2022. szeptember 1., csütörtök

Baár Tünde - A mezitlábas grófnő

Ha most gyerek lennék, nagyon szeretném ezt a könyvet. Másra sem vágytam alig olvasó Olvasó koromban, mint egy könyv segítségével elvarázsolódni, megélni azt, hogy létezik a csoda, létezik egy olyan mágia, ami kihozza az emberekből a legjobbat. A kötet szépen behozta a valós történelmi személy, gróf Apponyi Franciska alakját, tevékenységét,  és sikerült felvillantania azt a csodát, amit akkoriban a gyerekek megélhettek Zebegényben. 

Pár éve még bőszen olvastam az ifjúsági könyveket, mára sajnos csak elvétve veszek kezembe ilyet. De Zebegény után kutatva ráakadtam a Napraforgó utcára és a mezítlábas grófnő történetére, és ez azonnali könyvtárazást igényelt. Már maga az alaptörténet is nagyon érdekes, hogy létezett egy grófnő, aki az 1930-as években Zebegényben telepedett le. Noha terjedelmes régiséggyűjteménye volt, válogatott berendezési tárgyai kifinomult ízléséről tanúskodtak, mégis képes volt érzékenyen reagálni arra a szegénységre, és elsősorban a gyerekek nélkülözésére, ami sajnos a huszadik század első felét jellemezte hazánkban. S innen szóljon a mese...

A mese, ami a testvérek, Jancsi és Piroska szemszögéből mutatja be az 1930-as év első félévét, amikor is egy titokzatos hölgy érkezik a csendes falucskába. Azt beszélik róla, hogy mezítláb járkál a Duna kövei között, szipkázik és kávét kortyol egész nap. S ha ez nem lenne elég társalog a csillagokkal, a széllel vagy a nappal. Hogy mi igaz mindebből, azt hamarosan megtudja a két gyerkőc, mivel édesanyjukat felfogadja a grófnő amolyan mindenesnek, a hírek így ezüst tálcán érkeznek, sőt mi több, magával a grófnővel is megbarátkoznak. A grófnő pedig nem csak ezt a két gyereket, hanem a falu minden gyermekét szárnyai alá veszi, igyekszik életüket kiragadni a mindennapok nehézségei közül. Növény és állatneveket ad a gyerekeknek, kinek kinek a rá jellemzőt, versenyeket, mulatságokat, színdarabot rendez nekik és velük. Könnyű elvarázsolódni a kakaó és a mazsolás kalács bűvöletében, ahol van értelme küzdeni, hiszen mindenki valamiben jó és értékelve van. Úgy tanítja a kis gyerkőcöket, hogy azok közben észre sem veszik, hiszen nem az iskolapad szűk keretei, hanem egy csodálatos kert végtelen lombjai között bujkálnak, ahol a színes virágmezők összefolynak a kék égbolttal. Fél év tüneményes napjait kísérhetjük végig Baár Tünde meséjében, ahol ezúttal nem kell látható ellenséggel megküzdeni, a háttérben meghúzódó lemondás, a háború árnyéka és a szegénység nem olyan erőteljesen jelenik meg, mégis a felnőtt tudja, hogy itt minden cselekedet és tett gyógyítás. 

Egy egyszerű falu mindennapjai elevenednek meg a lapokon, a Dunakanyar lassuló sodrása megállítja picit az idő. Most minden szép és jó, most igazán megélheti bárki magában a jót. Ringató ez a történet, csitító és nyugtató mese, ahol megszűnik minden ártó szellem. A Napraforgó nevet viselő grófnő valóban felnő a többiek fölé, de csak azért, hogy árnyat nyújtson, erőt és vágyat ahhoz, hogy merjenek nagyok lenni a kis lurkók. Ez a napsütéses állapot ragyogja be a könyvet, amit a finoman cizellált, légies kivitelezés csak tovább emel. Leginkább a kisiskolás lányoknak, esetleg nagycsoportos óvodásoknak tudnám ajánlani ezt a könyvet, ahol tényleg ezt a szenderítő nyugalmat élhetik át a hallgatók. A minimális konfliktusok, az igazi összetűzések hiánya kicsit egysíkúvá teszik ugyan a történetet, aminek hátránya, hogy a katarzisok is elmaradnak, de így a regény megmaradhat egy álomvilág keretei között. Összességében engem elbűvölt a történet, bátran ajánlom a kisebb korosztálynak, de a végén, minden emelkedettség mellett éreztem bennem egy didaktikusságot, ami persze csak talán nekünk felnőtteknek tűnik szembe. El tudom képzelni, hogy egy gyerek akár egész életén át magával viheti ezt a bájos történetet. 

A teljes megértést a könyv utószava segíti, ahol elolvashatjuk, hogy mennyire a valóság talaján áll a regény, hogy a Napraforgó utca a mai napig is létezik Zebegényben, sőt tegnapi kirándulásomon láttam, hogy a gyerekek a mai napig is  játszanak a patakban, ahogyan azt tették majd száz évvel ezelőtt.

Hozott pontszám: 4/5

 




 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése