A 2012-ben megszületett folytatásban már egy sokkal összeszedettebb, letisztultabb írással találkoztam, sokat változott a szerző egy év alatt. De a téma is valahogy befogadhatóbb. A rendteremtés művészetének első lépcsőfoka, hogy belássuk, mire van szükségünk és mi az, amit csak úgy megtartunk, felhalmozva ezzel mindenféle felesleget. Első könyve talán érzékenyebb témát is érint, ezért is váltott ki belőlem ellenérzést. A második viszont onnan indul, hogy nagyjából már kiválogatta az ember, hogy mit szeretne megtartani, és ezeket a dolgokat kellene még egyszer átnézni, helyet találni neki és ügyesen, ízlésesen és praktikusan tárolni. A rendteremtés számára onnan indul el, hogy már megvannak azok a dolgaink, amik kellenek az életünkhöz.
Persze a szerző folyamatosan kikacsint és belátja, hogy ez egy folyamatos éberséget követel meg az embertől. A rendteremtésnél fontos a sorrend. Lehet, hogy ez már az első részben is hangsúlyos volt, de nem emlékeztem rá. Szóval először a ruhákat kell átnézni és megvizsgálni, hogy szükségünk van-e rájuk, vagy inkább lom? Ebben elsősorban a megérzésére számíthat az ember, s leginkább az első reakcióra. Ha sikerül a ruhatárat azokra a darabokra csökkenteni, ami jó érzéssel tölt el minket, akkor biztos, hogy a megbékélés is beköszönt hozzánk, hiszen csupa olyan dolog vesz majd körül a gardróbban, amit szeretünk. Ez az alap mottója Marie-nak, és ismét leírja a rituálét, amivel útjára bocsáthatjuk azt, ami már nem kell. A megölelés, megköszönés, hála és elengedés itt is elengedhetetlen. A ruhák után jönnek a könyvek, a papírfélék, a komono, azaz az apróságok, s végül azok a dolgok, melyekhez érzelmileg kötődik az ember. Valahogy jóval szelídebb, elfogadóbb volt most a szerző, bár a hozott minták illusztrálták azt a keménységet, amit megkövetel sokunktól a módszer. A végeredmény pedig egy soha nem tapasztalt lelki békével kecsegtet.
A rendteremtésben nagyon sok praktikus tanács és ötlet hangzik el. Be kell látnunk, hogy a korábbi pakolásainknál leginkább olyan szempontok irányítottak, mint hogy hol van épp hely, megszokások, családi minták vagy véletlenek. Se energiánk, se időnk nincs arra, hogy átgondoljuk, vajon jó-e az, ahogyan vannak otthonainkban az élet kellékei? Ha egyszer kritikus szemmel végigpásztázzuk a cuccainkat, meglepődve vehetjük észre, mennyi buta elv uralta a rakosgatásainkat. Viszonylag sok embert ez egyáltalán nem zavar, büszkék is rá, hogy uralják a káosz. De azok, akik érzik, hogy ez nekik nem jó, nem érzik jól magukat a zsúfoltságban, nehézkes a takarítás, időzabáló a folyamatos rendrakás, azoknak mindenképp érdemes belevágni egy ilyen nagy volumenű átrendezésbe.
Ez az átrendezés ugyanis jóval többről szól, mint hogy rend van, vagy nincs. Számomra az volt a legizgalmasabba része a könyvnek, ami gyakran nem is papíron jelenik meg, hanem olvasás közben tudatosul az olvasóban. A nagyobb életszeretetet az adja, hogy a selejtezés végén csupa olyan dolog veszi körül az embert, amit igazán szeret, amikre jó ránézni. A használati tárgyakkal való kapcsolatteremtés pedig folyamatos visszajelzést ad számunkra, hogy milyenek vagyunk valójában. Van ebben is egy jókora spiritualitás, hiszen az anyagi világhoz való hozzáállásunk a szellemi mivoltunkra is reflektál.
Mielőtt teljesen elvesznék a saját megéléseimben, fontos megjegyeznek, hogy a fent említett sorrendben végigjárt terepek - ruhanemű, könyv, papírok, apróságok, emlékek- elemzésekor a szerző arra is megtanít, hogy hogyan tároljuk ezeket a tárgyakat. Hogyan hajtogassuk a ruháinkat, hová pakoljunk, milyen egymásutániságban és hasonlók. Megdöbbentően egyszerű, de hasznos praktikákkal ajándékoz meg bennünket Konmari, így biztos, hogy mindenki talál legalább egy olyan tanácsot, amit alkalmazni fog. Persze kész megoldást senkinek sem adhat, mindenki más területtel és alapanyaggal dolgozik.
Számomra most nagyon jókor jött ez a könyv, igazán sokat segített. Nem kell mindent elfogadni természetesen, amit a japán tanácsadó hölgy ad, de sokkal több van emögött, mint az elsőre látszódik. Egy próbát megér. Az igazság valahol félúton lehet. De azt is el kell fogadni, hogy nem mindenkit ugyanaz inspirál.
Többször jutottak eszembe Exupery szavai, miszerint:
"Béke csak a világrajött gyermekből, az elvégzett aratásból, a végre rendbetett házból születik. Az örökkévalóságból, amelybe az elvégzett dolgok megtérnek. A telt csűrök, az alvó birkák, az összehajtogatott fehérneműk békéje, egyedül a tökéletesség békéje, azé, ami, ha egyszer jól elvégeztük, Istennek adott ajándékká lesz..." (Citadella)
Meg kell jegyeznem, hogy a könyv ritka szép és ízléses kiadvány. Nem is lehet kapni egy ideje....
Hozott pontszám: 4
"Nem csak az anyagi javak iránti érzéseik változnak meg. Képesek lesznek
lelassulni, kiélvezni az évszakok változását, és önmagukhoz, valamint a
családjukhoz is kedvesebbek lesznek. Úgy hiszem, hogy amikor rendet
teszünk és megerősítjük a kötődésünket a javaink iránt, újra kapcsolatba
kerülünk azzal a finom érzéssel, a mono no aware-rel ( dolgok pátosza) (290.oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése