"Amikor valaki másról gondoskodunk, néha megpillantunk valamit létünk alapvető lényegéből."
Ram Dass (korábbi nevén Richard Alpert) pszichológiából doktorált, majd egyetemen tanított. Kutatási területe a tudat volt. Indiában megismerkedett a keleti spirituális gondolkodással, amit szeretett volna beleoltani a nyugati világ tanításaiba is. Paul Gorman inkább a politika világában jártas. Az ő kettőjük munkája szépen elegyíti a tudományos és a gyakorlatias nézőpontot az emberi kapcsolatokban. Először pontosan a segítségadás természetességével foglalkoznak, s közben óvatosan behozzák a bennünk is megszólaló dilemmákat. Majd rátérnek arra a kérdésre, hogy ki az aki segít, kinek kell egyáltalán segíteni? Behatárolja-e a segítés mozzanatát az, hogy kik vagyunk, s ez miben és mennyire befolyásolja a mozzanatot? A témát tovább mélyítve a szerzők írnak magáról a szenvedés kínjáról, ahol mindenki tud kapcsolódni a másik ember érzéseihez. Arról a nagy kérdésről is szót ejtenek, hogy mekkora emberi fájdalmat engedjünk be az életünkbe?
A negyedik fejezet a segítő eszközök közül berobbantja a figyelő tudat témáját, ami nagyon fontos, de tény, hogy én picit tematikusabban gondolkodom. Tartalmilag azonban semmit nem von le a szerzők mondandójából. Ahogy eddig is, itt is a szöveg nagy része inkább a gyakorlati példákból áll össze, s köztük néhány veretes, fontos gondolat. Nem tudom érzékeltetni, hogy mennyire összetett és cseppet sem könnyű dolog a másik emberre fókuszáló tudatos figyelem, főleg, ha érzelmileg érintve vagyunk a másik témájában. Közel két éve aktívan tanulom és gyakorlom ezt, mégis a minap pontozott le az élet éles helyzetben. Szóval lehet erről olvasni, tanulni, de csak az idő és a gyakorlat hozhat ebben nagy változást. A fejezetben szó van az intuíció szerepéről, az önismeretünkben való fejlődésről, a gondolatok elkalandozásáról is. A meditációval összefüggésben mesélnek ezután a szerzők, gyanítom, hogy ez épp Ram Dass. Sőt, egy olyan gyakorlatot is kapunk erről a területről, ami a belopakodó gondolatok elhessegetésében ad támpontot. A könyv ezen részére is igaz, hogy akár egyetlen mondat is nagyon sokat tud adni annak, aki igazán nyitott a fejlődésre. Az engem megérintő sorokat bátran aláhúztam, mert ezt a könyvet elő kell még venni sokszor. Az ilyen típusú tanítások nem olvasás útján sajátíthatók el, hanem folyamatos mélyülést igényelnek, ahol saját magunk nyersanyagát keverjük a leírtakhoz.
Az ötödik rész a segítő börtönéről szól. Szembesítő sorokat találunk itt, főleg a segítő szakmában dolgozókat fogja ez majd megérinteni. Itt élesen elválik egymástól a segítői szerep és a segítő hozzáállás. Sokat tanulunk és hallunk arról, hogy miért vállalja valaki a segítő szakmát, mi van a batyujában, milyen hibákat kellene elkerülnie, de minden egyes megfogalmazás egy picit más oldalról közelít, és ezért jöhet jól századszorra is egy századikféle meglátás. A következő oldalak is inkább azoknak szólnak, akik tudatosabbak szeretnének lenni a segítői szerepükben. Így a kiégés és közszerepvállalás fejezetek nekik talán többet adnak. Bár megcáfolják ezt az olyan mondatok, mint például az, hogy:
"A társadalom alapintézménye az emberi szív. Az összes társadalmi mozgalom ebből meríti erejét és célját."
Jól sejtjük, itt inkább Paul Gorman tolla fogott erősebben és csodásan hozza a maga meglátásait. Nekem tetszett ennek a két oldalnak az összegyúrása, inspirálóan hatottak rám az olvasottak. A szerzők rengeteg rövid kis példa, eset bemutatásával teszik számunkra emlékezetessé a mondandójukat, a velős gondolatébresztő sorok meg -ahogy írtam is-, további elmélyülésre adnak lehetőséget. Érdemes lesz néha előhúzni ezt a könyvet.
Nekem hiányzott a kötetből a tematika, mert bár a nagy általánosból merítve közeledünk a témához, van benne egy fókuszálás, de elég ötletszerűnek éreztem azt, amiről írtak. Ez viszont behozza annak a lehetőségét, hogy ne tananyagszerűen, megtanulandóként értelmezzük a segítés műfaját, ne a jó és a rossz között billegő válaszokat akarjunk, hanem átérezteti velünk a segítői habitus kialakulását és megtáplálásának lehetőségét. Olvasmányos, mindenki számára érthető és élvezhető könyv. Meleg szívvel ajánlom!
Hozott pontszám: 4,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése