Garai Gábor - Kilépni végre

A lehető legegyszerűbben
csak azt kellene mondanom:
elpártolt tőlem a reménység,
és földhöz vert a fájdalom.

Aztán megkönnyebbülni, mintha
nem történt volna semmi sem,
és föllebbenni, mint a hinta,
forrni, mint tajték a vizen.

És nem törődni holnapommal,
élni – ameddig tart – a mát;
szembenézni a borzalommal,
ha végképp nem bírom tovább.

S kilépni végre önmagamból,
másokért élni, míg lehet;
míg önfeledtségem lerombol,
s újjáteremti lelkemet.