Rögtön itt van még egy veszteségfeldolgozást segítő könyv, és ismét a gyermekeknek. Most egy válással kapcsolatos elszakadásnak a lépéseit követhetjük végig a főszereplővel.
A könyv érdekessége, hogy úgy próbál a témában segítséget nyújtani, hogy közben egy lépést hátra is lép, és nem gyermek, hanem egy mackófiú szemszögéből látunk mindent.
Barni, a másodikos mesélő először csak hátulról látható. Majd elkezdi mondani a saját történetét, és lassan meg is fordul. Elmondja, hogy néha rossz az iskolában, hogy az edző bácsi sem érti, hogy mi ütött belé. Elmondja, hogy a szülei szétköltöztek, hogy mi történt otthon, miért döntöttek úgy, hogy jobb lesz így.
Nagyon nehéz a válásról beszélni a gyerekeknek, hiszen a legtöbb esetben a rossz párkapcsolatban lévők gyerekei éppen úgy végigjárják a szülőkkel a stációkat. Valamilyen érzéseik, vágyaik már eleve vannak. Itt nincs tabula rasa. A könyv erénye mégis az, hogy egyfajta mindent átfogó szemszögből nézi egy egész folyamatot.
Rigó Kata megjeleníti a gyermekben megjelenő tipikus érzéseket, az önhibáztatást, hogy miatta történt minden. (Mert hangosan játszott, és apa ideges lett) Majd a gyászfolyamatot, amiben ott van a tagadás, hogy nem is igaz az egész, csak egy álom, amit követ a harag és az elfogadás. De Barni azt is elmeséli, hogy azt nem tudja, hogy őt hogyan fogják a szülei szétosztani?
Rigó Kata megjeleníti a gyermekben megjelenő tipikus érzéseket, az önhibáztatást, hogy miatta történt minden. (Mert hangosan játszott, és apa ideges lett) Majd a gyászfolyamatot, amiben ott van a tagadás, hogy nem is igaz az egész, csak egy álom, amit követ a harag és az elfogadás. De Barni azt is elmeséli, hogy azt nem tudja, hogy őt hogyan fogják a szülei szétosztani?
Ebben a könyvben egy viszonylag békés és a gyermek érdekeit szem előtt tartó elválásnak a tanúi lehetünk, de így is megjelennek azok a nehézségek, amikkel majd találkozhatnak az ebben a helyzetben levő lurkók. Kinél maradt a tréning felsőm, apának csak egy ágya van stb. A megváltozott helyzet elfogadása a könyv végére megtörténik. A szerző egy kedves gondolattal zár, egy családi fotóval, ahol a szülők ugyan nem egymást fogják, de ott vannak a fényképen, és mindketten Barnit ölelik. Itt meg is áll a történet. Az új apuka vagy anyuka, esetleg testvér gondolata nem jelenik meg szerencsére. Elsőre szerintem ennyi épp elég volt.
Nem könnyű téma, de ha valaki szeretne erről beszélni kisiskolás gyermekével, ennek a kötetnek segítségével szerintem megpróbálkozhat.
A könyv illusztrációját Holló Kata textilképei alkotják. Nekem ez a színvilág nem tetszik, a sok barna és kék eléggé lehúzza az ember hangulatát.
Hozott pontszám: 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése