Azt, hogy az ember komplex és összetett személyiség, azt már elég jól megtapasztalhattuk. Vizsgálgatjuk is rendre, hogy honnan jönnek a viselkedésünket és érzéseinket meghatározó impulzusok. Orvos-Tóth Noémi kötetében azt a csapásvonalat elemzi, amely a felmenőinktől örökölt sorsdinamizmusokat helyezi górcső alá.
Minden egyes állítása egy esettanulmányhoz kapcsolódik. Az őt felkereső páciens általában már túl van egy sor egészségügyi vizsgálaton, ahol megállapítást nyer, hogy az illetőnek nincs szervi baja, fáradjon esetleg egy lelki doktorhoz. A pszichológus pedig óvatosan feltérképezi a hozzá érkező családi státuszát, felmenőit, és azt a sorsot, melyet átörökölt szüleitől, nagyszüleitől.
Honnan eredhetnek a sikertelen párkapcsolatok, a partszélre állított kisemberek kishitűségei, az elakadások, a szerencsétlenségek, szorongások, megmagyarázhatatlannak tűnő félelmek? A leülések során aztán az óvatosan lefejtett burkok alatt felsejlenek, majd kiviláglanak az átörökített struktúrák. A szerző rendkívül olvasmányos formában képes elméleti felvetéseit elegyíteni a gyakorlati megközelítéssel, ezért mindenki számára közérthető tényeket képes megértetni bárkivel. A több oldalról, számos példával és árnyalással történő bemutatás teljesen logikus, és az olvasóban a nagy felismerések érzését adja.
Az már alapvetően egy jó megközelítés, ha az ember a problémái okát önmagában is képes megjelölni. Az önismeret egy nagyobb héja, egy szélesebb karéj, ha a hozott mintákat is megvizsgálja, és egy még mélyebb merítés, ha a második generációig is képes elemezni. A transzgenerációs öröklődés ugyanis létezik. Ennek felbukkanását, miértjeit és megjelenési formáit mutatja be a szerző. A kötet öt nagy fejezete jól tagoltan tárja fel a problémát. Indul azzal, hogyan kezdődött az életünk; vártak, nem vártak, akartak, ne talán tán eldobtak? Fiút vagy lányt szerettek volna szüleink? Ezek az apróságnak tűnő momentumok alakítják a jövőnket? Nos, úgy tűnik, hogy nagy hatással lehetnek és gyakran vannak is ránk. Aztán azokat a traumákat mutatja be, melyek kódolt sebeket tartalmaznak, és végig szántják életünket, és mi, mint vétlen áldozatok gyűjtjük be a karcolásokat. A harmadik fejezet rátér a családi titkok jelentőségére, majd a család sorsformáló egységeire, úgy, mint hit, vagy családi határok. Végezetül pedig az örökségek nyomában kicsit komplexebben vizsgálja a nagy családi kottákat, amiket igyekszik mindenki lejátszani.
A fejezetek végén a témához kapcsolódó, önelemző kérdéseket tesz fel a szerző, melyek segítenek mindenkinek megválaszolni az olvasottakkal kapcsolatos érintettséget.
Az önismereti könyvek egy nagyon jól használható mintája a kötet. Azt is mondhatnám, hogy alapkönyv. De aki már rendelkezik némi pszichológiai előtanulmánnyal, vagy valamilyen oknál fogva vizsgálta a témát, az most mélyebb összefüggéseket, felismeréseket nem fog találni. Olvasmányos, érdekes és legfőképp közérthető formában azonban megismerheti az emberi működés egy eddig kevésbé ismert rétegét. Szerintem, ha Orvos-Tóth Noémi ilyen formában más témát is kifejtene, sokan jutnának előrébb önismeretben. Én csak biztatni tudom!
Hozott pontszám: 5
"Ahhoz, hogy szabadulni tudjunk gyermekkorunk kísértő démonaitól, messzebb kell látnunk szüleinknél. El kell fogadnunk, hogy egykor ők is tehetetlen áldozatok voltak, akik feldolgozatlan sérüléseiket nekünk adták tovább."
"A kezdeti szeretethiány mint egy vörös jel vonul végig az életünkön, amitől nagyon nehéz megszabadulni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése