Olvastam még...

Néhány rövidebb gondolat azokról a könyvekről, melyeket mostanság olvastam:

Tallián Mariann - A tűzmadár

Egy vizualizált világban a negatív tartalmat belső képekből kell merítenie az olvasónak! 

Veszem magamnak a bátorságot és most csak úgy írok erről a könyvről, hogy nekem milyen volt. Illetve úgy értékelem. 

Engem ugyanis csodás estével ajándékozott meg, egy komplex élménnyel. Kicsit olyan volt, mint amikor színházi előadáson vagyok.
Először is ajándékba kaptam a könyvet, oroszos vonzódásom és népmesék iránti szeretetem okán. A kötet zenei mellékletet is tartalmaz, amit most nem tudtam meghallgatni (CD), de olvasás közben  azért hallgattam Sztavinszkij művét. Sőt olykor a balettjeleneteket is megnéztem. A Világszép Vaszilisza és a halhatatlan Koscsej meséjét nemrégiben olvastam újra, elevenen éltek bennem képei. Ivan Bilibin illusztrációit nem is lehet egykönnyen feledni, mégis azt mondom, hogy Szimonidész Hajnalka képes volt új megközelítést hozni, tudott újat adni, akárcsak Tallián Mariann szövege. Úgy gondolom, hogy része lehet ez a kötet ennek a nagy egésznek, amit a Tűzmadár hordoz.
A szöveg valóban nem kisgyermekeknek szól, ezt határozottan kijelentem. Én biztos nem olvasnám fel nyugodt szívvel nekik. Viszont az illusztrációk soha nem ezeket a rémisztő képeket jelenítik meg, hanem kifejezetten lágy, nőies, puha megközelítésűek. Szépen egyensúlyban tud maradni a belső képi világ. Sőt, szerintem kifejezetten érdekes ilyen szemszögből vizsgálni a kötetet. Egy vizualizált világban a negatív tartalmat belső képekből kell merítenie az olvasónak! Ehhez járul hozzá a zenei háttér, mely megadja a tökéletes élményt. Nekem a zene kissé semleges hatású ugyan, talán többször kellene meghallgatnom, ám a táncjelenetekkel együtt tökéletes. Bevallom, hogy a szemet gyönyörködtető, részletgazdag képekkel is elbíbelődtem, és ez így együtt adta meg azt a tökéletes élményt, amiről a legelején beszéltem.
Erre mondják, hogy egész estés előadás :)

Hozott pontszám: 5

 "Ez az ének a szerelemről szólt, arról a csodáról, mely minden ember szívének legrejtettebb zugában lapul. A szelíd leányok merengéséről, miközben fakunyhóikban mintás ruháikat szövik napról-napra és kitekingetnek az ablakon, hátha meglátják kedvesüket. Arról a lelket gyötrő sóvárgásról, mely a vándorokat kínozza magányukban, mikor a hegyekben járva isznak a források vizéből, hátha az csendesíti szerelmi bánatukat. Arról a feltárulatlan, lelkünkben lévő titokról, mely Iván Cárevics képzeletében egyre gyakrabban felmerült."

Forrás:FaceBook

Banana Yoshimoto -  Félelmeink

Yoshimoto Kitchen kötete után vágyva vágytam hallani még hangját. Csak most sikerült hozzájutnom egy másik művéhez, és eléggé csalódott voltam, amikor szinte semmi nem jött vissza a korábbi olvasási élményből.
A két nagyobb történetet tartalmazó kötet első írása egy szellemekkel átszőtt, gótikus jellegű irodalom, már ha japán műre lehet ilyet mondani. Csak az egész történet számomra annyira hiteltelen, át nem érezhető volt. Nem fájt a lábam a főszereplő gyaloglása közben, nem féltem vele, szinte semmi nem jött át. Gyönyörű tájleírásban nem volt hiány, de mégsem működött nálam a sztori.
A második történet pedig egy gyászról szól, de olyan sok különféle dolog elegyedett benne, hogy nem is értettem.
Ha ehhez hozzáveszem, azt a rengeteg nyomdahibát, amitől hemzseg a könyv, akkor már inkább sírhatnékom támad. Sajnos a fordításba is csúsztak hibák, vagy a szerző ír le ilyeneket, nem tudom. Őszintén merem remélni, hogy Japánban a zöldségesnél a sárgarépa mellett nem árulnak fekete nadálytövet, és az erdőben nincs közvilágítás.

 Hozott pontszám: 3 

 "Nem tudtam sírni. Az igazat megvallva, mai napig képtelen vagyok könnyet csalni a szemembe. De mindent megbántam, ki tudja hányszor. Most is. De aztán végiggondolom az egészet, töprengek a dolgokon, és ismét csak azt mondhatom: biztosan nem ment volna tovább, nem voltunk képesek többre. Szép volt, egészen az utolsó percig. Úgy ismételgettem magamban ezeket a gondolatokat, mint egy varázsigét." 

"Egy nagy bérház sok bérlővel, úgy éreztem magamat, mint egy betolakodó, és ahányszor csak elmentem valaki mellett, megdobbant a szívem. Vidám hangok szűrődtek ki az ablakokon át: gyerekhangok, apák szavai, akik elsőként foglalták el a fürdőszobát, valakit hívogató szavak, edénycsörömpölés és fazéktologatás… Finom vacsora illata járt a levegőben. Hirtelen valahogy bőghetnékem támadt."