2020. július 11., szombat

Háy János - Ne ​haragudj, véletlen volt

Karanténnapló

Az emberek egy jelentős része szeret naplót írni. Mindenféle stílusban, terjedelemben, tartalommal összegzésre kerülnek a nap, a hét eseményei. Megvan ennek a maga értelme. De mi a helyzet akkor, amikor  azért írunk naplót, mert pont, hogy nem dübörög mellettünk az élet, épp nem a sűrűjében vagyunk, hanem valami egész másban? Az újfajta élmények rögzítése ugyanazzal a jelentőséggel bírhat a későbbiekben, amikor ködös emlékeink homályában kutakodunk majd, hogyan is volt a koronavírus járvány idején, a karantén alatt? Mindenki átkapcsolt másfajta sebességbe, új tapasztalatai születtek, egyszerűen átrendeződtünk.

Háy János ezt az átrendeződési folyamatot vizsgálta magában és közvetlen környezetében, amikor naplót kezdett vezetni a márciusi kijárási korlátozások kezdetétől fogva. Egy előre nem tervezhető esemény hatása.
Mi van a mélyben? 
Nekem tetszettek azok a dolgok, amiket talált és felhozott, megmutatott nekünk. Nem világmegváltó gondolatok! Dehogy! Egészen egyszerű töprengések, emlékek, összefüggések és mélázások ezek. Néha egy füves könyv egyszerű bölcsességei, olykor sima naplójegyzetek stílusában, de néha bizony azt hittem, hogy egy születő regény történetei kerekednek a sorok között. 
Érdekes töprengések voltak számomra a szerző gondolatai, és kifejezetten örültem, hogy csak érintőlegesen, vagy még úgy sincs utalás a közéleti hírek hullámzásaira. Nem akart általános konklúziókat levonni, nem állt szándékában a nagy népi életérzést visszatükrözni, semmi pánikkeltés, csupán személyes bejegyzések. 
A leírtak egyrészt kapcsolódnak a saját családi élet eseményeihez, de tanúi lehetünk például a húsvéti ünnepkör egyéni hangjának. Ez kifejezetten érdekelt, hogy Háy János hogyan élte meg ezeket. Egyáltalán hogyan lehetett megélni?

Tartalmilag tehát kalandozunk imitt-amott, teljesen simán gördülnek be a szövegbe a múltbeli emlékek, valahogy  április 4-e hajdani jelentőségére is felfigyelhettünk ebben a viszonylagos csendben. A visszahúzódzkodás természetesen ott van a sorok között. Minden tekintetben. Ezért az élménymegosztásért mindenképp érdemes elolvasni a karanténnaplót. 
Mint minden napló, így ez is intim. Egy belső körbe, egy belső világba engedi be a szerző olvasóját ilyenkor. Háy János úgy tud személyes lenni, hogy közben mégsem az. Talán azért, mert az igazi félelmek, aggodalmak és érzések nem kapnak szerepet. Az igazi hangsúly a szellem palotájába történő bebocsáttatáson van. Picit részlegesnek érzem a megismerést így. Természetesen nem elvárható, hogy bárki is kiadja magát mélyebben, mint ahogy szeretné, de azért még hiányozhat. 

Kicsit aggódva vettem kézbe a kötetet, hiszen van rengeteg dolog, amit nem akarok hallani, olvasni az elmúlt időszakkal kapcsolatban, de megnyugtatok mindenkit, ez a könyv csak alcímében viseli magán a "karantén" jelzőt. Van benne korlátozás, vagy még inkább korlátozódás, de nem zavaró, elviselhetetlen mértékben. Mindannyian jelentőségteljes dolgokat tapasztaltunk meg március óta, érdekes összevetni ezeket a szerző gondolataival. Egy csendes értékelésnek, egy új látásmód beengedésének kitűnő tárgya lehet a kötet.

Hozott pontszám: 4/5 


Háy János 
 Fotó: Valuska Gábor

"Mindig úgy gondoltam magamra, hogy nem vagyok különb másoknál, de mindig szerettem volna különb lenni az aktuális minőségemnél."

"Felelős vagyok a világ egy kicsiny darabjáért. És nem is olyan kevés dolog van azon a világdarabkán. Van ott előkert, lakás, munka, gyerekek és a testem, meg valami olyasmi is, ami túl van a testen."

"A második kávét iszom, amikor eszembe jut, hogy nem vettem be a vérnyomáscsökkentőt."

1 megjegyzés:

  1. Szerintem, valójában nem is a koronavírust meg a karantént dolgozza fel, hanem annak a traumáját, hogy a szerző néhány éve váratlanul és szinte egyik pillanatról a másikra elvesztette a feleségét.

    VálaszTörlés