Hartay Csaba - Holtág

Hartay 2016-ban megjelent könyvét nagyon különbözően fogadta az olvasóközönség. Persze melyik könyvre ne lenne ez igaz? Megjelenése óta  tervezem az elolvasását, de valami miatt mindig kicsusszant a kezem közül.

Most sem indult jól a dolog, mert egy továbbképzésre utazva, a vonaton kinyitottam az olvasómon a könyvet, és a file olvashatatlan volt. Annyira rákészültem már erre a könyvre, hogy nem voltam hajlandó mást olvasni. Szerencsére a nálam levő laptopon is fent volt a szöveg, és azzal nem volt semmi gond. Így aztán egy Budapest - Gyula, és Gyula - Budapest utazás alatt végre megismerkedhettem a történettel. Szép kis körítés volt ez, de nem véletlen és nem lényegtelen. De nem ez volt az egyetlen véletlen.

A múlt héten pár napot Pécsen voltam, mint kiderült ez is fontos volt. 

És így utólag az sem véletlen, miért nem volt lehetőségem hamarabb elolvasni a történetet?

A sok rejtély után jöjjön egy kis ismertetés. 

A történet elején a 11 éves Olivér nagyapjával horgászgat a címadó (?) Holtágban. A trágár, nagy dumás öreg az életre okítja a unokáját a maga cinikus, humoros módján.  Megismerünk egy alkoholista, folyton pöfékelő, vulgáris öreget, és egy érzékeny lelkű kiskamaszt, aki mindvégig kitart a nagyfater iránt érzett szeretetében. Az öreg  meg csak mesél; hihetetlen történeteket, kitaláltnak tűnő barátságokat, csodás meneküléseket. Olivér issza minden szavát, és megtesz mindent, amit a nagyapja kér tőle. De a sok cigi nem tesz jót az öregnek, megbetegszik, a dolog elég súlyosnak tűnik, és a szeretett apafigura kórházba kerül. Innen minden búskomorrá válik, hiszen a nagyapa haldoklásának és halálának lehetünk a részesei. Mivel a könyv mindvégig valóság és víziók elegye, az eltűnni nem akaró öreg, állandóan jelen van a maga fanyar humorával. Szóval ez a búskomorság, amit említettem, nem is igazán jó szó erre a jelenségre. Szép és maró egyszerre. 

A papa végül Gyulára kerül, a tüdőkórházba. Innen a gyulai érintettség.

Pécsett élt az öreg egy ideig, a gyerekkori emlékek egy része is odaköti. Itt pedig a pécsi szál.

A többi véletlennek tűnő dolog meg...

Miért most jutottam el az olvasásig? Azért, mert ennek így kellett lennie. Mert én ezt az egészet végigcsináltam. Egy apával. Ő is 65 éves volt, mint a Holtág főhőse. Ezer is egy egyezés lebegett be a fiktív történet és a saját történetem között. Ezek szerint ezt korábban nem tudtam volna elolvasni. Szolnok Budapest között végig peregtek a könnyek a szememből. 

Olivér öt év,  én pedig négy év távlatából tekintek vissza a szomorú eseményre.

Hihetetlen erős az a kontraszt, amivel Hartay dolgozik. A rendkívül nyers beszéd és az emögött levő ember iránt érzett végtelen gyöngéd szeretet ütközik, és behoz egy nem mindennapi feszültséget a regénybe. A jelenségre szívesen tenném rá a brutális címkét. Annyira jó, hogy valaki vállalkozott arra, hogy megjelenítse ezeknek az embereknek a lényegét, azt a nyomot, amit a világban hagynak. Mert legyünk tisztában azzal, hogy van a társadalmunknak egy igen széles rétege, aki pontosan ugyanilyen. Sokszor találkozom egy 50-60 körüli  férfivel a boltban, aki csepp kis unokáját hozza haza talán az óvodából, és betér az üzletbe venni a lánykának valami nyalánkságot. A kislány rózsaszín,  rémesen cukros fánkot választ magának, színes drazséval a tetején, hozzá valami édes üdítőt. De a papa még bedob a kosárba egy kis nyalókát, meg hasonló tápláló, egészséges cuccot. Fogják egymás kezét, van, hogy a sorban állás közben a lányka már majszolja a fánkot. Ugyanazt a brutális kontrasztot érzem, mint a Holtág nagyapa-unoka kapcsolatában. 

Azt gondolom, hogy az irodalmi stílus, amit a szerző választ, az tökéletesen megfelel annak a mondanivalónak, amit közöni akart. Ezt nem lehet bebugyolálni holmi választékos, cizellált magyarságba, itt a mondanivaló felülírja a formai követeléseket. A sok párbeszédre épülő, egyszerűnek tűnő stílust teljesen helyénvalónak érzem ebben a szövegben. Így tud hiteles lenni, így tud működni. 

Az elmúlás és az emlékezés szépséges regénye számomra ez a kötet! Köszönöm!

Hozott pontszám: 5 

 Hartay Csaba

" Mit keres hetente még mindig az álmainkban? Meddig osztogat tanácsokat, meddig váltogatja különböző korú arcait? El kell engednünk. De hová engedjük el? Ha tudnám, hová, elengedném. De időnként mintha még mindig a karomat szorítana. Senkik vagyunk, csupán apróhalak mind, alig marad utánunk valami, csak a gyorsan csituló hullámok, majd apadás, és végül a kiszáradás. Emlékszem, ezt egyszer ő mondta, ráadásul józanul, horgászat közben. De azért a halk bölcselkedés után köpött egyet a vízbe. Nézem a hullámokat, a holtág élő hullámait. Érzem arcomon az eleven szelet. Nincs kapás, nincs történés, látszólag nincs változás. Öt éve halt meg a nagyapám."

Győri Bori · Szamarasz Vera Zoé - Nézd, ez én vagyok!

Körülbelül  huszonöt - harminc évvel ezelőtt olvastam először arról egy német magazinban, hogy az értelmi intelligencia hányados (IQ) nem minden, és létezik egy olyan is, hogy érzelmi intelligencia hányados (EQ). Annak a cikknek emlékeim szerint az is volt a lényege, hogy az igazán hasznos teszt az, ami megmutatja, hogy melyik intelligenciád a fejlettebb, és ezt vedd figyelembe a pályaválasztás, munkavállalás kapcsán. Utána sokáig nem hallottam én olyat, hogy érzelmi intelligencia. Ez a helyzet mára alaposan megváltozott. Nem mondom, hogy fontosabb lenne az értelmi intelligenciánál, de egyre gyakrabban hallani róla. 

Az érzelmi intelligencia valójában nem más, mint az érzelmeink érzékelésének, felismerésének, gondolkodással történő befolyásolásának és  azok kezelésének képessége. Bizonyos megfogalmazás kettébontja  a saját, illetve a másik ember érzelmeinek realizálását. Az viszont biztos, hogy ezeket a folyamatokat minden egyes pontján képesek vagyunk fejleszteni. Akár a felismerést, akár a kifejezést, sőt a befolyásolására is tehetünk kísérletet. Ezt már egészen kicsi korban el lehet kezdeni. A legtöbb szülő természetesen teljesen jól, ösztönből vezérelve kezeli ezeket a folyamatokat, de ha mégis szükségünk lenne egy kis segítségre, akkor Győri Bori és Szamarasz Vera Zoé kiadványát bátran ajánlom figyelmükbe.

Győri Bori etológus, és Szamarasz Vera Zoé pszichológus már évek óta a Kisladik alkotóműhely keretén belül foglalkoznak gyerekekkel, tartanak kreatív foglalkozásokat fesztiválokon, könyvesboltokban. Ez a foglalkoztatókönyv egy gyűjteménye annak, ahogyan családi keretek között az érzelmi intelligencia témát felvezethetjük. 

A könyv első fele nem igényel olvasni tudást, de a feladatokat természetesen csak szülővel, beszélgetéssel egybekötve érdemes elvégezni. Az első kérdéseknél a gyermeknek önmagára kell figyelni, meghatározni, hogy mi a kedvenc színe, kedvenc reggelije, mivel alszik, mi a legkedvesebb kincse? Aztán lassan a testére kell irányítani a figyelmét, hogy milyen a haja, a szeme, és lerajzolni, hogy másoknak milyen a bőre, a szeme színe. A statikus állapotból a változás felé indulunk el a foglalkozások során. Ezután  a család, a barátok felé vesszük az irányt, sőt eljutunk a veszekedésekig is. A 62 feladatot tartalmazó könyv olyan válaszokat vár a gyerekektől, hogy milyennek látják magukat, környezetüket, miben látják saját erősségeiket, gyengeségeiket? Milyen az, aki szomorú, aki vidám, felismeri-e a félelem vonásait egy arcon? Majd a  feladatok a másságok elfogadásának irányába érzékenyítenek. Ebbe beletartozik a szegénység vagy a fogyatékosság kérdése is. Az egyik feladat például olyan játszótéri játék kigondolására kéri a gyereket, amit kerekesszékes barátjával együtt is tud használni! De számos hasonló izgalmas kihívást rejt a kötet. 

Ahogyan azt lehetett érzékelni, a feladatok az egészen egyszerűtől indulnak el, majd  válnak kicsit összetettebbé. Nem is a feladat lesz összetettebb, hanem az érzékelés folyamata az, ami nagyobb figyelmet igényel a kis lurkóktól. Van a könyvnek egy ilyen táguló fókusza, egyre nagyobb térben pásztáz, végül eljut egy  képzeletbeli ország  kigondolásához is. 

Csodálatos lehet, ahogyan a fekete-fehér lapokat lassan megtöltik a színek. Az illusztrációkat Dániel András készítette, aki ismeri a Kuflikat, az tudja, hogy kiről beszélek. Szerintem a gyerekek szeretik ezeket a rajzokat, bízzunk bennük! De nem csak rajzolni, hanem vágni, ragasztani és mesélni is kell amellett, hogy foglalkozás közben a gyerek reflektál önmagára, érzéseire, vágyaira. Egyúttal megalkotja azt a szókincset is, ami az érzelmei kifejezéséhez kell. Az biztos, hogy én most nagyon szívesen lennék gyerek, és csinálnám ezeket az izgalmas dolgokat. A nyár jó alkalmát adhatja, hogy akár nyaralás közben egy ilyennel gazdagítsuk az együtt töltött időt. Ez már  tipikus Hygge. Nem utolsó sorban a szülő is jobban megismerheti csimotáját.

De nem csak a szülőknek ajánlom a könyvet, hanem a pedagógusok, pszichológusok, óvodai és iskolai szociális segítők, fejlesztők, logopédusok, etika és hitoktatók is kitűnően hasznosíthatják a feladatlapokat. Egy-egy kép vagy ötlet, akár témája lehet egy egész prevenciós foglalkozásnak. Érdemes továbbgondolni a dolgot! Önelfogadás, önbizalom erősítés,  kirekesztés, tolerancia, nyitottság és másság témakörében egyedülálló lehetőségeket biztosít segédanyagként is.

Hozott pontszám : 5

Sok hasonlóra lenne szükség! Nekem már be is indult a fantáziám!

Nagyon köszönjük a Csimota Kiadónak, hogy lehetővé tette a kiadvány megjelenését!

Győri Bori és Szamarasz Vera Zoé

 

Ellen Niit versei

Majdnem két éve kerestem azt a könyvet.

2017 szeptemberében olvastam az észt költőnő,  Ellen Niit egyik versét a Rab Zsuzsa által fordított Hózápor című kötetben.

 Amint az ajtón benyitok,
kezemnek
otthont adsz a tiedben.
Befogadod, mint csavargót a házba,
ott vacok várja, tűzhely, vacsora,
nincs lárma, nincs tülekvés.
A lélek felbátorodva
kioldja átázott cipőjét,
vizes harisnyáját kötélre dobja,
aranyfényű teát tesznek elébe,
illatos málnaízzel,
vágnak mellé, amennyi jólesik,
a friss kenyérből.
Aztán, ha a lélek felbátorodva,
egy kicsit kutat még a polcon,
talál ott rengeteg örülnivalót:
kis üveg mézet,
vagy egy pozsgás-piros almát… 

 Csak annyi kell, hogy kezemnek

 egy pillanatra

 otthont adj a tiedben.

 

Olyan érdekes, de mégis megfogható képeket használt Niit, ami abszolút kíváncsivá tett. A szerző nevét a versein kívül egy mesekönyvvel köthetjük össze, A lenhajú kislány című kötettel. Ezt is csak a szerző után kutakodva, szintén felnőttként olvashattam. Mind a mese, mind a versei számomra egy rokonlélekre utalnak. Kedves, egyszerű, de nagyon megragadó.

A meglepően vékony verseskötet még 1986-ban jelent meg, és Csanádi Imre, Illyés Gyula, Rab Zsuzsa, Képes Géza és Tandori Dezső fordításában. Az utószóból kiderül, hogy Ellen Niit rangos helyen van az észt lírában. Magyar vonatkozása is van, ő fordította észtre Petőfi, Ady és József Attila szavait. Férje, Jaan Kross munkáit pedig nem csak magyarul olvashatjuk, hanem neki köszönhetjük, hogy az észtek megismerhetik Madách Az ember tragédiáját.

Niit verseinek két legfőbb alaptémája a szülőföld és a szerelem. De erős, természetközeli képei még az aszfaltdzsungelt is megszelídítik:

"...én a földútra gondolok.
A földútra,
a kakukkfűre..."

Ez a természeti ábrázolás tényleg szinte minden versben jelen van. Mint ahogy a gyerekes egyszerűség is alkalmas arra, hogy hatalmas érzelmeket ábrázoljon:

"Ha ismerlek gyermekkoromban, 
biztos neked ajándékozom 
sárga kis hólapátomat, 
s a csillagokkal telefestett
kék vödrömet..."  

Az Otthon, a Küszöbön, az Itthon, a Tyúktojás versek szintén annak a meleg közegnek a megjelenítői, melyek a szeretve levés vágyának kifejezői. Ezért is találja magát az ember azonnal egy biztonságos, meleg közegben. Itt nincsenek tragédiák, megrendítő válságok, az élet sima és nesztelen, mint egy tavaszi simogató szellő. Még az olyan fájdalmas hiányok is, melyet például az Anyám sírja című versben olvasunk, azok is inkább virágot és levelet hajtanak, gyengéden tagozódnak bele az élet forgásába. Lírai puhaság jellemzi a verseit, jó volt elmerülni ebben a nyugalomban.
A kötet emellett tartalmaz néhány haikut is, melyek szintén a mezők és erdők romantikájának mélyébe csalnak:

"Lehet száz neve
a sárga kankalinnak,
az marad, ami. " 
(Rab Zsuzsa)

"Éretlen s érett
bogyót hord egyidőben
borókabokrom."
(Rab Zsuzsa)

Azért látszik, hogy nem üzenetmentes egyetlen sora sem. Így van ez a szerelmes költeményeknél is, melyekben egyszerre jelenik meg a mulandóság és az örökkévaló:

Minden oly törékeny
és pillanatnyi.
Jég leselkedik perceinkre.
Minden vízcseppben 
halálhírnök szunnyad,
Kalevipoeg kardja fagy
minden folyómederben.

Ma akarlak szeretni, 
ma, 
mert lehet,  holnap
leesik már a dér.

Minden csak pillanatnyi-
vérsejtjeink vad vágtatása,
a pillantások fénye, 
kézfogások melege.

Jég hártyázza a tenger
sötét szemét is.
A felhők a szemhatáron
viharral vemhesek.

Ma akarlak szeretni, 
ma, 
amíg
ránk nem tör a tél.

A jég törékenysége
csalóka,
kedvesem,
a hópihék varázslata
lidérces csillogás.

Ma akarlak szeretni, 
kedvesem, 
Nincs más fegyver,
tél-hátráltató.

(Rab Zsuzsa)

Berg, Insoo Kim - Konzultáció sokproblémás családokkal

Senki ne ijedjen meg, hogy egy szakmai könyvet hoztam ma, mert habár tartalmilag a család áll a kötet fókuszában, de a módszer és a pszichológiai megközelítés nemcsak családgondozóknak, hanem minden emberrel vagy csoporttal kapcsoltba kerülő személynek hasznos lehet. Teszem azt, ha leendő anyósodnál szeretnél bevágódni! 

A májusban olvasott Megoldásfókuszú iskolák könyvvel kapcsolatban írtam, hogy Sue Young a megoldásfókuszú problémamegoldás gondolatát a Milwaukee-ban tevékenykedő Insoo Kim Berg és Steve de Shaze-tól vette át. Az már csak ráadás volt, hogy ez időben egy másik ismerősöm is felhívta  figyelmemet erre a kiadványra. A családterápiás sorozatból már olvastam egy-egy kötetet, és azoknál sem éreztem, hogy kizáró tényező, hogyha valaki nem családokkal foglalkozó szakember lenne. 

Szóval csak bátran!

Steve de Shaze (1940-2005) és felesége Insoo Kim Berg  (1934-2007)  nevéhez köthető tehát, az úgynevezett megoldásfókuszú esetkezelés, melynek alapja, hogy a klienset olyan kompetens személynek tekinti, aki rendelkeznek mindazokkal az alapvető eszközökkel, melyekkel képes rendezni problémáit. A szakembernek csak abban kell segítenie, hogy az ügyfél vizualizálni tudja ezt a pozitív kimenetelt, és mozgósítsa a kliensben meglévő potenciákat. A házaspár 1978-ban létrehozta a "Brief Family Therapy Centert", mely sajnos haláluk után bezárta kapuit, de a módszer  oktatását átvette a "Solution Focused Brief Therapy Association". 

A Konzultáció sokproblémás családokkal kötet címe pedig tényleg ne rettentsen el senkit, mert csupán az utolsó húsz oldal szól kifejezetten erről! Már ha elfogadjuk, hogy  a problémák önmagukban állnak, és nem ok okozat következményei. 

A kötetben először általános megfontolásokat olvashatunk a családkonzultációval kapcsolatban, amelynek természetesen az az alapja, hogy a megoldás egy családi probléma rendezésére nem az, hogy kiemeljük a gyerekeket a családból. A megoldásközpontú terápia megvalósulásáról olvashatunk ezután, először általános, tényleg rövid bemutatással. Ebben szerepelnek olyan felvetések, mint mi is a terápia szerepe, célja, mik az alapszabályai. Ezek már ismerősen csengtek számomra Sue Young könyve után. Azért a három alapszabályt megosztom: 

1. Ha nincs törés, ne gipszelj!

2. Ha rájöttél, hogy mi működik, ismételd azt!

3. Ha valami nem sikerült, akkor ne ismételgesd! 

 Ugye, hogy ezek nem csak a családterápiában  követendő lépések?

Majd végigveszi a könyv a terápia állomásait. A kezdeti szakaszban  kiemelt fontossága van az információgyűjtésnek, a családlátogatásnak, és a kapcsolat minőségének a klienssel. Tapintatos, figyelmes hozzáállást követelnek meg ezek a lépések. Majd a szerző áttér a probléma meghatározásának fontosságára, és arra, hogy milyen erők lehetnek és vannak egy családban. Az egész kapcsolatépítés a jó kérdések feltevésében rejtőzik. A szerző számos példa segítségével illusztrálja, hogyan lehetünk képesen igazán vezetni a beszélgetőpartnerünket. És most ismét szándékosan emeltem ki, hogy nem feltétlenül kell a családgondozás keretein belül maradnia a módszernek. A mindennapi konfliktuskezelésünk, a pedagógus-szülő közti kapcsolatunk, az értékesítő-vásárló közti  viszonyban is ugyanezek a helyzetek jelennek meg. Természetesen a könyv alapvetően a családon belüli problémákra reagál, annak vizsgálja számos spektrumát. A negyedik fejezet az együttműködés fejlesztését mutatja be. Például, hogy hogyan csatlakozhat a terapeuta a klienshez? Ennek tizenkét lépését kőbe lehetne vésni. Most viszont a szakembereknek ajánlanám, hogy ezt a két oldalt lapozzuk át néhanapján! (48.-49. oldal) A célok és szerződések meghatározása rész olyan profi célmeghatározásokat tartalmaz, amit a kedves szülők is alaposan megfontolhatnának gyermeknevelés közben. 

Nem bírom megállni, le kell ezt is írnom: 

1. A cél legyen kicsi, egyszerű és reálisan elérhető!

2. A cél pozitív helyettesítő viselkedés legyen!

3.A cél legyen fontos a kliens (gyermek) számára!

4. A cél egy új viselkedés kezdete legyen!

A hatodik fejezet hasznos kérdéseket és technikákat tartalmaz, ezek  az alapszabályból ismerősek lehetnek. Itt találkozunk az úgy nevezett "csodakérdés" módszerrel, amit Sue Young szintén alkalmaz. Szóba kerül az értékelés fontossága, milyen fázisai és befejezései lehetnek az esetgondozásnak. A könyv számol az elakadás, a sikertelenség kérdéseivel is. Ha teljes az elakadás, "csinálj valami mást", mondja Berg. Kövesd a figyelmeztető jeleket! Ehhez öt pontban kínál megoldási lehetőséget. 

Majd 14 szuper mankót dug hónunk alá, amit mondanom sem kell, hogy bárki alkalmazhat, bármely nehézség kapcsán. Szerintem néhányat simán használunk is minden tudatosság nélkül. Ezt a 131-144 oldalig tartó részt szintén be kellene keretezni! Az utolsó, 10. fejezet pedig kifejezetten speciális problémákkal, krízis-intervencióval és sokproblémás családokkal foglalkozik.

Összességében egy nagyon ütős módszertannal találkozik az olvasó, amit -nem győzök hangsúlyozni-,  nem feltétlenül csak szakemberek használhatnak egy adott területen. Talán ezért is lett alkalmas arra, hogy az iskolai bántalmazásokkal kapcsolatos módszertan nőjön ki belőle. 

Hozott pontszám : 5 

Steve de Shazer és  Insoo Kim Berg

Júniusi összegzés

Az elmúlt időszak elmaradt bejegyzéseit nem tudom pótolni, ezért zanzásítva az elmúlt két hét kimaradtjai következnek:

Bagdy Emőke - Kádár Annamária - Kozma Vízkeleti Dániel - Pál Ferenc - Szondy Máté: Bízz magadban! 

Egyik kedvenc sorozatom a Kulcslyuk Kiadó, Nyitott Akadémia sorozata, mely közérthetően, élményszerűen mutat be egy-egy jelentősebb, a lelki élettel kapcsolatos témát. Aki ismeri a sorozatot, az tudja, hogy a legtöbbször elég változatos a megközelítése és egyben a színvonala is az írásoknak. Illetve mindegyik írás profi, de vannak az olvasó habitusához jobban igazodó, illetve kevésbé tetsző gondolatok. A "Bízz magadban" az önértékelés és önelfogadás témáját járja körül. Mivel egy kis lelki snapsz mindenkinek jól jön, ezért ezt a könyvet akkor is jó elolvasni, ha alapvetően jó önmegbecsüléssel rendelkezünk. Ha máskor nem, akkor a kamaszkor viharos korszakában mindenképp jól jönnek ezek a megerősítések. A legtöbb fejezetet nem is elég egyszer elolvasni, jó ha többször megrágjuk a dolgot. Dr. Kádár Annamária írásából a következő gondolatfűzért emelem ki: 

Az önbizalom alakulását az határozza meg, hogy milyen a hozzáállásunk a kudarcokhoz és akadályokhoz. Ebből a szempontból vannak a feladók, letáborozók és a hegymászók. Dr. Bagdy Emőke az életbátorság hármas fogatáról az önismeretről, önképről és önbizalomról beszél nekünk. Tőle is hozok egy mondatot: 

"...építsd szépen föl magadban azt a szituációt, amelytől tartasz, és többször is keríts alkalmat arra, hogy lejátszd magadban az általad kívánt szituációt!..."

Dr. Szondy Máté írása tetszett ebben  a kötetben most a legjobban. Ő a másokból táplálkozó, törékeny önértékelésről, a narcizmusról ír nekünk. Ez a téma az utóbbi időben többször felszínre került nálam, lehet, hogy ezért voltam most fogékonyabb, de az biztos, hogy mindenki számára sok hasznos gondolat fog terítékre kerülni. 

Kozma-Vízkeleti Dánieltől szerintem eddig még nem olvastam. Mostani fejezete az önbecsülésről szól, amely a kapcsolataink tükrében jelenik meg. Az önbecsülés hiánya  nem vezethető vissza egyetlen okra sem, írja, sokkal inkább gondolkozzunk el azon, milyen emberképpel és szemlélettel rendelkezünk!

Pál Feri atya zárja a sort, aki egy spirituális utat, egy személyiségfejlődési modellt mutat be nekünk, mely az anyához közeledve indul, és a tizenkettedik állomáson már önmagunktól távolodik. Érdekes gondolatok, de szerintem ez most nem sikerült annyira általánosan befogadhatóra. 

Mind az öt szakember nagy hangsúlyt fektet a családi mintákra, a hozott motívumokra, de mindannyian azt hangsúlyozzák, hogy lehet és érdemes fejlődnünk az önbecsülésünkben! 

Gimnazista csoportommal ajánlottam fel ezt a könyvet önismeret témájában, de még kutatok valami számunkra jobb könyv után.

Hozott pontszám: 4

Békés Pál -Szerelmem, útközben

Egy  Békés Páltól teljesen szokatlan stílusban íródott könyvről van szó, amely bármily kicsi és vékony, elolvasása számomra igazi kihívást jelentett.  Három fejezetben, körülbelül 50-50 oldalban egy szerelem történetét hozza elénk a szerző. A valóság, álom és emlékfoszlányok ködös kavargása ez, ami feszültséget és nem élvezettet jelentet olvasás közben. Egyáltalán nem találtam meg azokat a szépségeket és érzékenységet, amire sokan utaltak. Bizonyára bennem van a hiba. De ez most sajnos nem tetszett. 

Hozott pontszám: 3

Bodor Pál - A tél menyasszonya 

Tündéri mese egy királylányról, Zelkáról, akinek  nem volt szíve. Nem úgy nem volt szíve, hogy szívtelen volt, dehogy! Éppen ellenkezőleg, a húga helyett  feláldozza önmagát, és végül elhozza az évszakok változását mindenkinek. A hagyományos meseelemekkel dolgozó történet kicsiknek és nagyoknak melegséggel tölti el szívét, amihez nagyban hozzájárul Szimpnidesz Hajnalka érzékeny illusztrációja is. 

A könyv az idei Gyermek merítés-díj legjobb 10-be is bejutott. 

 

Hozott pontszám. 5

Íme az egyik legkedvesebb képem:

Zágoni Olga - Kajtikó, a derék sárkányfiú

 

Volt egyszer egy öreg sárkány, akinek volt három fia. Amikor felcseperedtek, apjuk útnak indította őket, hogy egy jótettel becsületet szerezzenek a sárkányok nemzetségének – mert éppen elég sok borzasztó hír terjeng róluk szerte a világban. A három sárkánylegény közül egyedül Kajtikó járt szerencsével, ő mindig legyőzte első indulatát a viaskodásra, tüzet fújásra, miszlikbe aprításra, királylány-elrablásra, és más, a sárkányokra régebben jellemző elfoglaltságokra. A legkisebb sárkány segítőkészsége, nemes szíve elnyerte méltó jutalmát. Szintén a Merítés-díj várományosa Zágoni Olga sárkányos meséje, amely önfegyelemről, bátorságról szól a legkisebbekhez, biztatva őket, hogy ők is lehetnek hősök, és a kicsiny jótettek is értékesek. Humorral átszőtt mesevilágba repíthetjük a legkisebb korosztályt!

Hozott pontszám: 5  

 

Bosnyák Viktória - És most hogy festek: 

A kis kaméleon, Kamill lehetne a világ legjobbja bújócskában, de sajnos nem hogy legjobb, de éppen a legrosszabb, mivel nem tudja változtatni a színét, mint rendes társai. Kis barátja, Licsi mindent megtesz, hogy orvosolja ezt az apró hibát. Töretlen küzdelemmel és elszántsággal áll a kis kaméleon mellé. A bűbájos történet az óvodás korosztálynak jelent majd élményt. Pompás és üde rajzaival a gyerekek biztosan örökké nézegetni fogják. Szintén a Merítés-díjért száll harcba. Gratulálok!

Hozott pontszám: 5 

Molnár T.Eszter - A Kóbor szálló

Hetedhét Hugó, a becsületes földönfutó éjszakai szállást keres a városszéli erdőben. Búbanya, a barlanglakó útba igazítása nyomán elérkezik a Kóbor Szállóba, és megismerkedik annak különös lakóival: Rebekával, a beszélő macskával, Bolíviával, a lustakötés címzetes egyetemi tanárával, Lust Alfonzzal, a nyugalmazott operaénekessel és Gizikével, a Kóbor Szálló nagylelkű háziasszonyával.  A történet a kisiskolás korosztályt célozza meg, de nekünk felnőtteknek is igazi szívmelengető olvasmány. Olyan, mintha Lázár Ervin egy elfeledett meséje jelent volna meg. Emberismeretről, szeretetről, nagyvonalúságról, varázslatról. Ezt a különleges hangszínű Molnár T. Eszter szeretem én, aki bátran nyúl olyan témához, mint hajléktalanság, előítélet, másfajta közösségek. Ezeket szerettem én mindig is a mesékben. Igazi unikum, olvassátok. Az illusztráció rendkívül harsány, nekem nem igazán tetszett, de az biztos, hogy a gyerekek oda lesznek tőle. Megkerülhetetlen kötet azok számára, akik a kortárs gyerekirodalmat követik. Nekem eddig ez a kedvencem a top 10-be jutottak közül. Molnár Jacqueline rajzaival.

Hozott pontszám: 5*

 

Fodor Marcsi-Neset Adrienn - 50 elszánt magyar nő 

Ötven magyar nő, akikről utcákat, tereket, bolygókat neveztek el, ám a tankönyvek sokszor meg sem említik őket. Ötven nő, akik mertek valamiben elsők lenni. Olyan nők, akik a leleményességüknek és a kitartásuknak köszönhetően mindig kimásztak a legmélyebb gödörből is, és közben sem feledkeztek meg arról, mit diktál az emberség. Izgalmas életutak, példaértékű történetek múltból és jelenből – a jövőnek. Sokukról még én magam sem hallottam, viszont mindegyiket jó volt kicsit feleleveníteni. Rendkívül színvonalas kiadvány. Inkább antológia, nem mesekönyv, de jó csak úgy lapozgatni és olvasgatni a híres személyekről szóló különleges bejegyzéseket. Az ismertetésekben minden hölgy kapott egy rövid életrajzi összefoglalót, emellett, ha volt aktuális kortárs vonatkozása tettének, azt is ismertették, különlegességeket, illetve, ha új fogalom jelent meg a személlyel kapcsolatban, akkor azt is taglalta a bejegyzés. Például mi a feminizmus, mik a kódexek és hasonlók. Igazán érdemes lenne elkészíteni ennek az 50 elszánt magyar férfi változatát. Sportolók, feltalálók, hírességek. De gondolom, már születőben is van. Ez a könyv is a legjobb 10 között van

Hozott pontszám: 5

Tasnádi István-Jeli Viktória-Vészits Andrea-Gimesi Dóra - Az ellopott időgép

Ez a kötete az Időfutár sorozat 7. része, és a legjobb ifjúsági irodalmi válogatásban is szerepel, ezért olvastam, bár az előző hat részt kihagytam. De ettől függetlenül is nagyon élvezetes olvasmány volt számomra. Nem mondom, hogy nem lett volna jobb, ha olvasom a többit is, de érthetőség szempontjából nem volt gond. Tulajdonképpen azért volt lehetséges, hogy önálló olvasásként is megállja a helyét, mert a cselekmény nem kötődött az előzményekhez. Ahogy kivettem, adva van egy teljesen furcsa összetételű társaság: diákok, néhány tanár, nagyszülő, akik egy véletlen folytán mind részt vettek időutazó kalandokban. Azért, hogy ez ne fordulhasson elő többet, az össze időutazásra alkalmas berendezést jól elrejtették. De valaki mégis hozzáfért az egyikhez, lépre csalta a társaság egyik tagját, és merő véletlenségből, elhagyta valahol a pestises London területén az 1660-as években. Hogy visszaszerezzék a múltban ragadt fiút, a csapat tagjai ismét rászánják magukat az utazásra. Az izgalmas történet mindvégig képes meglepetést szerezni, miközben titokban történelmi ismereteket is oktat. Szórakozásnak sem utolsó ez a kis könyv.

Hozott pontszám: 5 

 

Szív Ernő - Meghívás ​a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Nehezen zökkentem vissza Szív Ernő hangnemébe, de lassan, türelmesen azért sikerült neki ismét elvarázsolni engem. Kicsit olyanok voltak, mint ha verset olvasna az ember. Épp csak annyi gondolat is fér bele minden írásba, mint egy versbe. Egy látomásnyi idő Szendrey Júliával, Harmos Ilonával vagy Rienzi Mariskával. Nem mondom kell gondolkodni, vagy csak úgy beugrik kiről lehet szó. Áttűnő képek, akárcsak az, ahol Szív hangja átalakul lassan Darvasiéba. Jó lett volna több időt szánni rá, lassabban ízlelgetni a történeteket, de sajnos most ez nem ment.

Hozott pontszám: 4  

Vámos Miklós - Szitakötő

Nemzedékünk regénye

Talán pont ez a kötet kellett nekem most, hogy kibillentsen onnan, ahová szépen beleragadtam. Azt hiszem, hogy felállni segített, a többit majd meglátjuk. De miért is, és mit nyújtott nekem?

A történet  viszonylag széles intervallumot ölel fel, ahogy azt az alcím is jelzi, nemzedékünk regénye.  A cselekmény az  1950-es évek  környékén született gyerekek hízótáborával kezdődik,  ahol nyolc második osztályos  barátságot köt egymással, és létrehozzák a 8ak -at. Gyuri, Tibor bácsi, Kobra, Sneci, Malaci, ás három lány, Vica, Lencsibaba és Joli. A tábor után hazamennek, mindenki máshova, de barátságuk egy életen át megmarad. Először naplókat vezetnek, ahová leginkább az egymással kapcsolatos találkozásaikat írják le, majd egyre több napló, levél, feljegyzés és a modern kor beköszöntével emailváltás, konferenciabeszélgetés történik. Ahogy idősödnek szaporodnak a külső kapcsolatok is, akik hozzátapadnak a 8ak-hoz. Barátok, férjek, feleségek, szeretők és ezek többszörösei. Tény, hogy az 1950-2010 terjedő hatvan évet nem lehet a történelmi változások, politikai befolyások nélkül értelmezni, de pont az a jó ebben a regényben, hogy megengedi a hátralépés lehetőségét, a távlati szemléletmódot. Az embert mutatja be, úgy egészében, a vágyait és törekvéseit, azt, hogy mi az, ami igazán fontos lehet számunkra, és mi az, ami csak a májá szemfényvesztése. 

A nyolc gyerek, nyolc sorsot jár be. Teljesen tipikus elemekkel találkozunk, igazán megdöbbentő vagy különleges részlet nincs. Ez a homogenitás teszi lehetővé az olvasó számára, hogy végig nyugodt tudjon maradni. Talán pont emiatt a rezignáltság miatt, nagyobb érzelmi elragadtatások hiánya miatt nem olvasok sokszor a szerzőtől. De ebben a történetben ezt teljesen a helyén volt így. Sőt, volt egy-két olyan részlet, ami kifejezetten tetszett. Az egyik ilyen  zseniális húzás egy külső barát, Wass Márton beillesztése a történetbe. Először még nem tűnik fel, de folyamatos jelenléte egyre inkább arra tereli az olvasó figyelmét, hogy ez Vámos alteregója. Amikor kitér  az "írogatsz még? " kérdéskörre, akkor lettem 100 százalékosan biztos abban, hogy ez ő. A történet legvégén pedig már az is rájöhet erre, aki soha nem vett rész Vámos író-olvasó találkozón. 

 

Egy másik kiemelendő gondolat az a végső állomás, ahová az életben maradtak eljutnak, ahogyan próbálják kimondani kvázi, hogy mi lehet az ember életének az értelme. Illetve a Hellinger féle családfaállítás motívuma bekapcsolja nemzedékünk regényét a nemzedékek regényébe, a történelembe és világtörténelembe. Az egyénből indulunk, a 8ak csapatába kerülünk, majd családba, egy korszak viharaiba, aztán összekapcsolódunk az ősökkel. Van a regényben egy horizontális szélesedés, amihez a fináléban transzcendentális mélyülés is kapcsolódik. Persze könnyű a másvilág felé fordulni akkor, amikor már minden birtokolhatóról le kell mondani. A szépségről, vagyonról, kapcsolatokról, egészségről, szerelemről. 

A kötet egy kedves ismerősöm kedvence, azért is olvastam el, és bár nem egy vidám megközelítést választott Vámos Miklós az élet bemutatásához, azért mindenképp érdemes volt részese lenni.

Hozott pontszám: 5 

Vámos Miklós

"Mindannyian belátták, hogy a pártonkívüliként  nem boldogulhatnak. Ebben az országban a párt a védőháló. Nemcsak arra szolgál, hogy bebújhassanak mögé, hanem arra is, hogy mászhassak rajta szépen fölfelé. " 235.old

"Ma már az emberek jóformán csak a saját testi és lelki javítgatásukkal foglalkoznak. Sportolnak, kocognak, futópadoznak, mozgatóöltönyökben rázatják magukat. Meditálnak, jógáznak, többféle kócshoz, mesterhez és mágushoz folyamodnak. Ki-ki magára figyel, nem a másikra. Hiába szövögetjük a kapcsolati hálónkat egy életen át, mire legnagyobb szükségünk lenne rá, semmivé lesz..." 423.oldal