Jevszejeva, Szvetlana - Szerelem

Most már örökre így marad
nem-másuló arcod szememben.
Mint kalapáccsal, magamat
erősen tehozzád szegeztem.

Mozdulatod, hangod, lélegzeted
enyémhez fűzöm, hogy eggyéfonódjék.
Mert akarom hűségedet!
 Erős vagyok, mint termetes mosónék.

Én a csodákon nem csodálkozom.
A forrást sziklástúl, hinnéd- e kedves,
mint egy korsót vállamon elhozom ,
lábam alatt,  mint fű , lapul a fenyves.

Egyenes vállamon hozom neked
hűségemet. Fogadd el, neked szántam.
Lépek, a  sapkám kéken integet,
mezők szagát lebbenti könnyű sálam.

Hová ti, merre testvércsillagok?
A lét magva az ember, ez a törvény.
Én halhatatlanságot ringatok
halálig-dombos keblem enyhe völgyén.

A moszkvai metró...

"Felhúzta kesztyűjét, hanyagul tisztelgett, s a néptelen, visszhangos előcsarnokban megindult a lefelé vezető lépcsőhöz, hogy lejusson a metró meleg fényekkel hívogató, föld alatti folyosójába. De nyomban megtorpant, a fordulóban náthás hang feltartóztatta:
-Forduljon vissza polgártárs, elment az utolsó vonat?"

Részlet Jurij Bondarev -Csend könyvéből

 

Képtelen vagyok választani a sok szép kép közül, nézzétek meg az egész fotósorozatot!  

A moszkvai metró szépségéről már az első, mindössze tizenegy kilométeres vonal 1935-ös megnyitása óta áradoznak világszerte, de az azóta megnyílt újabb állomások és az orosz fővárost immár 333 kilométeren át behálózó vonalak is öregbítették a szocializmus technológiai és ideológiai győzelmét hirdető, brit mérnökök és specialisták találékonyságának és tehetségének köszönhetően megszületett hírnevét.

Az óriási domborművekkel, freskókkal, márványszobrokkal, mozaikokkal és lenyűgöző csillárokkal gyakran teletömött állomások közt járva könnyen a két világháború közt még jócskán bálok tömegét tartó felső tízezer palotában, vagy épp egy modern milliárdos dácsájában érezhetjük magunkat.

Egy kanadai fotós, David Burdeny 2014 és 2015 folyamán Russia: A Bright Future (Oroszország: Egy fényes jövő) címet viselő sorozatának készítése közben összesen két hetet töltött a díszleteknek beillő állomásokon, és a profi fotósok közül jó eséllyel elsőként fotózta végig őket utasok nélkül.

Bondarev, Jurij - Csend

"Ágyútűz, füst, halál…itt meg iskolapad, élelmiszerjegy, köpönyeges professzorok a katedrán. Két nemzedék: az egyik a háborúban nőtt fel, a másik a hátországban. Maguk harcoltak, mi tanultunk. Két külön nemzedék, noha években mérve a korkülönbség …egy paraszthajszálnyi."

Jurij Bondarev 1924-ben született orosz író, aki részt vett a II. világháborúban, majd a 1951-ben a Gorkij  Intézetben végzett irodalom szakon. Sajnos magyar felületen nem találtam semmilyen információt a szerzőről, bár sokatmondó már az a tény is, hogy szinte minden könyve megjelent magyarul, ráadásul viszonylag korán. Persze ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy irodalmi munkásságát méltatták, sokkal inkább azt, hogy könyvei megfeleltek a vezetés elképzelésének. 

Mivel a Csendben központi szerepet tölt be a párt, és a párt elvárásainak való megfelelés, ezért elengedhetetlen, hogy az olvasó erre is reflektáljon, így majd hatvan év távlatából. 

A történet 1945-ben, közvetlen a háború befejezése után játszódik. Két férfi Szergej és Konsztantyin próbál beilleszkedni a békeidők Moszkvájának csendességébe. Nem csak az ágyúk hallgatnak, hanem számos dologról hallgatnak az emberek is. Kevesen  mondhatják el magukról, hogy feddhetetlen, nem terheli lelküket semmiféle vétek. A háború utáni tejfelesszájú nemzedék félszegen toporog, végzettségük nincs, családjuk vagy túlélte a háborút, vagy nem, hogyan tudnák megtalálni helyüket ebben az új helyzetben, ahol már nincs helye a fronton megélt hősködésnek. Képzésüket az állam által támogatott főiskolákon szerezhetik meg, így kerül Szergej és Konsztantyin  is egy Bányászati Főiskolára. A diáktársaik között azonban csendben meglapul Uvarov is, akivel Szergej a háborúban találkozott, s számára többszörösen  is bebizonyosodott, hogy Uvarov gyáva és aljas. De ki hiszi ezt el Szergejnek, most amikor mindenki halott, amikor azt harsogják, hogy túl kell lépni ezeken a háborús sebeken? 

Szergej is megpróbálja magára erőltetni ezt a békeidőt szenvtelen maszkját egészen addig, amíg egy éjszaka rájuk nem törnek otthonukba, s el nem viszik apját párt elleni tevékenykedés vádjával. Az apját, aki részt vett a forradalomban, aki mindvégig hangoztatta a rendszerhez való hűségét. Maga Szergej is kellemetlen helyzetbe kerül emiatt a főiskolán, s döntenie kell, hogy lehajtja fejét és csendben marad, vagy lép. 

"Az eső nem állt el, alacsonyan csüngtek a zavaros felhők. Szergej még sokáig nem lépett be a szállodába, elnézte a bánya vas aknatornyát, a kis tolatómozdonyt, a peronokat, a házakat - és arcán forró csöppek peregtek végig. És abban a pillanatban legyőzhetetlennek érezte magát."

Témájában Bondarev boncolgatja a háborút megjárt veteránok visszailleszkedésének kérdését, hogyan lehet -még ha szó szerint, épkézláb meg is úszták a világégést - folytatni életüket, családot alapítani, hasznos tagjaivá válni a rendszernek. De belenyúl olyan összetett problémába  is, mint hogy ki az igaz párttag. Itt feljön a már-már biblikus felvetés is, bűnhődhet-e a fiú apja vétke miatt.

„Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik fia bűne miatt” ( Ezekiel 18,20)

Itt viszont beköszön a párt hátszele, - természetesen nem terheli a fiút felelősség- mondja ki az író. De Szergejnek nem kell ez a válasz, majd ő megszolgálja a maga tisztaságát.

Egyébként volt még a könyvben egy-két olyan jelenet, amikor fel nem fogtam, hogy is jelenhetett meg ez a könyv? Például, amikor a feketézésről van szó. Noha úgy hozza ki ezt az egészet a szerző, mint a  Jó megbotránkozását ezen a fertelmen. Bár, nem is megy feljelentést tenni. Ejnye-bejnye!

És végre rátérhetek magára a tartalom nélküli produktumra, mert, ez is igazán tetszett nekem. 

Bondarev ebben a könyvében zseniálisan hozza a fel a szereplőket. Olyan erős dinamika van a figurákban, amit csak nagy ritkán lehet megtapasztalni. Feszültségekkel teli szituációkat teremt, szereplői aktívak, és cselekedeteikben jól formázzák meg a típusokat. Szergej forrófejű, öntörvényű, erős akaratú, aktív. Barátja Konsztantyin, óvatos, puhatolózó, kereső, olyan valaki, aki még kialakulóban van. Leginkább hozza az "ifjú" jellemzőit. Uvarov simulékony, csendben áskálódó, ügyeskedő. Ténylegesen is viszonylag keveset beszél, de sokszor szerepel. 

Hihetetlen élő lesz ettől a könyv.

A másik ilyen elem, ami nagyon tetszett nekem, az a könyv szerkesztése. Abszolút nem tűnik tudatos dolognak, sokkal inkább könnyed játékként éltem át, ahogyan Bondarev passzolgatja a szereplők közt a témavezetést. Először Szergej az, aki viszi az eseményeket, majd hirtelen, de ugyanakkor nagyon természetesen, már Konsztantyinnál van a labda. Aztán ismét beleolvadunk Szergej szemszögébe. Ugyanannak a valóságnak képes így megmutatni különböző oldalát, de mégsem erőszakos.

Azt mondhatom tehát, hogy érdemes ezt a könyvet elolvasni, belepillantani azoknak a fiataloknak a lelkiismereti önmarcangolásába, akik ilyen hatalmas traumák után kell, hogy felépítsék személyiségüket, és megtalálják életük értelmét.

Megint csak az jutott az eszembe, amikor Polcz Alaine hazatért, és a saját édesanyja nem hitte el lányának, amikor arról beszélt, mit tettek az oroszok vele és a többi nővel. Eszembe jut Kertész Sorstalansága, amikor Köves Gyuri alakján keresztül, a lágerből hazatért, teljesen kifosztott emberek próbálják újra felvenni a mindennapok ritmusát, miközben akkor is azt mondták, hogy ez az egész, amiről mesél, nem is igaz. 

Hogyan lehet ilyen terhekkel, megoszthatatlan élményekkel bárhová is beilleszkedni? 

 

Jurij Bondarev 

Hozott pontszám: 5

Rakovszky Zsuzsa - Célia

 "Persze megértem: nehéz dolog minden vélt bizonyosságunkat állandóan mérlegre tenni…mert bizonyosságaink általában érzelmi természetűek, és érzelmi igényeinkből táplálkoznak, és fájdalmas dolog alávetni őket az eszünk kontrolljának…ha viszont nem így teszünk, az méltatlan dolog, és veszélyes is…mert mi van akkor, ha mégsem sikerült megszakítanod, minden kapcsolatot a külvilággal, mit szándékozol tenni azokkal az emberekkel, akik mást gondolnak, mint te?
Először csak gyűlölöd őket, aztán legszívesebben megölnéd…mert úgy érzed, nem is az állítólagos meggyőződésedet vonják kétségbe, hanem téged magadat, az egész életed érvényességét."

Utána akartam olvasni, hogy megtudjak valamit, bármit, ami segít elhelyezni ezt a könyvet, de aztán teljesen elfelejtődött. Így most vagyok, ahol voltam.
Széttárom kezeimet...

Úgy gondolom, persze lehet, hogy rosszul, hogy amikor valaki írni akar egy könyvet, akkor szétveti mellét a közölni vágyás. Egy téma, egy figura, egy sors, amit mindenkinek meg kéne ismernie. (B variációra, anyagi tőke, most ne is gondoljunk!)
De ebben a könyvben ezzel nem találkoztam. Ami nem jelenti azt, hogy rossz lenne, csak épp ezt a kicsit lagymatag, mai valóságot tükrözi vissza.
A történetet elbeszélő Ádám  tompán, minden mindegy módon éli a hétköznapjait, angolórákat ad, közben írja a könyvét, -amiről persze semmit nem tudunk meg, mert az is olyan, tökmindegy-, amikor váratlanul felmerül annak a valószínűsége, hogy van egy lánya, Célia. Addig nincs is ezzel sok gond, amíg a lány kamaszkora lázongásában fel nem rúgja az anya által közvetített értékrendet. Ez pedig a szellemi szabadságon és kötetlenségen alapul. Célia viszont abbahagyja az egyetemet, nem kell neki több értelmi táplálék, önrendelkezését sutba vágva egy szektához akar csatlakozni. Olyan lehet ez, mint amikor a hippi szülők gyereke a „mekiben” hamburgerezik és kólát szürcsöl.
A nagy szabadságra nevelő anyának szembesülnie kell azzal, hogy milyen kispolgári is valójában, és mennyire konvencionálisan gondolkozik.
Ugyanakkor több szempontból is ez egy jól felépített korrajz, mely visszatükrözi egyrészt a csonka családok erőviszonyait, valamint azt a „spirituális szellemi igényt”, amit ma tapasztalunk, és amelyek a horoszkópok, családállítások, skype-n üzengető halottlátók és a szekták világa. Valamint kitűnően ábrázolja azt, a mai társadalomban is megtalálható réteget, akik csak úgy beleélik magukat a világba, minden nagyobb cél nélkül.
A Célia valósághűen vonzza be látókörünkbe a mai magyar valóságnak egy létező szegmensét, s nem kell csodálkozni azon, hogy ez nem tetszik nekünk, és nem tudunk figuráival azonosulni.

 

Rakovszky Zsuzsa

Hozott pontszám: 4

Szolomu, Emiliosz -Egy ​hűtlenség naplója

"Elérkezett az ideje, hogy külön útra lépjenek. Többé nincs miről beszélniük. Valami végleg összetört. Átélték a saját ősrobbanásukat. Ami addig egy és oszthatatlan volt, apró darabokra hullott, melyek több millió fényév távolságra szóródtak egymástól, elmerülve saját galaxisuk űrbéli magányában."

Ez a könyv olyan volt, mint egy szaloncukor. A zacskón az állt, hogy zselés, de amikor kibontottad akkor rumos-mazsolás íze volt. Nem rossz, de nem ezt vártad. 

Jorgosz Dukarelisz régészprofesszor visszatér arra a helyszínre, ahol húsz évvel ezelőtt egy jelentős régészeti leletre bukkant csapatával. Ez a feltárás hozta meg a sikert a férfi számára, s egyben belépője  lett szakmai előmenetelének. Az a nyár, a maga izgalmával, izzadságos munkájával azonban nem csak a régészeti munkájában, hanem magánéletében is jelentős változást hozott. Szerelmi kapcsolatba keveredett az ásatáson dolgozó egyik tanítványával, s feleségével való házassága is mélypontra jutott. Most, húsz év után visszatér ugyanide, hogy válaszokat kapjon. Amint a lassan csepegtetett információkból megtudjuk, feleségét hat hónapja keresi a rendőrség, s ő tehetetlenül szemléli az eseményeket. 

"Ideutazott, hogy megküzdjön önmagával, hogy rendet tegyen a káoszban."

Kinyitja újra azokat a naplókat, amiket a feltáráskor vezetett. Visszatekeri az összes szálat, hogy megértse a történteket és önmagát. Erre nincs is ideálisabb hely, mint az egykori feltárás vidéke. Az olvasó részt vesz a kutatócsapat munkájában, betekinthet a magánéleti bonyodalmakba, és elmerülhet a több ezer éve meggyilkolt lány történetének találgatásában is. 

A professzor belső útjának egyik  legérdekesebb része, amikor magával az idővel  szembesül. Érzi magán az idő elmúlását, holott pont az elmúlt idő feltárása adja a munkáját is. Hogyan éli át önnön magán a rétegződéseket? 

Másik érdekes felvetése a könyvnek, hogy vajon ügyesebb egy tapasztalt régész, amikor saját múltját kell megérteni, mint az, aki nem ok-okozat keresésében tölti napjait? 

Szolomu nyitva hagyja ezeket a kérdéseket, teret enged az olvasónak, hogy eldöntse.

Bár a cím alapján azt gondolnánk, hogy egy hűtlenné válás grádicsain megyünk végig, valójában meglepő, hogy mennyire nem merülünk el mélyebb érzelmekben, pedig jó lett volna. Dukarelisz inkább sodródik, mint választ. Ezek a magánéleti sodródások egyben arra is felhívják a figyelmünket, hogy talán a múltfeltárásban is sokkal jelentősebb szerepe van a véletleneknek, mint a sziklabiztos  indokoknak. Akárcsak az eltűnt feleség esetében, akinek nyomára bukkannunk a könyv végén. Talán neheztelni fogunk a szerzőre, hogy nem egy izgalmas kis csűrés csavarással oldja meg az esetet egy lángelmés nyomozó, hanem szimpla pár mondatban kapjuk meg, az abszolút nem sejthető választ. De a hűtlenség sem mindig logikus előzményekre adott lépés:

"Azonban egy hang odabentről emlékezteti, hogy a hűtlenség alkalomadtán olyan váratlanul tör be az életünkbe, hogy mire észrevennénk máris késő. Elsőként a szív szerez róla tudomást, csak aztán az ész. Amit eddig szilárdnak hitt, most kezd meginogni. Kezd kicsúszni a lába alól a talaj. Tudnia illett volna, hogy az élet ilyen"

Nekem tetszettek ezek a felmerülő -vagy engem inspiráló- gondolatok, mint ahogy elvitathatatlan erénye a könyvnek a kitűnő hangulatteremtés. Ami innen nézve romantikusnak hat, az teljesen természetes abban a környezetben. Nem érzelmeket akar kifejezni a naplemente szemlélése, a körülölelő tenger valósága, hanem csak a környezet leírásának eszköze.  

S ki az, aki nem szívesen utazna el Naxosz szigetére, ahol a legenda szerint Theszeusz hagyta Ariadnet, vagy az Égei-tenger Küklád szigeteire, melynek egyikén Kufoniszin (Koufonissi) szigetén  játszódik ez a regény is. De nem csak a környezet leírása, hanem maguk a görög nevek is ugyanilyen természetességgel használtak, amik szintén nem minősíteni akarnak, de már is megteremtik a hangulatot. 

Mindenképp megér egy szellemi kalandot ez a könyv. 

 Emilios Solomou

Emiliosz Szolomu ciprusi író, aki történelmet és régészetet tanult az Athéni Egyetemen. Jelenleg középiskolai tanár. Az Egy hűtlenség naplója negyedik regénye, mely 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi-díját. Magyarul viszont ez az első publikációja. 

Hozott pontszám: 4

Varga Írisz Dóra-Örökség

 

 "Most jövök rá, különös: a lepkék csupán egyetlen érzékszervünkre hatnak. Ennélfogva viszont rendkívül koncentráltan. A pillangók a festészet nyelvén szólítják meg az embert...A pillangó, mondhatni, a látás művésze. "

 

Már az első tízen egynéhány oldalon tudtam, hogy ez a könyv nagyon fog tetszeni nekem, igazi kis unikum a mai magyar, kortárs gyerekirodalom terén. Persze vannak kisebb hibái, amivel én most biztos lényegesen elnézőbb leszek, mivel ezektől függetlenül remeknek tartom a könyvet.
Varga Írisz Dóra első könyve egy magyar kis család életébe vezet bennünket, Völgyi Gáspár biológia tanár, s egyben a lepidopterológia (lepketan) neves kutatója, Stefánia, a remek feleség és édesanya, a 14 éves Ármin, és öccse a 12 éves Domonkos.
A címadó Örökségről, rögtön az első oldalakon szó esik, amikor a szülők közlik a fiúkkal, hogy a nagyapa, Dini papa után megöröklik annak kertjét, a vasszilvágyi földi paradicsomot, illetve egy Vackorfészert, egy szájharmonikát, egy focilabdát és egy D-G monogramos szivart. És vagy ezernyi kincset, amit Dini papa szíve rejtett. De a fiúknak nincs sok idejük kiélvezni eme nagy örökséget, mert édesapjukat hatalmas megtiszteltetés éri. Feladata nem kevesebb lesz, mint elutazni Pápua Új-Guineára, és kinevelni egy madárpillangó-állományt, melyet majd áttelepíthet Budapestre.
Magyarán szólva, egyedül kell hagynia a családot egy teljes tanévre. Karácsonykor azonban titokban hazatér, és nem kisebb ajándékot hoz magával, mint a fiúk unokatestvérét, Dédét, akit a sors útjába sodort Pápua Új-Guineán. Dédé édesanyja, Stefánia testvére 3 éve eltűnt, s Dédét egy magyar misszionárius, Tamás atya patronálta eddig. A három fiú Magyarországon marad, készülnek a nyári, pápuai utazásra, amikor is az apa egy hihetetlen felfedezésről küld táviratot nekik. Készüljenek az útra, mert elképesztő dologra bukkant!
Ahogy az a 240. oldalon kiderült, erről csak a folytatásban fogunk majd többet megtudni.
Maga a cselekmény is izgalmas, de itt sok több dolog törtnénik, mint misztikus sztorizgatás. Ennek a könyvnek ugyanis számos rétege létezik, amit képtelenség ebben a formában most kifejteni, ezért csak nagyobb vonalakban jelzem ezeket.
Van egy réteg, amely a testvérek közötti kapcsolat színtere. Itt helyet kap a szívbemarkoló, őszinte testvér féltékenység, amivel Ármin borzalmas nagy csatákat vív, és minden erejével próbál felülemelkedni rajta. De emellett igazi patrónusa az öccsének, saját lelkének mélységeiben érzi annak fájdalmait. Valódi szeretetkapcsolat van kettejük között, saját szavakkal, titkokkal, élményekkel és játékokkal.
Az édesanya és édesapa is bevonódnak ezekbe a titkokba, ők ugyanúgy megkapják a kiskamaszoktól a szeretet gesztusokat. A meghittség ábrázolása itt nem légből kapott közhely, hanem a mindennapok része.
Nagyon érdekes az anya ábrázolás, aki jelen van a gyerekek életében, tud minden csínytevésükről, de nem avatkozik bele ezekbe. A szülő, aki szárnyakat ad.
Szárnyakat, ami az anya részéről az érzelmi intelligenciát növeli, az apa részéről az értelmi intelligenciához járul hozzá jelentékenyebben. Mind az apa, mind Dini nagyapa bevonta a fiúkat munkásságába. Az apa részéről ez ugye főként a lepketan, de járulékosan minden logikai készség is, Dini papa részéről pedig egy jóval összetettebb adományról van itt szó. A kreativitás és játékosság olyan szinten épül be a szereplők jellemébe, hogy nincs olyan lapja a könyvnek, ami ne jelentene élményt. Hol arról olvashatunk, mi a különbség a lepkék és a pillangók között, hol egy Csontváryról szóló tanulmányt után kell keresgélnünk, festményeket kell kutatnunk, vagy a pápuai törzsek nyelvjárásaiban nézelődhetünk, majd a következő lapokon a pedellus érdekes teázási szertartásában mélyedhetünk el, miközben az egész hajsza az azúrkék Morphotroides Azurea -ről szól. 

A gyerekek magas szinten élik meg az idő értékes eltöltését. Mivel 12-14 évesekről van szó, elkerülhetetlen a mai függőségek szóba kerülése. Van egy halvány didaktikus éle a tablet függőség résznek, de annyira halovány, hogy talán csak mi felnőttek vesszük ezt észre. Az értékes idő felhasználásban inkább az élménydús, szabadságon és kreativitáson alapuló szabad játék kap szerepet. Fantasztikus volt a gyerekekkel átélni a havazásos jeleneteket, a csatangolásokat, a titkos barkas menedékhelyet, és azt a rengetek rítust és hagyományt, amit saját maguk alakítottak ki.
Ismét egy másik rétege a könyvnek, ahogy a hagyományos katolikus családban nevelkedő gyerekben keverednek a misztikus, babonás, mitikus elemek a katolikus hittel. Vannak-e boszorkányok, teljesülnek-e a Szent Iván-éji kívánságok, küldhet-e üzenetet az eltűnt nagynéni, lehet-e az elhunyt Dini papa mellettük Kovinusz, a holló képében? 

 

Csontváry Kosztka Tivadar-Pillangók 1893

Izgalmas élmény volt olvasni ezt a könyvet, régóta álmodozok egy ilyen tartalmas fiataloknak szóló írásról. Persze látom a gyengéit is, de nem szívesen hangoztatom. Jót tett volna egy olyan szerkesztő a könyvnek, aki kicsit irányba tartja az erőket. Sok volt a felkapott ötlet, ami aztán nem lett tovább gondozva. Olyan kapkodósra sikeredtek ezek a szálak. Például elképzelhetetlen, hogy a fiúk ne nyúzták volna focilabdát, vagy a szájharmonikát, ne erősködtek volna, hogy több időt töltsenek a kertben. Az az érzésem volt, mintha mindent ebbe a könyvbe kellene besűrítenie Varga Írisz Dórának.
De az életkorukkal kapcsolatban is zavarok keletkeztek bennem. Ezek a gyerekek jóval fiatalabbak, még akkor is, ha egy burokban élnek. Ez a két legsebezhetőbb pontja a történetnek, amit a következő részben talán sikerül a szerzőnek orvosolni, mert egyébként izgalmas olvasmány ez.

 

Varga Írisz Dóra

Varga Írisz Dóra elsőkönyves, fiatal ügyvédnő, édesanya. A szombathelyi könyvbemutatón így nyilatkozott: 

 “A cél az volt, hogy a valóságshow világában legyen valami olyan, ami visszamegy a gyökerekhez, a cím is örökség. Kutatja a múltat, a családi hagyományokat, és főleg azt boncolgatja, hogy a kiskamaszoknak milyen dolgok okozhatnak szorongást".

Az ügyvédnő saját életéből is merített ihletet a könyvhöz - a főszereplők két fia nevét viselik. Azt azonban hangsúlyozta, hogy minden más hasonlóság velük természetesen csak a véletlen műve.

Hozott pontszám: 5

Barak László- Álmodozó

Elszökött minap az álmom,
azóta én nem találom.
Keresgélem, kutatgatom,
ha meglelem, neked adom.
Addig is álmodok újat,
mely - szavamra- el nem bújhat.
Elkapom, kalitkába zárom-
talán lesz egy szebb világom...