Gergely Ágnes - Rapszódia éjfélkor

Böszörményi Gyula - Nász és téboly (Ambrózy báró esetei IV)

Hogy is felejtkezhettem meg az én drága Ambrózy bárómról!

Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei sorozatának befejező részét, a negyedik kötetet olvastam még a héten. A válasz a kérdésre, hogy miért is feledkeztem el mesélni róla azt hiszen egyszerű: Csalódtam. 

Böszörményi Gyulát az egyik legkülönlegesebb hangú kortárs magyar írónak tartom, aki nem csak tehetségesen kanyarítja történeteit, de  szívét-lelkét beleteszi írásaiba. Az Ambrózy sorozat történetei a századfordulós Magyarországon játszódnak -na jó, többé- kevésbé-, és a monarchiabeli békeidők romantikáját elevenítik fel. A gazdagon burjánzó és szerteszét ágazó regény központi figurája egy titokzatos férfi, a kissé zord természetű, de pengeéles eszű Báró Sédeni-Ambrózy Richárd Lajos Gobert. Az előző kötetekből megtudhattuk, hogy a férfi testesíti meg az első magánnyomozót az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből. Rendkívüli megfigyelőképesség, vakmerő ötletek, az alvilági mélységekig hatoló kapcsolatrendszer segíti munkáját. Az első könyvben megismertük Hangay Emíliát, azaz Milit, aki Marosvásárhelyről érkezett a fővárosba, hogy  eltűnt nővérét felkutassa. A mindössze tizenhat esztendős, talpraesett lány rögtön egy gyilkosság kellős közepébe csöppen. Így ismerkedik meg a báróval, aki a rendőrség munkáját segítve botlik a cserfes lányba. 

Köteteken keresztül nyomozgathatunk a párral, egyre másra derülnek ki a titkok, de úgy tűnik ennek soha nincs vége, mert megoldásra váró rejtély mindig akad.

Többek közt nem tudjuk, hogy mi volt az a végzetes baleset, aminek következtében Ambrózy Richárd elvesztette bal karját? Miért nem beszél róla senki? Milyen sebeket hordoz magában, mit takargat nyers viselkedése? De megoldásra vár az is, hogy ki az az ismeretlen, magát Wär-nek nevező alak, aki fenyegető leveleket ír hol  a bárónak, hol Milinek?

Végre mindenki fellélegezhet, mert a  Nász és tébolyban az író kiteríti lapjait, felfedi az összes titok magyarázatát. Én mégis csalódott vagyok.

Nem ezek a válaszok lomboztak le, azok teljesen rendben vannak, csak valahogy elfogyott számomra az érzelmi lendület. Az egymás iránt gyöngéd szerelemmel viseltető pár folytonos viaskodása elfárasztott. Hogy lehetséges az, hogy ha valakik szeretik egymást, akkor soha meg sem rándul egyetlen arcizmuk sem, ki sem buggyan egyetlen könnycseppjük sem, amikor a másik bántja őket? Hogy lehetséges az, hogy amíg nem üvöltik egymás arcába, rá sem jönnek, hogy szeretik egymást? Lehet, hogy van ilyen, lehet, hogy a nemesi osztály nélkülözte a lelki finomságnak eme radarjait, de  nekem ez így kevés volt. Nem érintett meg.

Pedig a szerző nagyon jól, erős érzelmi felütéssel kezdett. Tanán voltunk, a család vidéki birtokán,  ahol az ifjú báró elvesztette édesapját. Majd beleőrült a fájdalomba, sebzett vadkén tombolt, önpusztító tivornyákba, öngyilkos cselekedetekbe vetette magát. Ezek a múltban, az 1893-as évben játszódó részek, majd ugrunk a jelenbe, 1901-be, ahol azok a bizonyos fenyegető levelek érkeznek Wär-tól, aki nem kevesebbet követel, mint hogy Mili és Richárd házasodjanak össze. 

Azt gondolják, hogy a látszat esküvővel végre elnémíthatják Wärt, de nem. A helyzet egyre durvább, és el kell árulnom, hogy értetlenségük emberek életébe kerülhet. Lassan bogozódnak a szálak, s végül Milinek egyedül kell megküzdenie a démonnal.

Persze nincs azért olyan egyedül, hiszen mellette áll az előző részekből jól ismert tündéri teremtés, Rück Márika, valamint  a kor ünnepelt írónője, a szabados életet élő Erdős Renée barátnő is. 

A Böszörményi Gyulától jól megszokott stílusban, tökéletes korrajzba ágyazva, az utolsó szereplő sétapálcájának gombjának korhűségét megőrizve ringatózhatunk a történetben. Ez az alaposság szinte utánozhatatlan, újból és újból rabul ejt engem. 

Őszintén ajánlom mindenkinek a sorozatot! Azt látom, hogy férfiak, nők egyaránt olvassák és élvezik, a fiatalabb korosztálytól egészen az érettebb korig. 13-14 éves kortól már bátran ajánlom. 

Kedvencem marad a második kötet, a Rudnay-gyilkosságok, ahol a Tabán hajdan volt alvilágában bolyonghatunk, miközben szeretett bárónk a Magyar utca 20-ban múlatta idejét. 

Most pedig gyorsan előkapok egy ragtapaszt. Mindegy, csak szerelmes történet legyen.

Hozott pontszám: 4 

 

Böszörményi Gyula

Rinaldi, Patrizia - Piano Forte

A héten harmadikként olvasott kötetre már végképp nem tudok normális magyarázatot adni. Se várólistán nem volt nálam, se zsűrizésre nem vár, én mégis leemeltem a  könyvtár polcáról. Miért?

A már jól ismert gyöngém, a zene téma miatt, másrészt a megkapó borítója miatt, és harmadrészt, amikor kinyitottam ezt a kis post it cédulát találtam benne:

Hát lehet ennek ellenállni? Lehet, de nem tettem.  

Az alapvetően ifjúsági kategóriás könyv gyorsan olvasható, kifejezetten nagy betűméretben, nagy sortávval van szedve. Ha van egy nyugodt órája az embernek, akkor elutazhat  picit az  olaszországi kisvárosba, ahol június nyolcadikán  egy földrengés következtében összeomlott iskola alagsorában rekedt hat diák és a nekik éppen zongoraórát adó oktató történetével ismerkedhetünk meg. Innen kezdve két szálon fut a cselekmény. Egyrészt a ledőlt falak között vagyunk a gyerekekkel, másrészt pedig Federico, a "zongoratanár" történetét hallgathatjuk meg. 

Picit nehezen indul be a történet, ami a két egymásba tekeredő téma éles váltakozása miatt egyfajta szakadozottság élményt ad. Ez nem olyan nagy baj, csak rá kell hangolódni. 

A gyerekek alagsori napjai a tipikus korlátozott életminőség jegyeit hordozzák, de ugyanakkor rendelkeznek egyfajta nagyvonalúsággal is.  A fogságba esettek ugyanis  nem próbálnak kiszabadulni, nem tervezgetnek, különösen kétségbe sem esnek. Nyugodtak, szelíd türelemmel viselik  megpróbáltatásaikat. Zenélnek. A minden pátosz nélküli zongorázás emeli őket az események fölé. A bezártság alkalmát adja a hosszú muzsikálásnak, melynek szüneteiben Federico meséli el saját történetét. Következetesen nem használom a zongoratanár kifejezést, hiszen az alig tizenkilenc éves ifjú oktató még szinte maga is tanul. Sőt, valójában azért vállalta el, hogy oktatja a gyerekeket, mert nincs saját hangszere, és csak így jut gyakorlási lehetőséghez. Miután ráunt a sportolásra, úszásra, miegymásra, elhatározta, hogy megtanul zongorázni. De ahhoz, hogy ki tudja fizetni az zeneórákat, állást kellett vállalnia. A környék leghíresebb zongorakészítő - javítójánál vállalt munkát, majd elszegődött annak szomszédságában, egy másik mesterhez. Izgalmasan szövögeti Rinaldi az eseményeket mozgató szálakat, de ezek az izgalmak egy kiskamasz mércéjéhez igazítottak. 

Picit értetlenül állok a rövid fejezetek címével  kapcsolatban is. Minden rész ugyanis egy híres zeneszerző nevét viseli. Ha nagyon akarom, képes vagyok hangulatokat rányomni a muzsikusok kapcsán ezekre a blokkokra, de az nagyon sablonos gondolkodásra vallana. Inkább maradok értetlen. 

Patrizia Rinaldi regényével elnyerte a Premio elsa Morante Ragazzi, a Premio Nazionale di Letteratura per ragazzi "Mariele Ventre" díjakat. 

Érdekes, kicsit levegős szerkezete miatt elsőre nehezebben befogadható irodalom. 

Hozott pontszám: 3/4

Patrizia Rinaldi (Kép)

Payne, Kim John - Melegszívű fegyelmezés

Kim John Payne neve számomra garancia. Garancia mindarra, amit a nevelésről gondolok.
2015-ben olvastam az Egyszerűbb gyermekkor című könyvét, ami rögtön kedvencemmé vált. Akkor ezt írtam róla:

Azt hiszem ez az a könyv, amit el kellene olvasni minden szülőnek, nagyszülőnek minél előbb, annál jobb. Tudom, hogy vannak olyan kivételes emberek, akiket valami varázslatos oknál fogva nem kap el a fogyasztói társadalom gépszíja, és képesek megállni stabilan, és ezeket az értékeket át tudják adni gyermekeiknek is. De a legtöbbünk nem ilyen. A csili-vili világ elkápráztat bennünket, és úgy gondoljuk, hogy a gyermekeinknek is az lesz a legjobb, ha megkapják ezt a hihetetlenül káprázatos, szemet-szájat gyönyörködtető, kacsalábon forgó világot mindenestül. Aztán csak azt tapasztaljuk, hogy gyermekeink ezer sebből véreznek, unatkoznak, nem ízlik nekik semmi, nincsenek barátaik, nem élvezik a tálcán felkínált luxust. Mit csináltam rosszul? Egyszerűsítsd le az életét! Szerintem, ha nem is fogadjuk meg az író-pszichológus-családapa tanácsait, akkor is olvassuk el ezt a kötetet, mert sok választ kaphatunk, vagy segít elindulni a saját nevelési ösvényünkön.

A most megjelent kötetről is hasonlóakat gondolok. Mindenkinek ajánlom, a baba-mama csomagba megkapnák tőlem a kedves szülők, és a pedagógusnak is ugyanolyan meleg szívvel ajánlanám!

Azt, hogy miről szól a könyv, azt már a címből megtudhatjuk. 

Minden szülői feladat leginkább erőt próbáló területéről,  a fegyelmezésről. Mennyire, hogyan, mivel, muszáj-e és ennek minden alfaja? Bizony, bizony muszáj! Muszáj fegyelmezni, és muszáj okosan csinálni!

Payne  kisgyermekkortól kezdődően, a nevelés csúcskategóriájának számító kamasz fegyelmezésig vezeti olvasóit. Fegyelmezési filozófiájának hármas alapja a Kormányzó-Kertész-Kalauz megközelítés. E három, egymásra épülő szülői beavatkozásforma segít, hogy megfelelően reagáljunk a kritikus helyzetekben. 

-A Kormányzó a gyermekkor ura. Az ő dolga, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, megtanulja szabályozni az indulatait, követni az iránymutatást, megteremteni az egészséges alapot a továbblépéshez, azaz a 

-Kertész munkájához. A kertész a kiskamaszkor segítője, ahol a gyermek megtapasztalhatja a család tagjainak egymáshoz kapcsolódását, összetartozásukat, és azt, hogy mindenki függ a másiktól. A szülő itt még mindig vezető, de meghallgatja a kamasz véleményét. Ha ez rendben működik, akkor rugalmasan veszi át a szerepet...

-a Kalauz. A kamaszgyermeket meghallgatva, együtt tervezi meg a célok megvalósulásához vezető leghatékonyabb utat. 

Ebben a hármas tagozódásban mozog a nevelés, ahol bármikor vissza lehet jutni egy alsóbb szintre, és bármikor el lehet kezdeni onnan az építkezést. Ez válasz arra is, ha valaki most szeretné bevezetni ezt a fajta fegyelmezési technikát családjában.

A könyv öt nagy részből épül fel. Az első fejezet átfogóképet ad a hármas fegyelmezési módszerről. A szerző fantasztikus felütéssel kezd,  rákérdez arra, hogy a gyerek engedetlen vagy zavarodott? Ezzel kapcsolatban megtudjuk, mi az a Ping-elv, melyet a tengeralattjárók navigátoraitól kölcsönzött az író. Így még sohasem neveztem magamban a gyerekeknek azt a szűnni nem akaró képességét, amivel folyamatosan a határokat tapogatják. 

A második fejezet a kormányzó-elvet részletezi alaposabban, mint mindennek az alapját, majd a harmadik részben a kertész és kalauz fegyelmezési metódusok kerülnek terítékre. 

A negyedik rész egy rövidebb átfogásra vállalkozik, míg az ötödik egység, az úgy nevezett mélyrepülésre. 

Mindamellett hogy fantasztikus és hiánypótló kötetnek tartom a könyvet, meg kell jegyeznem, hogy a vége felé borzalmasan elaprózódik a gondolatmenet. Elvész a részletekben a lényeg. Ezt nem tartottam szerencsésnek, képtelenség megjegyezni ennyi mindent. Főként, ha abból indulunk ki, hogy lelkes és lelkiismeretes szülőknek íródott a kötet. Talán azt javasolnám, hogy az átfogó rész után, ki ki a gyermekére éppen jellemző korszakba ássa bele magát!

Lehet, hogy azért tetszett ennyire a könyv, mert mondanivalója megegyezik a saját gondolkozásommal. Ennek alapköve, hogy mindig a szülő (nevelő) a vezető. Ő irányít, ő vezet. A magatartása alapvetően ezt kell, hogy tükrözze. A szabályok, amiket felállít korlátok. A korlát korlátoz, de egyben védi is. Véd a lezuhanástól, és megadja  a biztonságérzetet a gyermek számára. Ha képesek vagyunk ezeket betartani, akkor a gyermek jól érzi magát, ki tud teljesedni. Néha megpróbálja áthágni a szabályokat, de a biztosan megőrzött védvonalak, erősítik a szülői tekintélyt, szavahihetőséget. Innen indulunk, ide mindig vissza tud térni a kamasz is. 

Aki hasonlóan vélekedik a nevelésről, annak nagy lelki töltekezést képes nyújtani a könyv. Számtalan apró trükk, mankó, ötlet segítségével tehetjük élménygazdaggá ezt a rögös pályát. 

A borító nagyon figyelemfelkeltő, igazodik is az szerző korábbi kötetéhez, de azért el tudnék képzelni, valami kevésbé harsány kiadást. 

Kim John Payne

Hozott pontszám: 5

Dr. Lukács Liza - Lenyelt vágyak (A terapeuta esetei)

 " – A segíteni akarás nem egyenlő azzal, hogy azonosulok a másik gondjával-bajával. A segítés, a támogatás épp ott kezdődik, hogy kívül maradok, így képes vagyok a támasznyújtásra, tudok más nézőszempontból tekinteni a helyzetre. Nyugodt maradok, erős maradok, önmagam maradok. Ha átveszem a másik lelkiállapotát, ha empátia helyett egyfajta kompániát vállalok, akkor könnyen előfordulhat, hogy érzelmileg alkalmatlannál válok a segítésre."

Szinte minden önismereti könyv közvetíti azt  gondolatot, hogy kinézetünkkel jelzéseket küldünk a környezetünk felé. Legyünk túl soványak, szürkék, vagy éppen túlsúlyosak. Mára teljesen elfogadott tény, hogy a súlyfeleslegtől megszabadulni nem tudó emberek, valami egészen mástól nem tudnak megválni. Legyen az hamis biztonságérzet, félelem, a versengés visszautasítása, egy tekintélyes fellépés megóvása vagy ki tudja mi? 

Dr. Lukács Liza egy terápián keresztül szeretné bemutatni, hogyan lehet kibontani azt a tömörített adathalmazt, amit páciense, Edina súlyfeleslege hordoz. 22 év végeláthatatlan fogyókúrás kudarcai, a félsikerrel kényeztető álmegoldások után,  egy pszichológus próbálja feltárni az okokat. A közel egy évig tartó kezelés különböző állomásokon keresztül vezet, mely elsőként a testünk üzeneteire fókuszál. Amikor megjelenik a falási inger, akkor kell sarkát megvetve Edinának önmagára reflektálni, mit érez, miért érzi azt, és ezzel párhuzamosan megkérdezi magától, hogy kell-e neki az étel, vagy valami másra lenne most szüksége? Nagyon apró lépésekkel jut el áhított céljához a terápia páciense. Nem árulok el nagy titkot, hogy mire Edina a kezelés végéhez ér, már rég nem a felesleges kilókról van szó, hanem a lenyelt vágyakról. 

Alapvetően sok emberhez hasonlóan, szeretek pszichoterápiákat bemutató történeteket hallgatni, olvasni, nézni. De volt néhány csalódásom is ebben a körben. Nem szeretném megnevezni, hogy kiről van szó, a lényeg, hogy mi, akik a segítő szakmában dolgozunk, alapvetően a személyiségünket tesszük oda. Elég kiábrándító azt látni, amikor emberi gyarlóságunk, önös érdekünk kiütközik egy eset kapcsán. Éppen ezért dupla öröm volt megtapasztalni ebben a könyvben a terapeuta hozzáállását. Ki kell emelni azt a nem elhanyagolható tényt is, hogy magyar terepen dolgozik a pszichológus, magyar emberekkel, magyar léptékkel.  Természetesen és emberien tudott így hatni az egész probléma és megoldása is.

Nagyon jó volna, ha mindannyian képesek lennénk a dolgok mögé látni, amikor valamilyen szélsőséges testalkatú emberrel találkozunk. Olvasás közben nagyon sokszor visszaigazolódtak azok a tapasztalataim, amiket a gyerekekkel való foglalkozásaim során átéltem. Persze tanulja az ember, de egész más megélni azt, hogy a szülőtől bármilyen oknál fogva megfosztott gyerek egyetlen eszközzel rendelkezik, egy dolgot képes megcsinálni, azt, hogy nem eszik. Bünteti önmagát, jelez a környezetének, tiltakozik a kialakult helyzet miatt. Egészen megdöbbentő volt látni, amikor a másfél éves gyermek hánytatta magát, vagy rosszullétig tömte magába az ételt. Ha a gyermek, minden tudatosságot nélkülözve ezt csinálja, miért tenne másként, a számos helyzetet feldolgozni képtelen felnőtt? 

"Edina azt akarta, hogy tegyem még erősebbé, kitartóvá, megingathatatlanná. Akit nem érint meg, akinek nem fáj semmi, és könnyen vállat ránt. Ebben látta a megoldást, és ennek hiányával indokolta a túlsúlyát és a túlevéseit. Csakhogy én nem tudok ilyen vagy olyan embereket „előállítani”, nem faragott emberek lépnek ki a rendelőmből. Sokkal inkább önazonos emberek, akik esendőek, hibáznak, érzékenyek, dühösek, szeretnek, tanácstalanok, s mindezzel együtt strapabíróak, ha nem is kőkemények. A lényeg, hogy mindezen vonásaikkal békében és egységben élnek." (81.oldal)

Ez volt az első kötet, amelyet a  HVG Kiadó gondozásában megjelent  A terapeuta esetei sorozatból olvastam, de hálás szívvel gondolok arra a páciensre, aki hozzájárult történetének megosztásához!
Köszönjük!
Szerintem a sorozat többi része is érdekes és tanulságos lehet!

 

Hozott pontszám: 5

Dr. Lukács Liza 

Kép: https://www.nlcafe.hu/egeszseg/20170523/lukacs-liza-eveszavar/ oldalról való.

Áprily Lajos – Őszi monológ

Hallod? – Megint az ősi jaj: 
a páncélfényű őszi varjak: 
a nyár tüzéből perje-raj, 
amit az őszi szél kavargat. 

Látod: ha most elomlanál 
borzongató magányu réten, 
s kísérgetőd, a gyors halál, 
befogná kék szemed sötéten, 

itt pásztor nem találna rád, 
míg hó után a sás kisarjad, 
csak a fekete szerenád, 
a páncélfényű őszi varjak. 
„Milyen fehér!” – „Milyen fehér!” 
rikácsolnák nagyélü csőrrel. 
„Enyém a szív!” – „Enyém a vér!” 
s lecsapnának nagyívü körrel. 

Kutatgatnák berzenkedőn, 
hol áll a véred régi vedre, 
s szállnának érte vad mezőn 
páncélos, szárnyas ütközetre. 
S ha lent eldőlt az ütközet, 
felcsapnának széltől kavarva, 
s száguldva vinnék holt szived 
a villámtalan zivatarba!

Kun Mia - A ​pillangó útja

Kun Mia egy rendkívül fiatal, elsőkönyves szerző, aki  olvasótáborát a balett táncosok világába kalauzolja el.

Katherine Shaw, könyvének főszereplője nem meri felvállalni, hogy leszerződjön egy balett társulathoz, inkább az érettségi után egy angliai egyetemen pszichológiát és balettet tanul. Vele tart gyerekkori barátja, a szintén táncos Alexander is. A két jó barát együtt repeszti fel azt a burkot, amiben eddig a lány éldegélt. Új barátok gyűrűje övezi őket, Kath szobatársa révén egy barátnő, Belinda is színesíti a palettát, no és a mindenek fölött álló szerelem... De a lánynak újdonságot jelent az egyetemi élet, a hatalmas bulik, a rengeteg mennyiségű tanulnivalóról már nem is beszélve, valamint az is, hogy ezentúl már nem mindig ő van a társaság középpontjában. A szokásos mederben folydogáló hétköznapok  közben Kath-nek folyamatosan meg kell tapasztalnia, hogy milyen álságosak is tudnak lenni a "barátok". Rendszeresen  csalódnia kell az őt körülvevőkben. Már maga sem tudja, hogy kiben bízhat meg. 

Minden egy hatalmas tragédia felé kezd hömpölyögni, az olvasó nem is sejti, hogy a kis balerina fel meri-e vállalni a konfrontációt, vagy hagyja magát teljesen lenyomni. 

Az eseményeket végig Kath szemével követjük, és tanúi vagyunk belső harcainak is. Ez tényleg egy pillangó útja.

Nem is csoda, hogy az izgalmas történetet rögtön megszerette a célközönség. A tinik imádják, és senki nem fog csodálkozni, hogyha az önéletrajzi ihletettségű könyv esetleg folytatódna.

Ellenben az idősek korosztály kicsit vértezze fel magát olvasás előtt, közben, mert sajnos a könyv hemzseg a mindennemű hibától. Bele sem merek gondolni, hogy mit kell ilyenkor egy alkotónak végigélnie. A nyomdai szalagról lejövő, elvileg ellenőrzött könyv bőven meg van szórva rossz elválasztással, felesleges karakterekkel, és sajnos vannak hibák a kifejezésekben, fogalmazásokban is, erről viszont már nem a gépek tehetnek. 

Miában megvan a lendület, van mondanivalója, úgy tűnik, hogy meg tudja szólítani a tinédzsereket  is. A többit talán majd a rutin és az idő megérleli! Csodálatos szenvedéllyel ír a táncról, és ez sok dolgot feledtet. 

16-17 éves kortól ajánlom. A kötet az idei Merítés-díj gyermek és ifjúsági kategóriás könyveként versenyez.

Hozott pontszám: 3/4

Kun Mia képe a facebook oldaláról

Kun Mia (kép)