Nagyon szeretem az olyan irodalmi felfedezéseket, mint például hogyan ad jellemezést szereplőiről egy adott könyvben a szerző?
Van, amikor céltudatosan, már-már nyersen, felsorolás jelleggel mutatja be figuráit. Találkozhatunk azzal a jelenséggel, amikor mások beszélgetése révén bontakozik ki előttünk egy alak. Izgalmas, amikor egy krízisből indulunk, és az arra adott reakciók jellemeznek. Az sem elhanyagolható, amikor ellentétes vélemények ütközéséből kell az olvasónak kibogarásznia, hogy a történet szereplője milyen is.? Clarice Lispector könyvében egy külső szemlélő, egy 3. személy mesél szerelme tárgyáról. Nagyon messziről indít és rendkívül lassan halad. Olvasás közben sokáig érezhető ez a szinte mozdulatlan pásztázás. Higgadtságával, precizitásával egy obszervatórium képét hívta elő bennem. Az egész könyv olyan, mint egy nagy-nagy jellemzés. Macabéa a könyv feléig csupán név nélkül úgy szerepel, mint az "északkeleti lány", aki bekerül a nagyváros forgatagába, gépírókisasszony lesz belőle. A csendes, visszahúzódó nőt teljesen semlegesnek ismerjük meg, igazából legnagyobb jellegzetessége jellegtelensége. Beleolvad a tömegbe, és láthatatlanná válik.
Nagy fokú szegénység, indulat és vágy nélküliség jellemzi. Három lánnyal bérel egy lakást, jövedelme minimális, öltözete, étkezése egyaránt igénytelen. Ebből a homogén felületből emelkedik ki a narrátor tekintete révén, aki beleszeret a lányba. Tulajdonképpen mindent szeret benne, az összes népszerűtlen jellemvonását, hibáját, kishitűségét.
Bár mindvégig megmaradt bennem az az érzet, hogy egy gigantikus jellemzést olvasok, a könyv körülbelül felénél ez az ábrázolás kiegészül Macabéa társas viszonyainak bemutatásával. Nevezetesen életében először szerelmes lesz. Olimpico de Jesus Moreira Chaves, a hazudós fiú lesz a lány szíve csücske. A gépírókisasszony és a kohász összeillő pár lenne, de Jesusban megvan az ambíció és valamiféle vágy is, ami a lányból hiányzik. Akárcsak a regényt, az ő kapcsolatukat is az egy helyben való topogás uralja. Lassan érintik meg egymást, nehezen jutnak el az első csókig, tovább pedig végképp nem.
A cselekmény akkor vesz fel egy gyenge kis mozgást, amikor Macabéa életében először szeretne valamit. Elmegy egy jósnőhöz, aki saját érdekeit szem előtt tartva - magyarán szólva, megkopasztva ügyfelét-, de végre eléri, hogy megcsillanjon valami az északkeleti lányban. Elülteti szívében a reménység magját, ami végre szegény olvasóban is felszít egy csepp lelkesedést. Más kérdés, hogy ez majdhogynem a regény utolsó mozzanata.
Van ebben az egész történetben valami posztmodern. Bár írói eszközeiben Clarice Lispector nem alkalmaz semmi különlegeset, puritán módon haladunk előre, de talán a távolságtartás okán mégis formabontó a kisregény. Egy másik nagyon érdekes vonás, hogy noha a történet Brazíliában játszódik, nem voltam képes elképzelni riói környezetben az eseményeket. A szürkeség, igénytelenség, egysíkúság nekem a kelet világát, s elsősorban Kínát, Japánt juttatta eszembe. A dél-amerikai latinos hangulatnak nyomát sem leltem. Ez egy időn túli Brazília lehet, egy kihűlt kontinens.
Azt a szegénységet, amiben a lány nyomorog nem éreztem társadalomkritikának. Talán pont azért nem, mert nem hihettem, hogy ez egy valós társadalom, egy valós jelenség. A latinos temperamentum legfőbb vonása, hogy bárhol képes felbukkanni. Hát itt nem.
Azon szintén nagyon meglepődtem, hogy Clarice Lispector már nincs közöttünk. 1920-1977 között élt és alkotott. Az írása viszont nagyon mainak hat, friss, kísérletező jellegű.
Összességében érdekes jelenség A csillagok órája, mely nem cselekményében és történetében, hanem elsősorban irodalmi jellegénél fogva jelent különleges csemegét az olvasónak.
Hozott pontszám: 4/5
Clarice Lispector
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése