2022. szeptember 8., csütörtök

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna - Érzelemszabályozás a gyakorlatban

"Aki másokat legyőz, az erős.
Aki önmagát legyőzi, az hős"

 

Mondta Lao-ce, és nagyon sok igazság rejlik e szavak mögött. Mert noha az érzéseinkről nem tehetünk, azok jönnek és elborítanak, arról azonban nagyon is tehetünk, hogy mit kezdünk velük. Uralni kellene őket valahogy, de láthatjuk, hogy nem is olyan egyszerű dolog ez. Mindennap halljuk a hirtelen felindulásból elkövetett bántalmazások hírét, látjuk  a stressztől szorongó embereket, a levertségben szenvedőket, a hangulatingadozásokban libikókázókat, és elszenvedjük a dühüket ránk fröcsögő sofőröket az utakon. Ki vagy mi adhatja meg számunkra azt a stabilitást, ami nem engedi, hogy játékaivá váljunk "mindenféle szélnek"?

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna a biztonság érzéséből indítja gondolatsorát. Bevallom, hogy a kötet egyik legérdekesebb gondolata számomra, pont az első oldalon hangzik el. A szerző egy kisebb felmérést végzett könyvének megírása elején, aminek az volt a tárgya, hogy a megkérdezetteknek válaszolniuk kellett, "Mire van szükségük a biztonságérzet átéléséhez?" A válaszadók felsorolnak különféle hasznos dolgokat, amik mindannyiunkban megszólalnak, s közös tulajdonságuk, hogy kívülről várjuk őket. És az alanyok 8 százalékánál megjelenik  az önmagunkkal való kapcsolódás valamilyen formája. Az volt számomra a megdöbbentő élmény, hogy eddig nem tudtam megfogalmazni, hogy ez nálam is mennyire fontos. Ennek a belső biztonságérzetnek az elérésére kell törekednünk, hogy meg tudjuk teremteni az érzelmeink szabályzásának a lehetőségét. 

Először a biztonságérzetet járja alaposan körül a szerző, majd áttér az érzelemszabályozásnak a fogálmára, mibenlétére. A fejezetek szépen vezetnek végig az újszülött kortól kezdve  a serdülőkön át a felnőtt korig, láthatjuk, hogyan fejlődik az önszabályozási rendszerünk. Ezek a részek kicsit szárazak voltak számomra, vagy nem voltak elég élvezetesek, de minden meglátás pontos és tényleg alaposan kimeríti a témát. Szó van aztán a krízisekről és a traumákról, melyek azért eltérnek a mindennapi élet érzelmi életének átlagától. 

Mindezekből kiderül, hogy bár kívülről mindenkit csapkod rendesen az élet, ez mégsem jelenti azt, hogy tehetetlenek lennénk. Egyfajta öngondoskodásra lenne szükségünk, amit többé kevésbé ki is alakítunk. De ahhoz, hogy megmaradjon biztonságérzetünk, ahhoz  a lehető legjobban meg kellene tanulnunk megadni magunknak mindazt, amire valójában szükségünk van. Vegyük számba mindazt, amit önmagunkért tehetünk! A szerző segít, hogy el tudjunk indulni ezen az úton, és miután akkurátusan előkészítette ennek témáját, a könyv harmadik felében végre eljutunk magukhoz a gyakorlatokhoz, melyek segítenek a fentiek megvalósításában. 

Maguk a gyakorlatok nagyon egyszerűnek látszó, viszonylag könnyen megvalósítható feladatok. A sikerhez azonban az is kell, hogy ne csak elolvassuk, hanem kezdjük is el alkalmazni őket. Nem szeretném most ezeket felsorolni, mert valahogy az egész kötetnek van egy íve, és abban a jól előkészített táptalajban érthető csak igazán, miért lehet fontos része az érzelmek szabályzásában például a hálaérzet megteremtésének, nevelgetésének, ápolásának. 

Ezeknek a gyakorlatoknak kisebb-nagyobb részét sokan használjuk, s egyben érezzük is jótékony hatását. Jó lenne ezt minél hamarabb megtanítani gyerekeinknek, hogy mielőbb megtapasztalhassák ők is ezeket, úgymond, beleszülessenek az öngondoskodás fontosságába. Így aztán kísérleti jelleggel el is indítok egy ilyen csoportot általános iskola alsó tagozatában, egyenlőre három hónapos etapban.  Talán mi sem igazolja jobban a kötet inspiráló hatását! Szép összefoglalása a témának, szerintem az első fele kissé túl részletes lett az átlag érdeklődő számára, de releváns információkat tartalmaz. Forgassátok bátran!

 Hozott pontszám: 4,5 (A cím picit félrevezető)  

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése