Gondolom mindenkinek megvan a maga véleménye az iskolai bántalmazások kialakulásával kapcsolatban?
Nos, nekem is, de ezt most nem osztom meg. A jelenség viszont létezik, napi szinten találkozunk vele a médiában, ismeretségi köreinkben, és én személy szerint a munkám kapcsán is. Évtizedek óta keresik a jó megoldást a problémára.
Sue Young egy úgynevezett megoldásfókuszú szemlélet bevezetésében látja a lehetséges kivezető utat. A hajdani tanár húsz év pedagógusi gyakorlat után, az 1990-es években lett koordinátora a bántalmazási ügyeknek az angliai Kingston Hill-ben. Könyvét a hagyományos iskolai bántalmazáskezelő programok bemutatásával kezdi. Már itt volt nagy megdöbbenésem...
A legelső iskolai zaklatás visszaszorítását célzó kezdeményezés társadalmi nyomásra indult el, amikor 1983-ban három észak-norvégiai diák öngyilkosságot követett el. Dr. Dan Olweus-t bízták meg azzal, hogy egy kutatás keretén belül tárja fel a norvég iskolai bántalmazásokat, és dolgozzon ki egy prevenciós programot. Olweus akkor azt tapasztalta, hogy a gyerekek 15 százalékát érinti a zaklatás kérdése, és 5 százalékuk napi szinten élt át atrocitást. Az Olweus-féle megfélemlítést megelőző program hamarosan bevezetésre került, és a statisztikai adatok egész jó eredményeket mutattak. 2004-re, közel húsz évvel a projekt után, a kutatók elkezdtek hangot adni a módszerrel kapcsolatos kétségeiknek. A korábban sikeresnek publikált program ellenőrzés alá került, és kiderült, hogy "Mindössze egyetlen program (a megvizsgált 14-ből) mutatott jelentős csökkenést kipécézés és bántalmazás terén, míg a többi 13 esetben vagy elhanyagolható változásokat tapasztaltak, vagy romlást..." (Smith, Cousins&Stewart, 2005) Csak az eredeti Olweus projekt volt az egyetlen, mely számottevő csökkenést mutatott. De az ő eredményeit akkor sem tudta senki megismételni, ha lépésről lépésre követte a program menetét.
Sue Young számos létező programot kezdett tanulmányozni, amikor megbízást kapott arra, hogy menjen, és tegyen valamit az iskolai zaklatások ellen! Azon a gondolaton indult el, hogy mi a "bántalmazás-ellenesség", mi a "bántalmazás- ellentéte"? Így fogalmazódott meg benne későbbi módszerének alapja, a barátság és támogatás, másokkal való törődés, és boldogság az iskolában. Majd gyakorlatokat talált ki ennek bevezetéséhez. A könyv izgalmasan mutatja be ennek kialakulását.
A megoldásfókuszú terápia bevezetése Steve de Shazer és Insoo Kim Berg nevéhez köthető, akik Milwaukee-ban ezzel a terápiás módszerekkel segítették klienseiket. Az átütő felfedezés magja az a gondolat, hogy nem a problémáról beszélgettek klienseikkel, hanem megoldásfókuszú kérdésekkel bombázták őket. A terápiának, melyet az iskolai bántalmazások kezelésére továbbfejlesztett Sue Young a következő négy pillére van:
1. A vágyott jövő meghatározása
2. A múlt sikereinek számbavétele
3. A meglévő erőforrások elismerése
4. Még többet csinálni abból, ami működik
A kötet ezután részletesen bemutatja ezeket a szempontokat az iskolai zaklatásokkal összefüggésben. Leírja, hogy miért rossz az, amikor a negatív feltételezésekre alapozva próbálunk a gyerekeknek megtanítani valamit, ahelyett, hogy a pozitívumokat helyeznénk reflektorfénybe.
De hogyan valósulhat meg ez a gyakorlatban?
A harmadik fejezet pedig rátér arra, hogy konkrétan mit csinálhatunk az osztályban előforduló bántalmazással kapcsolatban. Az egyik módszer, amit alkalmazhatunk, az a Titkos Barátok -én angyalkázás néven ismertem-, ötletből merítkezik. Az angyalkázást táborokban, tematikus időszakokban, például adventben, barátság hete keretén belül használhatjuk. Egy titkos húzás során mindenki valakinek az őrangyala, vagy titkos barátja lesz, és szerető figyelemmel kíséri a mindennapjait. Apró figyelmességekkel könnyíti meg védence életét.
A negyedik fejezetben konkrét példákon keresztül tárja elénk Sue Young a lépéseket.
1. Először a bántalmazottal beszélünk. A beszélgetés során a Shazen-féle, fent említett megoldásfókuszú beszélgetések eszközét használjuk a gyermekkel szemben. Soha nem a történtekkel foglalkozunk, nem az ügy felderítésén dolgozunk, hanem a gyermek rossz közérzetén. A cél, hogy kérdésekkel eljuttassuk a gyereket oda, hogy megtudja mondani, hogy mi tenné boldoggá? Mikor érzi jól magát a suliban? Hogyan lehetne ezt többször alkalmazni? Ilyenkor megnevezi azokat a társait, aki miatt nem érzi jól magát a suliban, akivel szeretné, ha jóban lenne stb. Módszertani szempontból megnevezi azokat a személyeket, akiknek a támogatására vágyik.
2. Második lépésként létrehozzuk a támogatói csoportot azokból a személyekből, akik a bántalmazók. A csoportbeszélgetés nem a hibáztatásról szól, hanem arról, hogy segítséget, támogatást kérünk tőlük.
Hogyan tudnátok segíteni X.Y-nak, aki rosszul érzi magát a suliban? Ti is éreztétek már magatokat vacakul az iskolában? stb. A gyerekek általában segítő szándékkal rendelkeznek, és összefognak, hogy eredményt produkáljanak. Megkérdezzük, hogy kipróbálják-e egy hétig ezt a módszert? Ha igen, akkor új időpontot beszélünk meg velük. A módszer tematikus leírását megtaláljuk a könyvben. A kötetben arra is látunk példát, hogyan vonhatunk be tanárt a csoportba.
3. Ismételt találkozást szervezünk a bántalmazottal. Megkérdezzük, hogy van, mit tapasztalt? Ilyenkor általában a gyerekek beszámolnak a sikerekről. Erre az időre egyébként már a szülő, tanár is jelez felénk a pozitív változások kapcsán.
4. A metódus utolsó lépcsője a támogatói csoporttal való találkozás. A munka alapja itt a dicséret! Figyelmes, részletes, személyre szabott dicséret! Ha kell ismételjük meg a találkozást még egyszer, de igyekezzük szűkre szabni ezeket, nehogy túlzott függőség alakuljon ki a segítő és a résztvevők között!
Ezt a módszert általában az általános iskolában lehet jól használni. Középiskolára már az ügyek súlyossága miatt nem tud tökéletesen működni a módszer. Itt a megoldásfókuszú beszélgetés módszerét ajánlja a szerző. Itt is a négy Shazer-féle utat kövessük. A megoldásfókuszú beszélgetések módszertanába mélyedhetünk el a hatodik fejezetben. Konkrét példákon keresztül láthatjuk, milyen ösvényen haladjunk. Eszközként használjuk a skálázást, a jövőorientált kérdéseket, az elismerő szavakat és létezik egy "csoda-módszer" is. A könyv minden fejezete egy rövid összefoglalóval zárja a témát.
A kötet végén mellékletet találunk, mely egy használható táblázatot kínál fel, ami segít végiggondolni a lépéseket, majd egy mintakérdéseket zanzásító jegyzetet, és az egyéni beszélgetésekkor használható dokumentációt.
Természetesen nincs új a nap alatt. Ezt a módszert, ha nem is így hívjuk, de sokan alkalmazzuk a pedagógiai munka, csoportmunka során. Én például minden pontjában magamra ismertem. Persze nem tudatosan, lépésről lépésre csinálom így, de az eredményre való fókuszálás és a pozitív eredmények kihangsúlyozására mindig törekszem. A skálázást már elég régóta alkalmazom. Alsó tagozatos gyereknél érdemes az 1-10 helyett, inkább az 1-5-ig értékeltetni a helyzetet. Vagy a szemléletesség miatt, én például mérleget használok, és mellé a skálát. Mi rossz a suliban? Mi jó? Hogyan lehetne a rosszat áttenni a másik serpenyőbe? Miért jó az, ami a mérleg másik oldalán van? Hogyan lehetne ez is ugyanolyan jó? És hasonlók? Szerintem is nagyon hasznos, ha a kliens meglévő energiáit, erősségeit alkalmazom, így személyessé válik számára is az ügy, és nem egy ráerőszakolt feladatot kap.
De ismerősen köszönt vissza a kötet azon gondolata, hogy nevezzük nevén a csoport tagjait. Tanuljuk meg a neveiket! Ez a legfontosabb dolgok közé tartozik szerintem. Én képes vagyok előre megtanulni a neveket, amikor tudom, hogy melyik osztályba megyek be. Ha már voltam ott, foglalkozás előtt átfutom a névsort. Ismerkedéskor a nevekkel kezdünk.
Számos homlokra csapásom volt még olvasás közben, amik nem jutnak most eszembe. Élmény volt olvasni a kiadványt.
Egy-két árnyoldal is akad azért. Az egyik a könyv rendkívül borsos ára. Mint szakkönyv, és a Z-Press Kiadó gyermeke, értem én az okokat, de akkor is sokallom a 4800 forintot érte. (180 oldal) Aki intézményi szinten mégis meg tudja venni, az szerintem jó, ha beszerez egyet, mert a módszer megtanulása, és kliensekkel történő mindenféle segítő beszélgetésben való használata során biztos megtérül. Ráadásul többen is használhatják.
Aztán a fordításban néhol éreztem kisebb döccenőket. Elhiszem, hogy a 13 éves diák az angliai környezetben középiskolásnak minősül, de magyarban nem mondunk ilyet. A támogatói csoport megfogalmazását is többször kellett elolvasnom, hogy biztos legyek benne, kire utalhatott a szerző. Egészében olvasva érthető egyébként. Ezek csak apróságok, és eltörpülnek a könyv mondanivalójának nagyszerűsége mellett.
Sue Young
Ahogy látom, a szerző 2018 októberében a könyv bemutatója kapcsán járt Magyarországon, és egy workshoppal egybekötött bemutatót tartott a Szent Margit Gimnáziumban.
A könyv az alábbi oldalt ajánlja: http://www.solutionsurfers.hu/
UpDate:
A Solutionsurfers Magyarország, (a könyv kiadója) képviseletében kaptam egy nagyon kedves felajánlást, ami szerint, aki a blogomon keresztül informálódott a könyvről, és szeretné azt megvásárolni, annak számára kedvezményes áron, 3 000 forintért lehetővé teszik ezt.
A könyvet itt tudjátok megrendelni. Nincs mást teendő, csak a telefonszám helyére megjegyzésként azt kell beírni, hogy Annamarieirkál.
Nagyon köszönöm a könyv kiadójának a felajánlást!
Szerintem érdemes élni a lehetőséggel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése