Elmentél. És elnyelt  a tömeg.
Semmi. Sem visszhang, sem fénysugárzás.
De -te vagy a hazám. Hát veled
oly természetellenes a válás.

Magam vagyok- és mégsem magam,
bár nem várok hosszú levelekre.
Lelkednek csak egy hazája van,
akárhol volnál is bejelentve.

Száz repeszre robbanhatsz - minek?
Minden szavad mély hangomra válasz.
Mert egymásba születtünk mi meg.
Hazád helyett mást úgy sem találhatsz. 

 (Rimma Kazakova- Elmentél)

 

Sortüzek döreje szédít,
szív szakad és vakolat,
gyász-szalagok közt az Édes
már megint sírvafakadt.

Fél a fű, a vézna füst is
ijedten legöndörül,
félelem dobog a házban,
a tájban körös-körül

Fekete bársony-koloncok
örvényét veti az ég,
varjú-koszorú fölöttem,
rajtam hideg veríték. 

(Nagy László -Varjú-koszorú)