek megfékezésére Cson Duhvan tábornok a vietnami háborúban edzett, kegyetlen katonáinak ad szabad kezet, elsősorban  a Kvangdzsu (Gwangju) városában zajló diáktüntetések leveréséhez. Az agyonhallgatott esemény eredménye a kilenc nap alatt visszaszerzett város,  minimum hatszáz lemészárolt egyetemista, és közel másfél ezer diák letartoztatása. Olyannyira nem beszéltek a történtekről, hogy sokan csak 15 évvel mindezek után hallottak valamit. Így például Kim Ji Hoon, aki 2007-ben filmet is készített a történtekről May 18 címmel. 

"Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjunban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba, nagyon zavarba jöttem és megszégyenültem éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?"  (nyilatkozta Kim Ji Hoon 2016.05.)

 Elmondása szerint Han Kang is valahogy  így érezte magát, amikor először kellett szembesülni a valósággal. Tollat ragadott és megírta a Nemes teremtményeket.

A hét fejezetből álló történet egyazon esemény hét oldala. A lázadásban meggyilkolt diákokat egy tornateremben gyűjtik össze, ahol a tizenöt éves Tongho is keresi eltűnt barátját. Nem találja meg, s végül ott marad segíteni az épületben. Először az ő szemén keresztül tárul elénk a borzalom. Érdekes, hogy az ábrázolás mindvégig higgadt képes maradni, szinte fásultan naturális. Nem megszokott szemszögből, mint egy önmagához motyogó hang felől indul ki ez a beszéd.

"Kinyitod a szemed, de csak annyira, hogy egy vékony fénycsíkot láss, és a Tartományi Hivatal előtt álló páfrányfenyők felé fordítod a tekinteted. Mintha ott, az ágak között látszana a szél..."

A következő fejezetek pedig stafétabotként adódnak tovább. Hangra lel a barát, az anya, egy szerkesztő, egy rab, egy lány s végül az író is az epilógusban. A fájdalom és a brutalitás hangjai ezek, melyeket hallgatni is megterhelő, nem hogy átélni. Han Kang mindvégig megtartja rezignált hangvételét, és valahogy ez a józanság az, ami képessé teszi a Nemes teremtményeket, hogy megmaradhasson irodalmi alkotásnak, és nem süllyed a vádló, az ítélkező vagy igazságosztó szerepébe.

A fordítást Kiss Marcellnek köszönhetjük, akinek neve ismerős csenghet többek közt a Lélekhegy vagy a Huszadik századi kínai novellák kiadványaival kapcsolatban.  A fordítás érdekessége, hogy nem angolból, hanem koreaiból lett megalkotva, s  így például az eredeti fejezetcímekkel találkozhat a magyar olvasó. Ugyanilyen meglepetés a cím is, mely "Az éjszaka pupillája" címet viselő ötödik fejezetben jelenik meg, s eltér mind a koreai, mind az angol kiadványtól. Kiss Marcellnek sikerült megőrizni a könyv lírai hangvételét annak ellenére, hogy sokszor befogadhatatlan mélységű lelketlenséggel találkozunk.

A könyv rendkívül ízléses borítóval vonja magára figyelmünket, mely egy emberi csontváz, az állatok és a talán legrégebben közöttünk élő növény, a ginkgo biloba szimbólumának "triumvirátusa". A németországi kiadást követő borító értelmezését rátok bízom. 

Hozott pontszám: 5

Han Kang

 

 

 

Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?

Olvass tovább: https://www.erzeki-korea.hu/blog/majus-18/

„Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?”
// 2016. május 17 //


Olvass tovább: https://www.erzeki-korea.hu/blog/majus-18/

„Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?”
// 2016. május 17 //


Olvass tovább: https://www.erzeki-korea.hu/blog/majus-18/

„Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?”
// 2016. május 17 //


Olvass tovább: https://www.erzeki-korea.hu/blog/majus-18/

„Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?”
// 2016. május 17 //


Olvass tovább: https://www.erzeki-korea.hu/blog/majus-18/

„Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?”
// 2016. május 17 //


Olvass tovább: https://www.erzeki-korea.hu/blog/majus-18/

„Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?”
// 2016. május 17 //


Olvass tovább: https://www.erzeki-korea.hu/blog/majus-18/"

Júliusi összegzés

Azt hiszem most már beálltam ezekre a havi összegzésekre, idő hiányában, lét- azaz blog fenntartás céljából beérem most ennyivel is.

Akkor jöjjenek a forró július olvasmányai.

Kazuo Ishiguro- Noktürnök 

Két kedvenc témám van, a művészek és a zene. Az ilyen témájú könyvekkel kapcsolatban jóval elnézőbb vagyok.
Ishiguronál nem kellett elnézőnek lennem, mert a kötet öt novellája mind nagyon tetszett. Hangulatuk sokáig bent ragad az olvasóban.A történetek középpontjában a zene áll. Olykor igencsak meglepő módon, mely a japán/angol író fantáziájának mélységéről tanúskodik, akárcsak azok az emberi kapcsolatok, melyeket boncolgat.
Érdekes volt párhuzamba állítani a másik emblematikus japánunkkal, Murakami Harukival, akinek minden munkáját szintén belengi a zenei háttér. Amikor összehasonlítgattam magamban őket, az fogalmazódott meg bennem, hogy bár Murakami nem zenészekről ír, hanem olyan emberekről, akiknek bizonyos darabok, számok, együttesek iránt köteleződnek el, mondjuk úgy; odavannak a zenéjükért, mégis jobban átjött nekem az ő zeneisége.
Mivel mind az öt novella számomra szinte a tökéletességig kidolgozott, olyan kis kompakt, mindenki figyelmébe bátran ajánlom. Viszont sok új gondolatot nem indított el bennem, amit sajnálok.

 Hozott pontszám: 4/5 

 

Turi Tímea-Anna visszafordul 

Értékelés helyett egy verset hoztam.  Őszi éjjel címmel

Hát így fogunk élni, mint sebzett vadak,
Golyónyom bundánkon, így fogunk élni,
fehér bundánkon alvadt sebekkel,
mint leszúrt bölények, mi így fogunk járni,
hogy kilóg belőlünk a dárda, és véres,
mi húzzuk a lábunk és fogjuk a fejünk,
mi így fogjuk beosztani az időt és a
konyhapénzt, édes mi így fogunk élni.
Mégis mit hittél? A seb nem gyógyul
a nyalogatástól, a halogatástól.
A seb nem gyógyul. Tanulj meg vele élni.
Mi megsebzett bikák így szoktunk táncolni,
az éjjeli fényben mi így szoktunk táncolni,
hogy a telihold mindent élesre rajzol.

Hozott pontszám: 4

 

 Hidas Judit-Seb 

Nagyon sokat vártam rá, nagyon szerettem volna elolvasni. Alapvetően érdemes volt rá várni, de számomra meglehetősen feszült olvasás volt, féltem és féltettem közben. Aki szeretné egy kicsit a magyar valóságot egy lépéssel távolabbról szemlélni, annak mindenképp érdemes elolvasni Emma és az újgazdag Alex kapcsolatának történetét. Persze sokkal inkább társadalmi tabló ez, mint egyéni történet.

A borító nagyon kifejező.

Hozott pontszám: 4

Garaczi László- Hasítás

Garaczi könyve már a 2018-as Merítés díj zsűrizésének okán került terítékre.

A Hasítás számomra már a szórakoztató irodalom mezsgyéjén toporog.
A jelen cinikus hangvételben értelmezett valósága, örökös visszatérések az élet legmeghatározóbb élményeihez, az elágazási pontok felkutatása, az önmagát kívülről szemlélő lemur ember bolyongásának története.
Volt nekem egy ismerősöm, amikor beszélgettünk soha nem lehetett tudni, hogy mikor hantázik, és mikor mond igazat. Ehhez két dolog kellett; az egyik, hogy meghökkentő élményeket zsebelt be, a másik, hogy a meg nem történt események egy más síkon megtörténjenek vele, nevezetesen vágyban, álomban, fantáziában. Ez a lemur hasonló vallomásokkal bombázza olvasóit. A személyesen megélt múlt egy érdekes, fűszeres ábrázolása, mely vadul és vidáman hasít át a nagybetűs élet komolyságán.
(A mixelés igazolásaként elmondom, hogy ismertem egy Fláviát, aki a Mester utcában lakott.)

"…Dési Huber nevétől pedig egy dézsa Hubertus jelent meg a lelki szemeim előtt." 89.oldal

 

 Hozott pontszám: 4/5 

Gerlóczy Márton- Nézd csak, itt egy japán!  - Altató borítójának története

 Itt már írtam az elmúlt évben megjelent Altató című könyvről.  Aki kezébe fogta, vagy boltban látta a kiadványt, annak biztos, hogy a tökéletesre megkomponált borító felejthetetlen marad. 

Egy nagyon érdekes kis történet ici-pici megtestesülése.
Fantasztikus élmény volt megtudni, hogy milyen óriási és összetett előzménye van a borító kialakulásának. Korábban egyik ismerősöm révén módomban állt, hogy régi rádiós beszélgetéseket hallgassak meg, melyek különböző irodalmi művek kialakulásával foglalkoztak. Emlékszem, hogy úgy éreztem, hogy minden könyvet kedvencelnék, ha ennyi mindent tudnék az előzményéről. Ez jutott eszembe, amikor először olvastam Gerlóczy írását, akkor még nem is könyv formájában, hanem a FB oldalán. Az Altató című könyv borítójának regényes története ez.
Persze az a ronda kis ördög ott suttogott a fülemben, és azt mondogatta, „-Szerinted hányan választják tudatosan a könyvük borítóját?”

(Nem pontoztam) 

Bencze Blanka- Pulcsiban alszom

A gyermek és ifjúsági kategória 2018 versenyében szerepel az alábbi kötet. Lehet neki szorítani!

Nagyon támogatom a lelkes elsőkönyveseket, tojáshéjakon lépkedek, amikor az ő könyveiket értékelem, különösen, ha tehetséget látok a szerzőkben. Bencze Blankában pedig ott van a tehetségnek a csírája. Él benne a megosztás vágya, és tizenkilenc éves létére végigvitte ezt a történetet, ami nem kis teljesítmény.
De ez a könyv inkább egy terápia részének tűnik, mondjuk még ez is belefér, azonban kicsit még mindig magára maradottnak érzem a szerzőt ezzel az óriási falattal, ez viszont eléggé átjön az olvasónak.
Adva van egy 17 éves lány, aki szerelmi csalódása miatt önsanyargatásba kezd, éhezteti magát, és önelégedetlensége anorexiába csap át. Meglepő módon a 170 magas lányon szinte senki nem veszi észre, hogy lassan 51 kilóról 45-re apasztja el magát. Persze ez egy amolyan mai, modern, budai tehetős család. Apuka sebészorvos, anyuka karrierista, tesó nincs a láthatáron. A körülbelül négy hónapot felölelő történet menetében apuka egyetlen pillanatra sem tűnik fel, akárcsak a meghittségnek a szikrája. Így aztán nem nehéz láthatatlannak lenni, és eltűnni vágyni. Fiatal írónőnk a probléma megoldásának a „kutyaharapást szőrével” megoldás mellett dönt, vagyis, akkor fog meggyógyulni a leány, ha a szerelem ismét bekopog az ajtaján. Erre mi, idősebbek sajnos csak azt mondjuk, hogy tüneti kezelés – persze orvos sem vagyok-, és ha elhisszük, hogy ez csak fikciós regény, miért ne lehetne erre kanyarítani a sztorit? Erre pakolódik még a probléma megoldásába bevont szakember, Mici néni, a pszichológus. Na ez az egész történet „legbicskanyitogatósabb” része. Szakmailag is, de a szülők hanyagságának oldaláról nézve még inkább. Jó, nem akarok elaprózódni a történetben, de azt mindenképp meg akarom jegyezni, hogy néha már azt hittem, valahol van egy apró betűs alcíme a könyvnek, „hogyan legyünk anorexiásak”. Persze ezekkel az kiegészítésekkel lesz plasztikus Molnár Málna viszontagsága, de mégis azt kell mondanom, megijeszt a gondolat, hogy rossz kezekbe kerülhet a könyv.
Viszont egyértelműen kiderül az is, hogy a szerző szeret írni, írása lendületes, képes aprólékosan részletezni blokkokat, amikor ugrani kell az időben, azt is magabiztos nyugalommal teszi. Érezhető azonban, hogy sokkal tudatosabb szerkesztésre lett volna szükség, illetve jót tett volna valaki, aki ezekre a hangsúlybeli aránytalanságokra rámutat. Olyanokra gondolok, mint például egyik reggel elalszik Málna, későn ébred, nagyon kell sietnie. Fantasztikusan jó részlet ez. Dinamikus, egy irányba mutat, izgalmas, csak épp amint felvisz egy szintre, elengedd és placcs! Nem szolgálja a cselekmény elmélyítését. Az olvasó szeme előtt meg egy nagy kérdőjel villog.
Kettősség maradt bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban, én is úgy gondolom, hogy erről hallani kell a mai fiataloknak, de arról már kevésbé vagyok meggyőződve, hogy ez ebben a formában jó lenne-e?

Hozott pontszám: 3

 

Berg Judit- A holló gyűrűje

Berg Judit könyve viszont az elmúlt évben bejutott a moly gyermekkönyvek top 10-es csoportjába. Nem méltánytalanul. Szerintem is ott a helye. 

Emma nagypapája a budapesti Mátyás templom orgonistája.  A kislány sokat kószál a templomban, gyakran lerajzolja a faragott kőállatokat is. Minden kicsi rezdülésüket észre veszi. Egyik éjszaka félelmetes vihar tombol a városban, aminek következményeként minden díszállat életre kel a templomban. Reggelre ugyan minden visszarendeződik, leszámítva egy-két apróságot. Hová tűnt a gyűrű a torony tetején ülő holló csőréből? Hova lett a szélkakas? S legfőképp hova lett a kőkutya, amely a Szentháromság-kápolnában Anna királyné és III. Béla király lábainál nyugodott eddig. 

Bodza kutyus, ahogy Emma elnevezte, nem tudott visszaváltozni hajnalra. Így most igazi kutyaként éli életét, és próbálja rendbe tenni a dolgokat. 

Izgalmas, színvonalas kiadvány, csodás illusztrációval!

Hozott pontszám : 5

Kertész Ákos- Makra

Megdöbbentő, de az  1971-ben íródott könyv teljesen rabul ejtett, és kedvenc lett. 

Makra Ferenc lemezlakatos szeretne teljesen jelentéktelen lenni, eltűnni a nagy tömegben. De nem megy neki. Zsigerből meglépett tettei is ezt igazolják. Sokáig megjátszhatja magát az ember, de amikor hirtelen dönteni kell, akkor azt cselekszi,  ami legbelülről jön. 8 hónapos terhes voltam, nem tudtam aludni éjszakánként, amikor be akart törni két suhanc egy földszinti lakásba, szemközt velünk. Én sem mérlegeltem, hanem egy másodperc tört része alatt cselekedtem. Addig soha nem tudtam magamról, mit csinálok kritikus helyzetben. Makra sem tudta, hogy amikor fellépett egy prostituált lány megerőszakolása ellen saját barátaival szemben, tulajdonképpen egész további életét meghatározta. 

Kertész könyve lassú, aprólékos, részletező munka. Csak utólag olvastam, hogy operatőrnek készült. Lehet, hogy ezt éreztem írásában, ezt a pásztázó, mindent befogadó látásmódot. 

Hozott pontszám : 5 Kedvenc lett

Szvoren Edina- Verseim

Verseim, amik ugyanúgy novellák, mint az írónő eddigi munkái. Nagyon kemény, kíméletlen, tűnél is pontosabb bemetszéseket ejtenek betűi. Már előző könyvénél is jeleztem, hogy pazarul ír, talán a legjobb kortárs novellistánk, de kegyetlenek a témái. Mesterien bánik a sérelmeinkkel. Most sincs ez másként. Pedig hogy reménykedtem, hogy egyszer olvashatunk derűs könyvet is tőle. Lehet, hogy fogunk, de nem most. 

Hozott pontszám: 4/5

Olivier Bourdeut -Merre jársz, Bojangles? 

A Merre jársz Bojangles, tipikus példája a minimalista írás egyik formájának. Tömör, kifejező, semmi felesleges nincs benne, s mégis összhatásában nagyon megcsavar. 

Egy könnyed, mondhatni bohém család tagjai lehetünk olvasás közben, igazából semmit sem akarunk elhinni.  A pénz lepkesúlyú, épp csak egy felizzó, majd pernyévé lobbant kellék. Valamiféle életművészek tanyája ez, ami leginkább a Tajtékos napok felhős felhőtlenségét varázsolta vissza. Éppen ez az erős hangulat, ez a zenés-fanyar íz a szánkba az, ami odavonzza magához az olvasót. 

Hozott pontszám: 4/5 

 

 

Alexander von Schönburg - Pénz nélkül gazdagon -avagy a stílusos elszegényedés művészete

Amikor Varga Írisz Dóra meglátta a molyon, hogy ezt a könyvet olvasom, kicsit megijedt. Tudta, hogy felmondtam a munkahelyemen, és  lebegek a nagy... semmiben. Gyorsan megnyugtattam, hogy nem kergültem meg, nem fogok ezentúl a ferencesi szegénységben és lemondásban élni,  régóta várólistás volt a könyv. Éppen az elmúlt években (nálam) elkezdődött minimalista életszemlélet kapcsán került figyelmem középpontjába.

Elég legyen az, hogy nem erre számítottam.

A szerző Széchenyi István ükunokája, aki a történelem "vicces" fordulatai révén nincstelenné vált, és egyfajta elegáns hozzáállással próbálta élét venni a nélkülözésnek. A könyv rendkívül humorosan, sokszor inkább, mondjuk úgy cinikusan közelít a gazdagok világának témájához. 

Persze számos veretes igazságot oszt meg velünk Schönburg, de az gondolom, hogy nem egyformán tudunk majd ebből profitálni. Az elismerés mértéke most attól függ, ki milyen szinten áll a lemondás művészetében.

"A valódi szegénység nem valaminek a hiányából, hanem a tökéletesség iránti vágyból fakad, keressék azt az egészségben szépségben vagy gazdagságban. Aki megtanulja az életet a szögleteivel és a göröngyeivel együtt megbecsülni, annak része lehet egy boldognak mondott életvitelben. ( 56.oldal)"

 Hozott pontszám:3/4


Szabó Magda- Az őz 

Még folytatom a Szabó Magdás kihívást. Ebben a hónapban Az őz-et, egyik nagy kedvencemet olvastam, immáron harmadszor. Megdöbbentő, hogy megint  új hangsúlyok léptek elő bennem. Olyan érzésem volt néha, mintha most olvasnám először. 
A könyv tragikuma a borzalmasan átérezhető irigység, ami Encsi Eszter életét övezi. Annyira emberi, annyira szerethető. Bevallom, hogy megint elsírtam magam egy résznél. Le is kellett tenni a könyvet. Drámaian, súlyosan, kegyetlenül ábrázol Szabó Magda, aki mindennek tetejébe olyan valóságosan teremti meg Eszter és Angéla világát, hogy képtelenség eldönteni, mi igaz mindebből. Persze melyik Szabó Magda regénynél nem ezen agyalok?



 Hozott pontszám : 5

Szép kis hónap lett ahhoz képest, hogy végig nyelvsuliba jártam, és egy sort sem akartam magyarul olvasni. 

Tőled szép a napom,
tőled szép hajnalom,
jókedvemet tőled kapom,
ha elválaszt is hét határ.

Tőled szép az ég,
tőled szép a szivárvány,
lelkierőt tőled kapok –
bár elválaszt a hét határ.

Ha elválaszt is hét határ,
hegyek és folyók –
arcomra mosolyt simít
minden, mit tőled kaptam:

a lelkemben zsongó,
mások által nem hallható,
csak nekem játszott
csodálatos égi dallam.

Kökény Éva -Tőled szép

Júniusi összegzés

Ami még kimaradt a júniusi olvasásokból...

Agualusa, José Eduardo - A múltkereskedő 

 

Nem sűrűn találkozhatunk az angolai irodalommal, ezért is mindenképp meg kell becsülnünk ezt a kis kötetet! Én is valamiféle afrikai ismerkedés kapcsán találtam rá a https://moly.hu/kihivasok/a-nagy-utazas-80-konyvvel-80-orszagban-a-vilag-korul kihíváshoz keresve könyveket.
A könyv teljesen beváltotta a hozzáfűzött reményeimet, kaptam valami eszenciát az országból, bár inkább a kevésbé realista formában. Ez így nem is igaz, mert úgy mágikus ez a történet, hogy közben teljesen realista marad. Számomra A múltkereskedő titka az volt, hogy a rövid fejezeteket szép lassan olvastam, és észrevétlenül mászott be a bőröm alá a hangulat. Ez a hangulat pedig leginkább egy koktélra emlékeztetett -mert aztán hú, de sok koktélt ittam már- amiben többféle íz, életintenzitás keveredik, akárcsak Angola történelmében. 

Hozott pontszám: 4

-Ez az én fénygyűjteményem. Diák.
Mindig magánál tart párat a ragyogás ezerféle formáiból, melyeket Afrika szavannáin, Európa öreg városaiban vagy Latin-Amerika hegységeiben és erdőségeiben gyűjtött össze. Műanyag keretben fogva tartott fénynyalábok, ragyogások, jelentéktelen kis felvillanások, melyek árnyákos napokon a lelkét melengetik.

Karafiáth Orsolya -A szirén

Ha alkoholos kihívást keresel a molyon, az valószínűleg nem a nehéz kategóriába lesz besorolva. Szeszes tartalmakat gyűjteni ugyanis nagyon könnyű. Sikké vált a dolog. Olyan, mint rágyújtani vagy beletúrni a hajunkba. Mindennapos, észrevétlen, súlytalan.
Egy pillanatra elfordulsz, s mire visszanézel romokat látsz.
Ilyen romokon lépked Karafiáth Orsolya, egy több generációs alkoholista család megelevenítésekor. Több oldalról vetít, időben is tágít, egy laza szerkezetű textúrát hoz létre, ahol épp elég hátborzongató a leírt szó ahhoz, hogy kitöltse az olvasó a köztes felületet. Novellaszerű füzér ez, mely egyetlen pontra fókuszál, a nap első szavára, pia. Nekem tetszett az a megközelítés, amit a szerző választott, az önmagát ismétlő, csupán csak kicsit kimozduló spirál, vagy még inkább örvény, amely mindent beránt.
A történet elején inkább a nagyszülő, szülők alkohol betegségét követhetjük, ekkor még kicsi az unoka, Kisanna, majd szépen nyakig benne vagyunk már az ő függésében. Nekem mindkét vonal nagyon plasztikus, néha már bántóan naturalisztikus volt, de a valóságban is ilyen, nem?

Hozott pontszám: 4 

Szabó Borbála-Nincsen apám, se anyám

Kiemelkedő alkotásnak tartom, mely hihetetlen érzékenységgel képes a családokban megbúvó gyerekek kárára elkövetett  bántalmazásokat bemutatni. Az egyik leginkább említésre méltó gondolat éppen az írói ábrázolás, mely nem szájbarágós, nem naturalista, hanem metaforikus. Főhősünk, a tinédzserlány, aki nem tud kijönni a szobájából, az ajtaja előtt fekszik nevelőapja, s közben bent a szobában úgy érzi, hogy a falak egyre közelebb jönnek hozzá, míg lassan összelapítják. Még szerencse, hogy bent van vele két macskája, Frici és Dezső. Azaz Kosztolányi és Karinthy. Nem akarok értelmezéseket adni a könyvhöz, ha Szabó Borbála sem tette, nekem sem kell. Ez az alkotás magasan kiemelkedik a kortárs irodalomból. Ha ehhez hozzávesszük a borítót is, mely Orosz István munkáját dicséri, -külön köszönet, hogy elolvasta a könyvet, mielőtt "hókuszpókuszolt" volna (ebből már olyan elegem kezd lenni) - akkor bátran merem ajánlani igényes olvasó gyerekek kezébe!

Hozott pontszám: 5 

Szabó Magda-Sziget-kék

Jó lenne most kicsi lenni, összegömbölyödve, sötét szobában hallgatni ezt a mesét.
Úgy szerettem volna gyerekként hallgatni. Ez jutott eszembe elsőre erről a meséről, aminek furcsa állaga van, mert valóság és képzelet úgy kapcsolódik össze benne, mint egy pamut felvetőszálra rászőtt gyapjúszálas szőnyeg. Szoros és szétválaszthatatlan, egyedi konzisztenciájú. Furcsa volt, Szabó Magda eddig nem tapasztalt, kicsit didaktikus súgása, mintha életében először* nem bízott volna önmagában.

*Természetesen, nem Szabó Magda életében először. Csak én nem tapasztaltam ezt eddig nála.
Hozott pontszám: 4/5 

Hallotta a saját hangja csengését, s egyszerre tudomásul kellett vennie, hogy éjnek idején a kiserdőben, egy tölgyfa belsejében ül egy mókussal, Kandúrkával és Harisnyással, a házigazda csendesen horkol mögötte az ágyban, és ő érti az állatok beszédét.

Shakespeare, William-Szentivánéji álom

Szentiván éjjelén olvastam ki, ahogy terveztem. Egyszer már összejött egy ilyen olvasás, de az inkább délután volt, ez viszont rendes éjszakai baglyozás volt. Ráadásul mind a két fordítást elolvastam. Arany János fordítása ismertebb volt számomra, Nádasdytól picit idegenkedtem, de akinek ez lenne az első olvasása, az biztos élvezni fogja. Tény, hogy a magyarázó lábjegyzetek sokat segítenek a tökéletesebb megértéshez. 
Hozott pontszám: 4

Hidas Judit-Seb

Külső-belső sebeinkről ír Hidas Judit. Én csak annyit tudnék róla megjegyezni, hogy 

Nagyon sokat vártam rá, nagyon szerettem volna elolvasni. Alapvetően érdemes volt rá várni, de számomra nagyon feszült olvasás volt, féltem és féltettem közben.

Hozott pontszám: 4

Ezeken kívül volt még három verses kötetem is, amik ahogy mondani szoktam elég szubjektívek. A versek mindenkinek mást fognak érthetővé tenni. 

Turczi István- Üresség

"Turczi István és Borbély Szilárd szakmai barátsága már több mint másfél évtizede tartott, amikor Turczi megmutatta költőtársának az Üresség című versopusza első, elkészült részletét. A művet Borbély Szilárd Hosszú nap el című, drámai jambusokban írt, 1993-ban megjelent munkája ihlette. A folytatás ma már irodalomtörténet: Borbély 2014 februárjában tragikus körülmények között elhunyt. Az Ürességet végül Turczi két évvel barátja halála után tudta befejezni, az egész könyvet az ő emlékének ajánlva. "

Nekem inkább tetszett, mint nem.
Főleg az eső -Prima Vista – rész volt átérezhetőbb, ahogyan a Turczi gyászolja barátját, Borbély Szilárdot. Később nekem is szétestek a gondolatok, mint ahogy a gyásznak is vannak ilyen őrlődő állomásai is. Ezzel már tényleg nem tud az olvasó mit kezdeni. Elolvassa, meghallgatja, de nem fér a belsőjéhez. Sajnáltam.

Hozott pontszám: 4 

Csobánka Zsuzsa Emese- Minden kikötő

Úgy voltam ezzel a kötettel, hogy amíg egy-egy verset olvastam belőle, addig nagyon jóleső érzékkel gazdagodtam, de amikor ma leültem, hogy a hiányzókat egyben olvassam el, egész más hatással volt rám. 

Tulajdonképpen hogyan kell verseket olvasni? 

Az biztos, hogy sokkal egységesebb, és megformázhatóbb képet kapunk az alkotóról ha nem szemezgetünk, hanem egyszerre többet emelünk be. Így én is, ma egy kicsit vízmosta lettem. A versekben ugyanis központi szerepet kap a víz, mint elem. Ez a víz nem tisztít, nem rántja le rólunk a szennyet, hanem összemos, egybesimítja a dolgokat. Nem engedi elkülönülni az emberben felbukkanó idomokat. Sokszor hiányozott számomra a megértés mozzanat, inkább érzékeltem és „képzelegtem”. Ilyen tekintetben nagyon szuverének a versek -jó tudom, hogy minden vers az-, és kifejezetten nőiesek. De nem csak a víz motívuma lökődik fel újra és újra, hanem Csobánka Zsuzsánál rögzül a „hát” vagy „lift” képe is. Belemagyarázni nem fogok most semmit, de tudnék.
Semmiképp nem tartom lehúzónak a könyvet, de van azért benne némi keresés szította küzdelem.

Hozott pontszám: 4

Turi Tímea-Anna visszafordul

Másoknak sokkal jobban tetszett ez a kis verses kötet, mint nekem. Tény, hogy túl ismerős, túl hétköznapi volt számomra, nem tudtam átkeretezni érintettségemet. Kifejezetten női írások, női választott vagy leosztott szerepekről.

Hozott pontszám: 4

Hát így fogunk élni, mint sebzett vadak,
Golyónyom bundánkon, így fogunk élni,
fehér bundánkon alvadt sebekkel,
mint leszúrt bölények, mi így fogunk járni,
hogy kilóg belőlünk a dárda, és véres,
mi húzzuk a lábunk és fogjuk a fejünk,
mi így fogjuk beosztani az időt és a
konyhapénzt, édes mi így fogunk élni.
Mégis mit hittél? A seb nem gyógyul
a nyalogatástól, a halogatástól.
A seb nem gyógyul. Tanulj meg vele élni.
Mi megsebzett bikák így szoktunk táncolni,
az éjjeli fényben mi így szoktunk táncolni,
hogy a telihold mindent élesre rajzol.

Őszi éjjel

Hervay Gizella: Étellel, csenddel…

Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres az arcomon.

Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.

Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. Tekinteteddel rokon.

Molnár Krisztina Rita - Derűs hétköznapok

Ilyet még nem nagyon, sőt egyáltalán nem csináltam, hogy bemenjek a könyvesboltba, leüljek és elolvassak egy kötetet. De a szükség nagy úr, este zárul a Merítés ifjúsági kategória pontozása, ennek még bele kellett férnie. Ilyen egy lelkiismeretes moly. :) 

Jól is tettem, mert utólag nehezteltem volna magamra. Az elmúlt hónapban ismerkedtem meg Molnár Krisztina Rita könyveivel, így a „Maléna kertje” sorozattal is.
A Derűs hétköznapok a sorozat harmadik része, de talán nem is nevezném igazi sorozatnak, mivel nem egy történet alakulásának folytatásában részesedünk, hanem egy önmagában is értelmezhető könyvvel van dolgunk. Egyébként ezt nagyjából a második részről is el lehet mondani.
A hétköznapokban fellelhető izgalmakra, érdekességekre fókuszál a szerző. A már jól ismert gyerekek Maléna, Luca és Janó történetei ezek. A könyv követ egyfajta kalendáriumi beosztást. Januártól kiindulva minden hónapban valami, a mindennapokat megszépítő apróságról mesélnek a gyerekek. Olyanokat kell elképzelni, mint almatea, kovászos uborka, bodzaszörp készítés, az ünnepek értelmezése kicsit tartalmasabban, versek, könyvek jelentősége és hasonló, élményszinten megélt apróságok. Magamban kicsit a" gyerek hygge" kifejezés jutott az eszembe. Mert igazából ez is az együtt töltött időről, annak jelentőségéről és értékéről szól.
Azt már egy picit nehezebben tudom elképzelni, hogyan lehet ezt esti meseként gyerekeknek felolvasni, mivel a körülbelül egyoldalas fejezetek (nem is igazi fejezetek, inkább események) nem kapcsolódnak egymáshoz. Talán önálló olvasásnak tudom elképzelni. De a benne felbukkanó programokat viszont, mindenképp közös megvalósításra szánnám. Mi is lehet jobb, mint egy közös gesztenyesütés, mozaik készítés, bundás alma sütögetés? Egyébként van azért egy, a történeteket ívbe fogó gondolat, nevezetesen, hogy Füge Maléna kistestvérének megszületését várják hónapokon keresztül. A kis Füge Fülöp aztán meg is érkezik, és ehhez is kapcsolódik majd sok kedves, szerethető gondolat.

És akkor most lássunk néhány részletet a könyvből. Remélem átérezhetővé tudom tenni azt a melegséget és szeretetet, amely a kötet minden oldaláról sugároz ránk. A csodálatos illusztráció ismét Simonyi Cecília keze munkáját dicséri. 

Hozott pontszám: 5  

Kép: http://www.mme.hu/itato_es_madarfurdo

 "Jancsi bácsi azt mondta, ebben a melegben a madaraknak is kell víz.
Egy kivágott fa törzsére drótoztunk egy régi lábost. Azért tettük magasra, hogy a macskák ne tudják elkapni a madarakat ivás közben. A lábosba egy nagy követ raktunk, kilóg a vízből, arra rá tudnak állni, ha isznak. Meg a lábos peremében is meg tudnak kapaszkodni. A madarak jöttek is, egy tengelice szó szerint beleült a vízbe."

"Egy kis olajon vagy vajon megpárolunk egy nagy fej aprított hagymát. Vajjal finomabb. Hozzáadunk egy púpos mélytányérnyi megmosott, frissen szedett csalánlevelet, amit leszedtünk a száráról. Mindenképpen kesztyűben kell szedni és pucolni, mert a levele leszedve is csíp.
Aztán hozzá kell adni pár szem kockára vágott krumplit. Rá kell önteni egy liter zöldséglevest, de vízzel is jó. Ízesíteni meg vegetával. Mit tettünk még bele pár gerezd fokhagymát meg egy kis sót, aztán hagytuk főni. Amikor megpuhult a krumpli, lehűtöttük egy kicsit, és összeturmixoltuk. Kockára vágott főtt tojással is lehet enni, meg bármilyen ehető virággal."

 Már szinte érzem a számban az ízét, orromban az illatát, már indulok is készíteni egyet...

De nem csak étel és ital készítési ötleteket ad a könyv, hanem például mozaikképet is csinálhatunk együtt:

Sok érdekességet találhattok a sorozattal kapcsolatban a kiadványok facebook profilján












 

Gergely Ágnes - Szeretek várni rád

Eső kering az utcán, s idebent
a lámpa körül gyűrűzik a csend,
ahogy ülök és várlak.
Nincs más világ: magamba búvom el.
Ilyenkor nem hiszem, hogy látni kell,
ilyenkor óriás vagyok,
aki elég magának,
lebegek fönn, a csont-palack felett
és az sem érdekel,
hogy kerek szemmel figyelnek a tárgyak.

Ülök és várlak.
Mióta várok így?

Emlékszem, meggyűltek az évek,
feltornyosult a megvárattatás,
közben mosoly fürösztgetett, közelség,
jó szó, szívesség és kézfogás,
lassanként gyanús lettem önmagamnak
s előrebukván a jövő felé
(hogy ki jön még és ki az, aki nem jön)
belémfagyott a maradék lehellet
és meggyűlöltem, akit várni kellett –
és most eszméletem hideg falára
kikönyökölve nézek innét,
s mint az igazi boldogok,
a tétovázó ifjúságra
s a lépteidre gondolok.
Te vagy bennem a bizonyosság,
az önvédelem és a gőg,
a különbség, az azonosság,
a fejtartás mások előtt.
Ha jössz, a padló is megéled,
körvonalat kap a világ,
a tárgyak előrefeszülnek,
türelmük szétveti az ajtót,
lebiccenő fejem fölött
a lámpa lélegző virág,
jaj, nézd, hogy szeretek,
szeretek várni rád,

nézd, én, az egykori csavargó,
hogy ülök itt, nyugalmi lázban,
e mozdulatlan mozdulásban,
ülök és várlak, várlak –
állj meg! egy perccel előbb, mint belépsz,
még felmutatlak a világnak.