Győrffy Ákostól eddig két kis kötetet olvastam, és mindkettő nagyon megtalált.
Bár stílusában, hangulatában teljesen hű maradt a szerző önmagához, ezek az írások most nem találtak meg.
Marad a kontemplatív, meditatív stílus, belső beszélgetések, elemzések, visszaemlékezések.
Kétségtelen, hogy ez a sajátos hangnem megköveteli a maga belső terét, amit lehet, hogy most én nem tudtam megadni. Túlságosan elaprózódnak éreztem, gyorsan vált, nem tud hatni. Nem lehet oldalanként letenni egy könyvet, és várni pár órát a folyatásra? Vagy lehet, csak most én nem ment?
Hozott pontszám: 4
Marék Veronika - Boribon cicája
2013-ban, amikor először megjelent ez a könyv, már nem olvastam Boribon meséket a gyerekeimnek. Amikor meglátok egy újabb kötetet, mindig lecsapok rá. Tudom, hogy igazából a legkisebb korosztálynak íródik a sorozat, de higgyétek el, nagyon jó újra kicsit kétévesnek lenni, és ilyen egyszerűnek és simának látni a világot. A történetben most Boribonnak hirtelen lesz egy kiscicája, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt a kis jószág. Annipanni persze nem látta a jövevényt, de elhitte a mackónak, hogy volt itt egy cica. Természetesen segít neki megtalálni legújabb játszótársát. A Marék Veronikától megszokott, egyszerű illusztrációval.
Hozott pontszám: 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése