Szécsi Noémi -Egyformák vagytok

Nagyon nehéz jónak értékelni egy ennyire negatív könyvet. Pedig előre bocsátom, hogy bár kiakasztó, meg felbosszantó és trágár is, a főhősei utálatosak,  mégis  szükség van a Szécsi Noémi által bemutatott jelenség megismerésére. Biztos, hogy sokat kell még ülepednie az olvasottaknak bennem, mert ez most nem egy olyan könyv, amit elolvasol, homlokodra csapsz, megvilágosodsz és "Jó napot"! 

A  Nyughatatlanok, és a Gondolatolvasó című kötetekhez kapcsolódva, egy trilógia harmadik darabja ez a kiadvány, mely annyira lazán kötődik az előzőekhez, hogy akár azok nélkül is olvasható. A Nyughatatlanokban az 1848-as forradalom után emigrálni kényszerülő magyarok egy csoportjának életét követhetjük nyomon, és ezen  ősök után kutat Em, az Egyformák vagytok történésznője. Barátnője, s egyben rokona Elza, a történet másik figurája.

Egy lakásétteremben találkozunk velük először, ahol egy film forgatásával kapcsolatban gyűlt össze a  társaság. Ez lesz az a hely, ahová felállította a szerző  trambulinját, melyről a szereplők ugrálnak a múlt különböző állomásaira. Aki olvasta esetleg a két korábbi részt, az se gondolja, hogy könnyen tudja majd követni ezeket a mutatványokat, mert szédületes a tempó. Ráadásul itt is érvényben van az a szerkesztési mód, amivel már találkozhattunk Szécsi Noéminél, hogy az elsőre érthetetlennek tűnő dolgok a végén helyükre kerülnek.

Em és Elza a mindennapjaikról beszélnek, leginkább úgy, ahogy a barátnők szoktak. Gondolom. Mert, hogy az a közeg, ahová engem beletett a szerző, az egy ismeretlen világ számomra. A külsőségeken, a látszaton alapuló megítélések világa ez, ahol a nők testük révén jutnak el bárhová, leginkább előre. A  küllem, az esztétika, a divat vakolatával beborított értékek hona, ahol mindennek kifutása a másik testének bitorlásában vagy levadászásában teljesedik be. Egy ilyen játszmában a nők úgy jelennek meg, mint áldozatok, akik nem irányíthatják sorsukat. Boldogulásuk a férfiaktól függ, s ebből következően abból, hogy kellenek-e nekik? Elza, a kiadói jogásznő, és Em, a történésznő azt gondolnánk, hogy megállnának a saját lábukon, mégis ők lesznek ennek az "elnyomásnak" a megjelenítői. 

Tehát van ez a jelenség, amire én nem tudom ráhúzni a nők alsóbbrendűségének gondolatát, mert egészen egyszerűen én az ilyet butának és üresnek nevezem. Nem őket pakolják be, hanem ők magukat skatulyázzák be ebbe a szerepbe. Annyira távol áll tőlem ez a két női alak, és annyira bosszant az, amit megjelenítenek, hogy még most írás közben is felhúzom magam ezen. A női mivoltunk  másik legfontosabb terepe, az anyaság kérdése szintén hangsúlyos a könyvben. A két nő a negyvenes éveinek legelején jár, Elza nem is akar gyereket, Em már anya, de  újra teherbe akar esni. A nő itt csak addig nő, amíg ágyba lehet hurcolni, s amíg abból gyerek lehet. Életét ovulációtól, ovulációig éli meg, miközben képtelen szeretni, és áldozatot hozni nagylánya érdekében.  Soha nem boldogok.

Az egyformák vagytok kifejezést pedig Em, és az általa kutatott Bárdy család egyik leszármazottja, Mädy kapja, jelezve, hogy hiába múlnak az évek, változik a történelmi háttér, vannak dolgok, amik mintha nem változnának. 

Vagy kik az egyformák?

Szécsi Noémi

Nem engedett közel magához ez a könyv. 

Olvasni sem volt egyszerű, nagyon lassan haladtam vele. Voltak mondatok, amiknek többször neki kellett mennem. A mondanivalójával sem tudok egyetérteni, mégis kitűnően ábrázol egy létező jelenséget, és erre tényleg nem lehet már mit mondani. 

Az egyetlen félelmem, hogy így csak nagyon vékony réteget szólít meg. Jó szívvel nem is tudom egyetlen ismerősömnek sem ajánlani. 

Hozott pontszám:  -