A moszkvai metró...

"Felhúzta kesztyűjét, hanyagul tisztelgett, s a néptelen, visszhangos előcsarnokban megindult a lefelé vezető lépcsőhöz, hogy lejusson a metró meleg fényekkel hívogató, föld alatti folyosójába. De nyomban megtorpant, a fordulóban náthás hang feltartóztatta:
-Forduljon vissza polgártárs, elment az utolsó vonat?"

Részlet Jurij Bondarev -Csend könyvéből

 

Képtelen vagyok választani a sok szép kép közül, nézzétek meg az egész fotósorozatot!  

A moszkvai metró szépségéről már az első, mindössze tizenegy kilométeres vonal 1935-ös megnyitása óta áradoznak világszerte, de az azóta megnyílt újabb állomások és az orosz fővárost immár 333 kilométeren át behálózó vonalak is öregbítették a szocializmus technológiai és ideológiai győzelmét hirdető, brit mérnökök és specialisták találékonyságának és tehetségének köszönhetően megszületett hírnevét.

Az óriási domborművekkel, freskókkal, márványszobrokkal, mozaikokkal és lenyűgöző csillárokkal gyakran teletömött állomások közt járva könnyen a két világháború közt még jócskán bálok tömegét tartó felső tízezer palotában, vagy épp egy modern milliárdos dácsájában érezhetjük magunkat.

Egy kanadai fotós, David Burdeny 2014 és 2015 folyamán Russia: A Bright Future (Oroszország: Egy fényes jövő) címet viselő sorozatának készítése közben összesen két hetet töltött a díszleteknek beillő állomásokon, és a profi fotósok közül jó eséllyel elsőként fotózta végig őket utasok nélkül.