Tokió egy kertvárosi részében bérel házrészt egy gyermektelen, harmincas éveik derekán járó házaspár. Egyik nap feltűnik mellettük egy cica, aki aztán egyre sűrűbben jelenik meg a lakásuk környékén. Noha nem szabad a bérleményben állatok tartaniuk, a bérbeadók szemet hunynak az új lakóval szemben. Igaz, a macska úgymond, csak vendégségbe jár hozzájuk; eszik, iszik, alszik majd menetrendszerűen hazamegy "gazdijához". Így telnek nyugalomban napjaik, mígnem egyik nap kórházba kerül a bérbeadójuk férje, s hamarosan a felesége is elköltözik. Így örökli meg a lakás és a hozzátartozó gyönyörű kert gondozását a házaspár, amíg eladásra nem kerül az ingatlan.
A lassulás könyve ez a mű, melyet olvasva lecsendesül az emberben minden. Mondják, hogy a cicák képesek megnyugtatni az embert, számos betegségben képesek gyógyítóan hatni. Ha ezt párosítjuk egy szépen gondozott hagyományos japán kert békességével, akkor már most is érzünk magunkon valami ellazulást. Ez a könyv pontosan ilyen. A cselekmény szinte minimális, a szöveg komótosan hömpölyög. A távol-keleti irodalomra jellemző minimalizmus itt is tetten érhető, tisztaság és egyszerűség jellemzi a prózát.
Meditatív, sétálós, lecsendesülős, már-már terápiás könyvnek nevezném. De minden pozitív hatása mellett, bármily bájos is volt Csibi cica, nem élveztem annyira az olvasást. Egyrészről nekem hiányzott belőle valami nagyobb ív, egy lendület. Másrészről a kert és a környezet leírásával voltak gondjaim. Túl analitikus vagy matematikus volt a bemutató, ami lehet, hogy eredeti nyelven működik, de a magyarban nem. Elhiszem, hogy ott mindent tatamiban mérnek, de nálam ez nem megy.
Nem vagyok egy macskás típusú ember, lehet, hogy ezért sem sikerült teljes mértékeben átvennem a történet hangulatát. Szerintem a könyv nagyobb élményt fog jelenteni a cicabarátoknak vagy japán-szerelmeseinek, náluk nagyobb érzelmi bevonódást eredményezhet.
Hozott pontszám: 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése