Leine, Kim - A végtelen frord prófétái

"Végtelen", "fjord", "próféta". 

Három kemény, erős kifejezés egy címben. Sokat sejtet már ez így magában is. 

A téma nehézségére a fülszöveg is ráerősít. Bár kétségtelen, hogy az olyan különleges terepek, mint az itt szereplő Grönland, mindenképp felkelti az olvasók figyelmét. 

Valóban, mind a helyszín, mind a téma egyedi, és egyáltalán nem mondható lerágott csontnak. De ami számomra igazán tetszett a könyvben, az a szerző saját életélményeinek furfangos beemelése a tizennyolcadik századi  telepes regénybe. 

Kim Leine, a norvég születésű dán szerző önéletrajzából, illetve önéletrajzi jellegű könyvéből, a Kalakból megtudjuk, hogy Grönlandon telepedett le, tizenöt évet élt itt, de a depresszió és a drogfüggőség maga alá gyűrte. A gyerekként átélt molesztálás is egy lelkét megbélyegző démonná vált, aminek rabságából szintén szabadulnia kellett. A szabadnak született ember hogyan válhat a bilincs rabjává? 

És itt van a történetben az a Morten Falck, aki orvos szeretne lenne, de lelkészi pályára szánják. Amikor karnyújtásnyira van tőle a viszonylag kényelmesnek mondható papi élet, kedves és csinos feleség, jól berendezett jövő, akkor egy hirtelen ötlettől vezérelve odavet mindent, és a hittérítők csöppet sem kényelmes életét választja a zord Grönland szigetén. Az ő gondolatait is a szabadság és a rabság csendes összemosódása foglalkoztatja. A lelket üdvözítő, a hivatástudat bőségében burjánzó lehetőség, hogy a pogány vadakat a keresztényi hitre térítse, hamar kijózanító realitássá válik. Már maga a hajóút, mely a szigetre vezeti a groteszk határmezsgyéjét súrolja. Itt érezhetővé vált számomra a bibliai Jób tragédiája, de Jeremiás siralmai is hamar visszaköszöntek. A misszionáriusi élet minden nyűgét, baját átélhetjük Morten Falck tiszteletessel, a meg nem értettséget, a test sóvárgását, a bűnbesodródás terhét, a tehetetlenséget, a reményvesztettséget. Súlyos kövekkel a zsebében lépked előre. Amikor már azt hisszük, hogy a szerző teljesen kiszolgáltatottá tette főhősét, akkor megajándékozza őt egy lehetőséggel. Ez a lehetőség pedig újabb rétegét mutatja be a szabad akaratnak.

A könyv Grönland történelmén keresztül ábrázolja, hogyan képes az emberi gyarlóság diadalmaskodni az ideákon, illetve hogyan képes mindennek a végén mégis kivirágozni valami. Ezzel megadja az olvasónak a végsőkig reménykedés értelmét. De addig el kell jutni. 

Eljutni a reménykedésig nem olyan könnyű, mert a szövegtenger, amin keresztülhajózunk, az a végletekig durva,  gyomorforgató, sokszor erőszakos. A bűzbe, mocsokba való beburkolódás pedig a szereplőknek is mindvégig  undorító marad.
Nekem nem volt olyan egyszerű olvasni ezt a történetet, nehéz volt azonosulnom Morten Falck-al, nem élveztem. Viszont mind  a könyv tudatos szerkesztése, mind  pedig a téma, és annak  bemutatása elismerést érdemel. Azáltal, hogy ismertem Kim Leine életét, az egész regény számomra egy új jelentéstartalommal bővült, ahogy saját és a lelkész életét egybegyúrta A Végtelen-fjord prófétáiban.

Kim Leine

"A király születésnapján délelőtt ébred. Az ünnep jéghideg sötétséggel lopakodott be, a horizonton habos hajnal fodrozódik. Kicsit fúj a szél, a jégen örvénylő táncot jár a hó, és végigsüvít a szigetek fölött. Déltájban a hideg színek fülsiketítő koncertjével felbukkan a nap, aztán ellobban, mint egy gyújtó, s a világosságnak már vége is van."

"A haldoklás állandó állapotnak számított, olyan volt, mint egy hosszan tartó ünnep, valami mélységes némaság, amikor tilos szaladni vagy nevetni."