Az anyává válás kiolthatatlan vágyát énekli meg a címadó Rügy, a baromfiudvar öregedő tyúkja, aki mindennél jobban vágyik arra, hogy legyen egy kiscsibéje. Képes mindent feláldozni ezért, vakmerősége és elszántsága nem ismer határt. A tanya világának jelképes alakjai; a gazdasszony, a kakas, az idegebe tévedt vadkacsa, a fiatalabb pipik vagy akár a menyét karakteresen jelenítik meg emberi világunk szereplőit. De nem csak a vágy szintjén jelenik meg ez a valóság, hanem azt is jól nyomon követhetjük, mi történik életünkben a sóvárgás után. A megvalósult álmok, amiket megkapunk az élettől, de nem olyan formában, ahogy elképzeltük. Aztán az anyaság folytonos önfeláldozó, utódait életben tartó csodálatos küzdelme, a kiszolgáltatottságtól való félelem, vagy az egyedül maradás szomorúsága. Kicsi, Rügy utódja pedig az a gyerek, aki már messzire vágyik otthonról, akinek útja nem a szülők kitaposott mezsgyéje. A megjelenő elvágyódás, az új tervek az utód szívében, a szülő elengedő mozzanata, annak minden fájdalmával. Van ebben valami archaikus, egy ősi közös tudás felszínre kerülése, annak felismerése, hogy gyermekeink nem a mi tulajdonaink.
Elvarázsoló kis mese ez, mely éppen olyan erősen szól a baromfiudvar népének történetéről, mint saját női mivoltunkról, és ez a két felület elválaszthatatlanul tapad össze az olvasóban. De ha nem is így lenne, akkor sem tud megrekedni az állatmese szerepében, mert a könyv csodálatos érzékenységű illusztrációi, melyek Földi Andreát dicsérik, kiemelik a kötet mondandóját. Ugyanakkor mégis mese, melyben gyermekeinknek mesélve átadjuk azt az ősi tudást, ami valahol minden anya sorsa. A burok, amiben ezúttal megkapjuk a tanítást, a távol-keleti kultúra algalapkájába van csomagolva.
Hozott pontszám: 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése