2022. május 4., szerda

Gavalda, Anna - Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol

12 novella Anna Gavaldatól még 1999-ből. Valahogy ez az egy könyv maradt ki számomra a francia írónőtől, akinek mondandója, könyveiben megteremtett miliője mindig megragadott. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy írásai nem feltétlenül tökéletesek, hiszen hézagosságuk, darabos szerkezetük az olvasónak sok kalandozásra ad lehetőséget, és ezek az utak gyakran nem esnek egybe az írói szándékkal. De talán pont ettől izgalmas is egyben. Emellett Gavalda könyveiben rendkívül erőteljesen, s ugyanakkor csupaszon jelennek meg emberi mivoltunk gyöngeségei. Nincs ez másként ebben a könyvében sem.

Teljesen különböző novellák gyűjteménye a kötet, nagyon nehéz kapcsolatot találni köztük, mégis mindegyikben ott egy halvány mag, egy piciny csíra, mely ideg módjára megrángatja az ember legkisebb sejtjét is. Egy elhalt csecsemő az édesanyjában, a meg nem szűnő testvéri szeretet felvillantása mindenféle giccs nélkül, a rocksztár, aki ismét szerelmes lesz, vagy a majdnem írónővé lett háziasszony esete között tényleg lehetetlenség valamiféle összetartozást vélni. Talán a francia hangulat, a kissé bohém ábrázolása az eseményeknek teszi mégis egységessé az írásokat.

Egyfelől megérintettek, másfelől most nem esett jól nekem, hogy ennyire kidolgozatlanok. Olyan érzésem volt, hogy kisujjból rázta ki a szerző ezeket a történeteket, így nem talált bennem utat a mélybe. Némely írást szinte láttam a filmvásznon; a könnyed, francia bájjal ábrázolt események, a macskaköveken kopogó csinos női lábacskák, a csacsogó belső monológok valóban a francia filmek világát idézik. Talán túl könnyedre is sikeredtek ezek az írások, ellenben haladósak és olykor felkorbácsolóan meg vannak csavarva. Alapvetően megvan a sava borsa mindegyiknek, így senkinek nem kell csalódnia. 

Hozott pontszám: 4 

 

 

Anna Gavalda

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése