Kivételesen egy eddig még nem olvasott könyvvel találkoztam a Szabó Magda hagyatékban, s egyben ajánlom figyelmetekbe a Digitális Irodalmi Akadémia oldalát, ahol mindenki számára hozzáférhetőek munkái. A majd húsz írás családi emlékek, meg nem született teremtmények teljesen kidolgozott, novellába zárt preparátumai, szellemi kalandozások gyűjteménye. Mind más, és mind garantáltan tökéletes.
Tavaly decemberben ismét átéltem „ A pillanat-ot”, és ez az élmény fogva tartva arra ösztökélt, hogy észrevétlenül ebben az évben is mindvégig, Szabó Magda mellettem álljon. Talán az évforduló kapcsán, vagy a molyon található kihívása miatt is, és nem utolsó sorban a Jaffa Kiadó új sorozata révén, de nagy volt a nyüzsgés az írónő körül. Sokszor találkoztam vele ismerőseim 2017-es olvasmányai között.
Idén én is újraolvastam a Mondják meg Zsófikának című könyvét, a Freskót, a Katalin utcát. Megismerkedtem egy mesekönyvével, a Kakasszó hangoskönyvvel, és most kaptam egy Mézescsókot is. Terítéken van a Szüret a maga kifogyhatatlan bőségével, és lesz még egy Disznótor is.
Olyan sokat lehet Szabó Magdától kapni, vegyetek belőle!
„A halottakban nem azt a legsúlyosabb elviselni, hogy meghaltak, hanem hogy nem haltak meg, a legváratlanabb pillanatban cselekedetre kényszerítenek, vagy futtunkban térdre buktatnak, s bokáink láthatatlan bilincszárja csak csontujjukkal nyitható.”
(Teréz esztendeje- Mézescsók Cerberusnak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése