Jeli Viktória - Tasnádi István - Kettős: Játék

Szerintem ez már a harmadik olyan könyvem, amit kétfelől lehet megközelíteni. Most szó szerint értem. Tehát mindkét oldalról el lehet kezdeni olvasni. Én a lányos oldalról kezdtem, ez a könyv narancssárga fele. Főszereplője Tünde, akinek legfőbb tevékenysége a történet szerint, hogy egy Arawyn szeme nevezetű online szerepjátékban Aibell14 néven játszik. Van egy húga, Lenke, akinek jelenléte Tünde számára zavaró, az olvasónak viszont elég szórakoztató. A játékban van egy párja, Artaius15 nevű fiú, azaz Hárun. Vele nagyon jól kijönnek, egészen addig, amíg Tünde barátnői fel nem hívják a figyelmet arra, hogy ez csak egy virtuális világ, itt minden más, mint, aminek látszik. Mindenkinek vannak titkai, és ez a fórum lehetőséged kínál arra, hogy  elfedjük hiányosságainkat, szégyellni való dolgainkat. A könyv másik fele, a zöld színű borító felől - ez egyébként Tasnádi István alkotása -, Artaius15  szemszögéből mondja el a történetet. Ahol az események összeérnek, ott következik a közös rész, ami a könyv közepén található. Szóval megvan ennek az olvasási  technikája. Érdekes kísérlet. 

Akárhonnan is indulunk, mindkét írás stílusában a chatelés műfajához tartozik. Elmondható,  hogy a könyv jól hozza a fiatalok általános chat formáit, de a közérthetőség határain belül mozog. Ezzel nincs is gond, könnyű belehelyezkedni a szerepekbe, de gyanítom, hogy egy átlagos kamasz fele ennyi szöveget, kétszer ennyi rövidítést és emojit használ. Apropó emoji; mindenki számára egyértelműek a jelek? Felnőtt olvasó nem árt, ha utánanéz ennek! A 13. oldalon használt padlizsán okozhat némi fejtörést. Vagyis inkább az a béna magyarázat, ami elhangzik. Oldalanként jó, ha 15 mondat olvasható,  hiszen formailag is a beszélgetőpanel formáját követi az írás. A Tünde szemszögéből írt részletek sokkal jobban tetszettek, érthetőbbek, hangulatában erősebbek, mint Hárún nézőpontja.  

Nem csak a könyv címében, hanem bennem is van egy kettősség. Jó, hogy a kortárs irodalom új utakat keres, figyelembe veszi a fiatalság írási, olvasási, kommunikációs változásait, de bennem azért megszólalt egy vészcsengő, hogy meddig irodalom az irodalom? Lázár Ervin Dömdödön című meséjében versíró versenyt tartanak. Szörnyeteg Lajos ír egy verset, amire a Bruckner Szigrfid azt mondja, hogy nem is vers. Mire Szörnyeteg Lajos tiltakozik, hogy miért ne lenne vers, egymás alá vannak írva a sorok, amik nagy betűvel kezdődnek. Marad a kérdés, hogy akkor ez most irodalom-e? 

Ugyanakkor a Kettős: Játék témája nagyon naprakész, megközelítésére szintén a frissesség jellemző. 

Nem tagadom, hogy irodalmi értékként nem tartom sokra ezt a jelleget, de nem is kell a magasröptű, értékformáló elvárásoknak állandóan megfelelni. Egyszerű, laza szöveg, trendi problémafelvetéssel, úgy, mint fogyatékosság vagy bevándorlók kérdése; klisészámba menő címkék használata, például szerepjáték. Valószínűleg a célközönség véleménye is megoszlik a könyv tetszésével kapcsolatban. Az viszont biztos, hogy így nagyon nehéz erős légkört és hathatós tartalmat létrehozni. Mind  az online játék gyenge maradt, mind a titkolt hátrányok felületesek lettek. Lehet, hogy színpadra alkalmazva be tudja majd hozni azokat a pluszokat, amikre most szükség lett volna.

Sajnálom, mert maga az ötlet jópofa. 

Hozott pontszám: 3/4

 Jeli Viktóri és Tasnádi István

Molnár Krisztina Rita - A tűz ösvénye

Molnár Krisztina Rita könyve a Térforgó - valószínűleg a négy részre tervezett-, sorozatának a második tagja. Az elmúlt esztendőben ismerkedhetünk meg Tamással, és örökbefogadó családjával "A víz ösvénye" című, általam igen-igen nagyra értékelt könyvében. Akkor a vízé volt a főszerep, most pedig nagy riválisával, a tűzzel ismerkedhettünk meg. 

A család a Bodrog és Tisza közti kicsiny faluba, Kenézlőre utazik, hogy vidéki hangulatban ünnepeljék meg a szilvesztert. Ez a lelassult és természetközeli világ ismét kedvez annak, hogy egy olyan ősi elem megjelenését mutassa be a szerző, mint a tűz. Mert itt kézzel foghatóbb a piruló malac alatti lángnyelv tánca is. Bár a tűzzel kapcsolatban mindenkinek van élménye, meglepő gondolatok kerültek be a könyvbe. 

A szöveg korábbi, olvasmányos stílusa megváltozott. A szerző most fejezetenként változó párbeszédekkel szerette volna ábrázolni témáját. A Vesta-szüzektől a lakástűzig ismerhetjük meg ennek az elemnek két szélsőségét. De a tűz úgy is megjelenik, mint a kamaszlány szívében fellobbanó szerelemláng, vagy a pálinka tüzessége. 

Az egy évvel korábban olvasott könyv szereplőire már alig emlékeztem, és habár Tamás és nevelőanyja, Eszter alakja visszajött, a többieké nem. Nagyon nehezen rázódtam bele a történetbe. Ez a töredezett stílus könnyen kidobja az embert. Aki esetleg ezzel a résszel kezdené olvasni a sorozatot, ne tegye! Inkább sorban, közvetlen egymás után a kettőt. Bevallom, hogy a fejezeteken belül is sok idő kellett, hogy leessen, ki beszél kivel. Bár párbeszédekre épül fel a könyv, és ez a kisebb korosztálynak jól érthető, a  megjelenő témák  ebben a formában, mégsem nekik valók.

A falvak elnéptelenedésének problémája, vagy egy majdnem tragédiába torkolló lakástűz naturális megközelítése engem zavart. 

Simonyi Cecília ismét gyönyörű képekkel közelített az őselemhez, érzékeny ábrázolása szemet pihentető. 

Azt javasolnám, hogy, aki szeretné felolvasni, vagy megvenni ezt a könyvet gyermeknek, az előtte olvassa el, és úgy döntsön! Molnár Krisztina Rita megajándékoz minket számos szép gondolattal, de az ezekhez való eljutás, most nem annyira könnyű, mint korábbi műveinél. A korosztályos megjelölés is 11 év, tehát önálló olvasásra ajánlott. 

Hozott pontszám: 3

Részlet a könyvből, Simonyi Cecília illusztrációja

Almatorta Bomann módra

Ez csak egy kis kitér, de aranyos!

Anne Cathrine Bomann Agathe című könyvében van egy rész, ahol az egyik szereplő süt egy almatortát, hogy megajándékozza vele a szomszédját.
Nos, a könyv elolvasása után én is elkészítettem  ezt a süteményt.
Illetve csak valami olyasmit. Mert az eredeti recept a könyvben:

-egy csomag vaj
-2 bögre cukor
-4 bögre liszt
-4 tojás
-kiskanálnyi sütőpor
-csipet só
-kevés tört kardamom
+ almacikkek a tetejére, megszórva fahéjjal és kevés cukorral.

El is kezdtem csinálni a sütimet, de az első bögre cukrot lemértem, akkor derült ki, hogy majdnem 30 deka. Szóval itt le is álltam.
Rögtönzött receptem alapján 1 bögre cukor (30 dkg) és 2,5 bögre  (50 dkg)  liszttel készítettem el, a többi hozzávaló ugyanannyi lett. Ízre nem volt egy főnyeremény, de azért elfogyott.

Bomann, Anne Cathrine - Agathe

A mindennapi élet kísértéseivel nekem is meg kell küzdenem. Habár elég rendesen kordában tartom a könyvek iránti -egyébként minden tárggyal kapcsolatos-, birtoklási vágyamat, de a hétvégi könyvfesztiválon nem voltam képes ellenállni ennek a pici és rendkívül szép kötetnek. Egy pillanat alatt lekaptam a Jelenkor Kiadó pavilonjában tornyosuló kupac tetejéről, és rohantam kifizetni, mielőtt bármi közbeszólna. Könyvet szinte csak azért veszek, hogy kölcsön tudjam adni. A megvásárolt köteteim jelentős részét nem is én olvastam először. 

De egyáltalán nem bántam meg szenvedélyes reakciómat, remélem azok is örülnek majd, akik kölcsön kapják tőlem!

"Az öregedés,  tűnődtem, miközben elöntött a keserűség, mindenek előtt arról szól, hogy észre vesszük, hogyan távolodik el egyre jobban egymástól az ember énje és teste, mígnem egy nap teljesen idegenné válik önmaga számára. Mi ebben a természetes? " -ezekkel a szavakkal vezeti be a fülszöveg a könyvet.

 

Egy nyugdíj előtt álló terapeutának az 1940-es években,  már csak 5 hónapot kell kibírnia, hogy végleg leadhassa praxisát. Türelmetlenül várja ezt a napot, és számolja vissza a kereken nyolcszáz terápiás órát, ami még hátra van. Tele tapasztalattal, de a végletekig kiégve tengeti napjait. Figyelme egyre inkább az elmúlásra terelődik. Mozgásának nehezedése, testének változásai, gondolatainak átalakulása mind-mind az idő pergésére utalnak. De egy nap  beállít hozzá Agathe, a fiatal német hölgy, és addig nem tágít, amíg a doktor nem fogadja őt. A panasza egyszerű -nem talál örömet az életben-, de a  kórtörténete már annál kevésbé. Kórházi zárójelentések tanúskodnak viszontagságairól. 

Az egész regényben van egy dinamikus gomolygás. Mindenki tart valami felé, de senki sem egy irányba. A szereplők csak érintőlegesen súrlódnak egymással. A terapeuta kifelé áramlik  rendezettnek tűnő, magányos  napjaiból, Agathe bevonódik, és Madame Surrugue, az asszisztensnő ismét egy másik vonalban mozog. Mindeközben természetesen igen intenzíven hatnak egymásra. Agathe, akinek nincs más vágya, mint eltűnni az emberek szeme elől, az orvos segítsége által kezd láthatóvá válni önmaga és a világ számára. Ugyanez a szembesülés történik meg az idős emberrel is. 

Amilyen kicsi ez a könyv, annyira izgalmas. Könnyű volt olvasni, vártam az események alakulását, és érdekes volt elhelyezni azokat a mellékzöngéket, melyek látszólag nem tartoztak a témához. 

Mondjuk én is jobban örültem volna, ha egy sokkal bővebben kifejtett regény keretein belül olvashattam volna az Agathe-ot, mélyebben hatott volna. Talán ez az egyetlen kis negatív érzésem a könyvvel kapcsolatban. 

A történet, amely bárhol játszódhatott volna, hiszen alapvetően egy rendelő falai között üldögélünk, és bárkivel megtörténhetett volna, mert nincs jelentősége, hogy francia vagy német az illető, éppen általánossága révén engedi, hogy párhuzamba állítsuk önmagunkkal. A könyvben megjelenő  egzisztenciális kérdések, valamint  a magánytól való félelem szorongása kapcsán találva érzi magát az olvasó. De mint üzenet, megjelenik az a gondolat is, hogy talán van ebből a homályból kivezető út, mely a társas kapcsolatok révén valósulhat meg, akár olyan terepen, ahol már látszólag nem is nő fű. 

A dán Anna Cathrine Bomann maga is pszichológus. Első kötete, az Agathe közel húsz nyelven jelent meg eddig. Azóta még két könyve íródott, egyik a skizofréniáról, a másik pedig a közelmúltban megjelent, Hvad Ingen Ved, (angolul What No One Knows). Az ifjúsági  (YA) regény a bullying témával foglalkozik. Remélem a magyarországi megjelenés is tervben van! 

A hétvégén Anne Cathrine Bomann részt vett a 26. Budapesti Könyvfesztiválon. Az ott készült fotót Németh Dániel készítette. 

Gyönyörű ez a könyv. Esztétikai élmény! 

Hozott pontszám: 4/5

 Anne Cathrine Bomann

"Azzal kezdődött, hogy egy középkorú házaspárt pillantottam meg az egyik asztal mellett. Valamilyen oknál fogva megtorpantam odakint az utcán, és csak néztem, ahogy a nő felemeli a kezét, hogy megsimogassa a férfi arcát. A férfi a nő tenyerére dőlt, én pedig éreztem
– mintha csak én magam ültem volna ott –, ahogy a nő testének melege a férfiéba áramlik, és már képtelenség megállapítani, melyikük melyik.
Azóta szokásommá vált, hogy útba ejtsem a kávézót, és elképzeljem, hogy egy nap én ülök ott." (47.oldal)

 

Valeria Screwy - Miss ​Screwy csavaros árvái

A különleges név, Valeia Screwy egy kortárs erdélyi-magyar írónőt takar. Előző két kötetét Bleeding Bride néven jelentette meg, és nagy népszerűségnek örvend. Az ifjú írónő most egy fiatalabb korosztályt ajándékozott meg varázslatos történetével. 

Első látásra a hideg is kirázott a könyv borítójától, és így utólag sem tartom szerencsés választásnak, de legalább tisztábban látom a miérteket. Nem néztem meg olvasás előtt, hogy a könyvet 7 éves kortól ajánlják. Szóval leginkább a kisiskolások készülhetnek az utazásra!

A történet Miss Screwy-ról szól, akinek birtokában van egy csodálatos léghajó, a nevezetes Rézfánfütyülő. Egy világkatasztrófát túlélő világban vagyunk, ahol elég nehéz az élet. A lakosság kolóniákban él, ki könnyebben, ki nehezebben boldogul. Miss Screwy képes utazgatni  csodás járművével   a telepek között. Így fedez fel  egy szörnyű titkot, aminek felgöngyölítésébe  azonnal bele is fog. Nem hiába hívják őt Screwy-nak, azaz csavarosnak, mert nem csupán az esze csavaros, hanem a baj megoldásához is csavarozni kezd. A megszólalásig hasonló, élethű fém robotokat alkot. Egészen jól alakulnak a dolgok, míg egy nap,  valaki el nem lopja tőle a gőzfelhőt eregető Rézfánfütyülőt. Szorult helyzetében hűséges kutyája Flex, és testvére-házvezetőnője, Antónia siet segítségére, valamint egy kislány, egy csoda, Mira. A mindig higgadt Valeria, most sem veszti el hidegvérét, és máris előrukkol egy ütős tervvel. 

A történet sava-borsa nem az események alakulásában érhető tetten, hiszen a cselekmény minden tekintetben megfelel a korosztályos elvárásnak, hanem hangulatteremtésben. Az írónő mondatról mondatra alkotja meg azt a tökéletes miliőt, amit manapság "steampunk"-ként emlegetünk. Mivel eddig még csak hasonló könyvet sem olvastam, ezeket a védjegyeket nem elemezgetném. Mondjuk úgy; elvesztettem steampunk szüzességemet, majd ehhez fogom a többieket viszonyítani.. Azért nem vagyok teljesen kezdő, mivel kb. 9 évvel ezelőtt a lányom steampunk farsangi -fogalmazzunk úgy- jelmezének összeállításában már segédkeztem. Kölcsön is vette  az akkoriban használt láncos órámat, ami tökéletesen illett  kosztüméhez. Kezdtem kialakítani a magam szómagyarázatát erre az egész jelenségre. Kellett is szokni a gondolatot, mert életem egyik legmegrázóbb találkozása egy steampunk fiatalemberrel volt, aki a budapesti Dob utcában jött velem szemben.Olyan tökéletes átélte azt a szerepet, amibe belebújt, hogy kezdtem a saját elmeállapotomban kételkedni. Tény, hogy ez a stílus hihetetlen élethűen tudja elegyíteni a poszt apokaliptikus és a nosztalgikus elemeket. E tekintetben a könyv is dicséretet érdemel. A réz, a gőz, a bőr, a fémek,  kallantyúk, homály és csavarok segítenek felépíteni Miss Screwy világát. De minden gépészeti csoda mellett a főszereplő szíve aranyból van. Mindenek elé sorolja a gyermekek, az árvák sorsát, szóval azért mégis az emberség az úr. 

Ha nem is lett a műfaj a kedvencem, de el kell ismernem, hogy a maga nemében tökéleteset. Főként, ha figyelembe vesszük, hogy steampunk gyerekmese nem is igazán létezik, pláne magyar szerző tollából született!
Ki szeretném emelni továbbá, hogy nem csak a már korábban említett cselekmény igazodik a fiatalabb olvasók igényéhez, hanem a kötet tipográfiája, a nagyobb betűhasználatban is helytálló. Az idegen szavak magyarázata is megtalálható a könyvben, akárcsak jó pár hangulatos illusztráció is, ami sokkal jobban tetszett, mint a borító.

Hozott pontszám: 5

 A szerző Bleeding Bride alias Miklós Réka

Petrik Adrien - A másik kert

Petrik Adrien 2008, 2009 és 2013-ban megalkotta azt a háromkötetes sorozatát, mely saját házuk, majd kertjük, s végül életük felépülésének néhány általa fontosnak tartott részének bemutatására vállalkozott. A sors fintora, hogy először a harmadik részt olvastam, majd az elsőt, és most a másodikat. Így írtam róluk korábban:

Petrik Adrien - Asszony és háza  2016. 04.09.

"Nem szépirodalom, hanem egy írás a szépről.
Jobban már nem is cserélhettem volna fel Petrik Adrien könyveit, először a harmadik rész, most az első és ha sikerül beszereznem, majd a második könyv.
Furcsa dolog amikor a hóhért akasztják, vagyis, amikor a tervező építkezik.
A könyv annak a csodának a megjelenítése, amikor a hason csúszó, lapos irka-firkák (azaz a tervrajz) testet ölt, kilép a térbe és önálló életre kel. A szerző hihetetlen intenzíven markolja ki a múltból az építkezés jelentősebb részleteit, és laza fröccsentésekkel spricceli szét ezeket. Intenzív volt itt minden tulajdonképpen, a színek, a formák, a hangulatok. Semmi nem áll magában, mindennek van gyökere, története, múltja. Amikor ilyen elemekből építed fel az otthonodat nem is szabad csodálkozni azon, amit eredményez.
Bennem mit eredményezett? Nekem egy sebtapasz ez a könyv. Egy kence, egy gyógyír tépett idegrendszeremnek. A kitűnő minőségű fotók egyenként csodaszámba mennek, és megjelenítőik annak, amire én -és gondolom, sokunk- vágyunk. Szerettem a könyvbe szőtt recepteket, a családi hagyományokat, amihez akkor is ragaszkodtak, amikor épp felfordulni látszott a világ. Életerőt ad, lendületet, felpezsdülő fantáziát…. folytassam?
Pici negatívum, ami egyébként nagyon zavaró; a tördelés. Néha lapok múlva folytatódik a megkezdett mondat, de mit mondat, sokszor a szavak is szét vannak így nyírva. Valamint olykor nem a legjobb képeket válogatták be a kötetbe. Amikor hosszasan írunk például egy falszínről és annak történetéről, akkor az a minimum, hogy ne hatszáz kép legyen a kert hangulatáról, hanem ott és azonnal egy fotó az ominózus falról!"

Petrik Adrien - A hideg szóda élvezete (2014.04.30.)

"Az egész könyv olyan, mintha egy fantasztikus, életigenlő nő blogját olvasnád. Fantasztikus képek, remek ötletek, ízek, érdekes történetek. Néha sírunk, néha nevetünk, és persze irigykedünk. Irigykedünk, hogy micsoda fantasztikus környezetben él ez a család, micsoda emberi értékeket gyűjtöttek össze magukba és maguk köré.
Több gondolat személyesen is megérintett, itt főképp arra gondolok, hogy hasonló dolgokat tartok én is fontosnak, értékesnek. Aztán volt egy fejezet, amit végig sírtam. Jó lett volna nem épp anyák napján olvasni, de úgy tűnik ez elkerülhetetlen volt. Végre valaki megfogalmazta mi az, ami engem is két vállra fektet az utóbbi időben. Micsoda fájdalommal jár az elszakadás. (Én még csak elején tartok) Fantasztikus könyv, Polcz Alaine-s zöngékkel. A macskás rész - Adrien családjához hasonlóan- engem sem kötött le. De úgy szeretnék én is egy ilyen kreatív csajok körbe tartozni. Ígérem én mennék teafilter virágokat hajtogatni, kenyeret sütni…."

Petrik Adrien - A másik kert (2019.04.29.) 

Közel öt évet kellett várnom arra, hogy beszerezhessen az Asszony és háza sorozat középső részét. Ki kellett újra adni ahhoz, hogy emberi áron hozzá lehessen jutni a kötethez. Hála és köszönet a kiadónak!

Az előző,  korábban olvasott testvérkékhez hasonlóan ez a könyv is az élet apró szépségeinek észrevételéről és kiélvezéséről szól. Amíg a sorozat  első része a házuk felépülésének folyamatát mutatja be, addig ez a rész a kertjük kialakulásának lépéseit ábrázolja. Ez az  ábrázolás  pedig álmok, skiccek, fényképek, és sztorik pezsdítő kavalkádjából adódik össze. Életigenlés, izzó érzelmek és fűszeres ízek násza. 

Az antitulajdonságokkal rendelkező földdarab paradicsommá alakítása apró lépésekkel kezdődött. A szokásos pénztelenséggel, de annál erőteljesebb álmodozásokkal, svájci frank alapú hitel felvételével, örömujjongással, és bozót irtással, hatvan kilós kövek cipekedésével, majd mindig valami csekélység hozzátételével, ami kinccsé vált ennek a csodás családnak a kezei között. Hogy hogyan lehet varázsolni, azt mutatja be ez a könyv. A semmiből nagyot alkotni; a pálinkásüveg szárából, a zöld hulladéknak kidobott almaág nyesedékből, csempedarabkákból, kövekből és kavicsokból. 

A tündérvilág kialakításának természetesen szerves része az összefüggő növényzet megteremtése. Ez a gazdagon burjánzó paradicsom több év alatt válhatott ilyenné. Számos kudarc, kísérlet, reménytelennek tűnő vállalkozás kísérte a munkát. Petrik Adrien beavat a titokba, hogyan tehetünk szert ingyen vagy fillérekért mutatós virágokra, cserjékre, bokrokra. Akadt persze náluk is számos melléfogás, drága vakvágány, kiábrándító helyzet, de összességében mégiscsak egy lelki oázist hoztak létre. A növénytársítások, kreatív megoldások valami földöntúli csodának adnak otthont.

Az írónő személyiségének összetettségét jól nyomon követhetjük azon, hogy bár a kertjéről szándékozott könyvet írni, de a  kötetben nem csekély oldalon keresztül foglalkozik kutyáinak természetével és történetével, a családi utazásokkal, élményekkel vagy például az egyik fejezetben megosztja olvasóival azokat a "lassító" praktikákat, amelyekkel élvezetesebbé tehetjük életünket. Anélkül, hogy kimondaná a manapság oly divatosnak számító "mindfulness" kifejezést, írásának minden betűje és csodálatos fotóinak minden kockája, ezt a tudatosan megélt és kiélvezett jelenpillanatot hirdeti. 

Rengeteg növényt mutat be Petrik Adrien a könyvében, számos fotóval igyekszik eligazodást adni. Minden kép maga a csoda. Tökéletes alkotás, az esztétikai élmény magas foka. Azt sajnos most is meg kell jegyeznem, hogy gyakran hiányoznak a képekhez tartozó feliratok. Persze, ahogy ez lenni szokott,  pont azokra voltam a legkíváncsibb, amik nem voltak címkézve. A tördelésnél ismét számítani kell arra, hogy van olyan szövegtörzs, ami oldalakkal később folytatódik a betűzdelt fotók miatt.

Ha biztos befutó ajándékot szeretnénk, akkor lepjük meg szeretteinket akár ezzel a kötettel. Nézegetésre, olvasgatásra, és kolibri módjára, a pozitív gondolkodás velejének megcsapolására is alkalmas "A másik kert". 

Hozott pontszám: 5 

"Szeretem a szelet. Nem akkor, amikor süvít, hanem amikor éjszaka elalvás előtt érzem az arcomon. Hogy van. Hozzám ér." 

"A teregetést olyan végtelenül nőies dolognak tartom, mint a szövést. Alig tudok elképzelni szebbet, mint egy nőt aki sző vagy tereget. "

"Gyönyörűek a lányok a hajukban friss virággal. Olaszországban mindenhol van szabadon hozzáférhető virág az utcán, és azóta, ha tehetik mindig tűznek friss virágot a hajukba. Egy fiatal lány, élő virággal a hajában, olyan tökéletes és ellenállhatatlan, üde és kívánatos, törékeny és megismételhetetlen, hogy ne hagyjátok ki, lányok! Tűzzetek és cserélgessétek a friss virágot a hajatokban!"

"Tudod, van tiszta gyerek, meg boldog."

"Meg és rémít, ahogy megvalósulnak az álmaim. Nem volna jobb még álomnak dédelgetni egy darabig? Aztán ott áll majd védtelenül, mindenki gúnyolódásának kitéve, már nem rejtegethetem a fejemben…"

Güel Part -ez a kép nem a könyből van

"Roberto Benigni mondja egy filmjében, hogy „ha szerettek, a világ életre kel, mozgásba lendül, tékozoljátok az örömöt, fecséreljétek a vidámságot, legyetek búsak, szótlanok a végletekig, vágjátok az emberek szemébe a boldogságot, mert a boldogság átadásához boldognak kell lenni, és a bánat átadásához is boldognak kell lenni.

Nádas Péter - Biblia

Most olvastam el először Nádas Péter életrajzát. Illetve azt, amit a wikipédia jegyez róla. Részleteket tudtam belőle, de így egyben, folyamatában soha nem láttam őt. Most is csak azért néztem utána, mert a Biblia című könyvét mindössze húsz évesen írta, és próbáltam elhelyezni ezt a remekművet valahogy az életében. 

Nádas Péter 1962 karácsony másnapján fejezte be a történetet, mely az Új Írásban jelent meg elsőként 1965-ben, s kötetként 1967-ben. Majd ötven évet kellett várni, hogy újra kiadják, mely ugyanolyan tökéletesen hat, mint hajdanában. 

Mi adja az olvasónak a tökéletesség érzését? 

Nekem elsősorban a masszív kereksége. Minden szó, mozzanat a helyén van, mint amit oda teremtettek. Elsősorban a szöveg összetartozása kapcsán éltem meg ezt a tökéletességet. De a cselekmény is hasonló egységként jelenik meg számomra. 

A főszereplő egy 12-13 év körüli kisfiú, akinek szemén keresztül követjük az eseményeket. A hegyen, valószínűleg a Sváb-hegyen él szüleivel és nagyszüleivel, az 1950-es években. A szülők személyéről csak annyit tudunk meg, hogy egy jól behatárolt ketrecben lépkednek, valószínűleg a Rákosi-rendszer gépezetének valamilyen pártalkatrészei. Pontosan kiszámított lépéseket tehetnek balra vagy jobbra. Érdekes, hogyan hozza be ezt a jelentéstartalmat a szerző 1962-ben! 

"Anyámék későn jártak haza. Nyolc, kilenc óra is volt, mire meghallottam a kocsi ajtajának puffanását, aztán a kapu nyikorgott keservesen, és a lejtős kerti úton koppantak anyám rövid lépései."

Kocsival hozzák a szülőket, akik esténként munkáról, politikáról, munkatársakról beszélgetnek. Márványoszlopokkal tagolt óriási villában élnek. Ebben a környezetben pedig megszületik a fiúban   a mindenhatóság életérzése. Erejét és hatalmát próbálgatja. Kamaszos kíváncsiságát a korlátok feszegetésében éli ki. Amikor a családhoz kerül Szidi, a falusi cselédlány, az egyensúly megbomlik. 

Nádas prózájára már itt is jellemző az a nagy fokú érzékenység,  amely nem kell, hogy kimondjon dolgokat, elég, ha a környezeti eseményeket és rezdüléseket helyezgeti. Órákig lehetne azt elemezgetni, hogyan ér el hatásokat. Számomra a kisregény csúcspontja a 10 fejezet, a vasalás jelenete, mintha minden efelé vezetné az olvasót. Itt szakad szét a lánc, aminek szemeit fel kell majd szedegetni. 

De nem csak a felnőttekkel való kapcsolatát feszegeti Gyurika, a főszereplő fiú, hanem a szomszédban lakó lánynál, Évánál is ellenőrzi a határokat. De arra nem számít, hogy a leány ugyanezeket a köröket futja. Hátborzongatóan feszülnek egymásnak az érdekek. Ugyanazokkal az eszközökkel tartják egymást sakkban. A titokzatos, fekete autó átsuhanó árnya még az olvasóban is feléleszti a fenyegetettség érzését. 

A történet alakulása és lezárása azonban egyfajta trónfosztási ceremónia, ami számomra meghatározni igyekezett azt is, hogy miről kell szólnia a kisregénynek. A lecsapott vég mindenképp elgondolkodtató. Ahogy éppen tegnap említette Vámos Miklós a Könyvfesztivál Irodalmi gyóntatószék előadásán, egy regény  kész állapotában is csak 50 százalékosan van kész, innen jön az olvasó, a  maga 50 százalékával. 

Egy varázslatos helyen, a Gyopárosi-tó mellett olvastam el egyvégtében a  könyvet. De nem  ez a különleges környezet, hanem a mű csendes tökéletessége mondatja azt velem, hogy minél többen olvassátok el, mert megéri! Kicsit belepirultam, de megérte. 

Hozott pontszám: 5

Nádas Péter

 Látkép olvasásom közben