"A nyomornak, a kitaszítottságnak és a szorongásnak csak üressége van. A
szegénység csodálatos. Az ember valójában nem lehetne más, mint szegény.
Csak a legszükségesebbekkel rendelkezzen. A lelki szegény az, aki
birtokolja a legszükségesebbet, és tudja, hogy minden más felesleges és
jelentéktelen. A szegénység az ember természetes állapota. Isten az
embert szegénynek teremtette. Szegénynek lélekben és szegénynek anyagi
javakban. A szegénység mint eredendő, természetes emberi létállapot
rettenetesen hiányzik a világból. Ami a helyét átvette, ami a helyébe
furakodott, leírhatatlan. A szegénység nem nélkülözés, hanem annak a
belátása, hogy végső soron csak egyvalami kell. Mindig csak egyvalami.
Ha ez az egyvalami nem a miénk többé, nem léphet más a helyébe, csak a
semmi. A világnak alapvetően nem a szegénységgel kell szembenéznie,
hanem a semmivel. A nyomor és kitaszítottság már ebből a semmiből
következik, és nem a szegénységből."
Ez egy sétakönyv - ahogy én nevezem őket, egy meditatív írás, az íróban kerengő életérzések manifesztációja. Lehetne fikció is, de valószínűleg nem az, mert ahogy tudni lehet, Győrffy Ákos keretei itt vannak. Valószínűleg, nem tenné bele saját élethelyzetébe más ember gondolatait. Ráadásul ezek a gondolatok nagyon mélyek, őszinték, szépek.
Az elbeszélő talál egy elhagyatott kis házat az erdőben, ahová, ha csak ideje engedi, feljárogat. Jön, lép, sétál. Szavait kilépi magából.
Nekem nagyon ismerős ez az életérzés, sokban hasonlítok a szerzőre, könnyű volt vele éreznem. Ő hajléktalan ellátás, én a gyermekvédelem legsötétebb rétegeiben dolgozom. Én is rengeteget megyek, ahogy az író is. Akárcsak ő, séta közben én is gondolkodom, és sokszor nagyon hasonló dolgokról. Érdekes állapot ez, tényleg. Aki hagyja, hogy gyaloglás közben csak úgy áramoljanak magában a dolgok, nem hallgat zenét, csak lép és lélegzik, megéli a gondolatok szabad mozgását. Ha elég sokáig mész, lassan áttérsz egy meditatív állapotba is. (Ez ugyan már más téma, de biztos meg lehet élni bennük kicsiben az El Camino érzést. Direkt nem a "zarándoklat" szót használtam. )
Nem egy szokványos kötet A hegyi füzet, 80 oldal merengés. Lehet vele nem egyet érteni, gondolkodhatsz te másként is, de érdekes felvetés, hogy vajon a mai ember mikor, és hogy találkozhat a saját gondolataival, érzéseivel. Ha teret engedne mindenki magának, az ő hegyi füzetében mi szerepelne?
Bár szépirodalom ez a kötet, egyértelmű, napló is, meg költői próza is, de mindenképp egy lépés is hátra az anyagi világtól.
"Ma egész nap nem beszéltem, mégis mintha valaki folyton kérdezne, és
mintha valaki folyton válaszolna is a kérdésekre. Nem bennem zajlik ez a
párbeszéd, és mintha csak úgy vennék részt benne, mint az ajtót
kitámasztó gömbölyű hordalékkavics. Önnön sötét centrumába roskadt
figyelem. Ma egész nap nem beszéltem, az életem fele eltelt, kezemen
növényi nedvek ragacsos, sárga foltjai. Részvéttel irtom a gazt."
"Annyit viszont tudok, hogy a saját lelkemnek is vannak olyan alig
feltérképezett területei, amelyekre önszántamból nem szívesen
merészkednék. Elég nehéz az embernek beismernie, hogy a ragadozó
vadállat és a fényességes angyali lélek kevercse alkotja lényének
szubsztanciáját. Amint nekiállok megfejteni ezt az épp eszemmel nem
felfogható kettősséget, az őrület meredélyeinek peremén találom magam.
Viszont annyit mégis csak sikerült elérnem, hogy legalább nem áltatom
magam. A borzadálytól remegve és az áhítattól eltelve igyekszem figyelni
önmagam."
"Újra és újra megdöbbenek, amikor azt tapasztalom, hogy él bennem valaki,
aki képes értelmezni helyettem az események rejtélyes láncolatát.
Másként, mint egyfajta őrangyal, nem tudom elképzelni. Némán áll a hátam
mögött születésem óta. Éjsötéten csillogó, gyönyörű szemeivel figyel."
Hozott pontszám: 5
Győrffy Ákos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése