Van úgy, hogy az ember lánya melléfog. Én is így jártam most.
A karantén időszakában a Nyitott Akadémia Erőforrásaink című kétnapos, ingyenes online programsorozatán szinte végig ott ültem, és egyre másra hallgattam a neves pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek előadását. Nagy élmény volt, hiszen számos új megközelítést is végiggondolhattam, egy-egy jó mondatatot mindenkinél találtam.
Közben a Nyitott Akadémia jóvoltából a hallgatóság a Kiadó könyveiből is nagy kedvezménnyel vásárolhatott. Mondhatni jó bevásároltam én is, zömében már olvasott, de eddig nem birtokolt könyveket vettem. No meg újakat is. Nehéz volt választani, mert egyrészt engem szinte minden érdekel, másrészt pedig a kiadványok címe, fülszövege inspirálóan hatottak rám. Ekkor jött szembe velem Rambala Évának ez a kis kötete, mely egy számomra alig ismert témát, az erőszakmentes kommunikáció mutatta be. A címben ráadásul ott van, hogy alapjai, tehát tökéletesnek tartottam kezdésnek.
Rambala Éva is az önismereti utak szövevényén keresztül jutott el ehhez a témához, mely mellett idestova 26 éve elköteleződött, ahogy a kötet végén levő rövid ismertetőből kiderül. Megtalálta azt az értéket benne, amiben hinni tud és érdemes. Azóta maga is trénerként dolgozik, erőszakmentes kommunikációs tanfolyamokat tart, mellette a témával kapcsolatban publikál.
Ebben a kötetben röviden bemutatja az erőszakmentes kommunikáció (EMK) mibenlétét és sikeres működésének zálogát. A baj csak az, hogy tényleg nagyon röviden.
A folyamat áttekintése után, a felhasználásról ír a szerző, majd egyenként kielemzi azokat a paneleket, melyek a folyamat létrejöttét garantálják. A törekvésnek az a célja, hogy olyan kapcsolat jöjjön létre a kommunikációban résztvevők között, mely mindeki szükségletét kielégíti. Ennek alapja, hogy képesek legyenek a partnerek meghallgatni a másikat. Meghallgatni együttérzéssel, nem feltétlen egyetértéssel. Másrészről elengedhetetlen a sikerhez az őszinte kommunikáció, egy olyan önkifejezés, amely nem a másik kritizálására, hanem saját érzésekre fókuszál. Ehhez viszont nagyon kell tudni, hogy "Mi él a szívünkben?" Mindkét félnek tisztában kell lenni önmagával.
A könyv a megfigyelés fontossága után részletezi, hogy milyen alapvető szükségleteink vannak, hogyan lehet ezeket felismerni, kimondani. Milyen érzések lapulnak viselkedéseink mögött? Hogyan kell egy kérést megfogalmazni. Ezek az erőszakmentes kommunikáció feltételei. Egyáltalán nem könnyű, hiszen nem csupán önuralmra, hanem egy folyamatosan bővülő, mélyülő önismereti munkára támaszkodik a rendszer. Ebben az egymásra ható áramlatban nagy szerepet tölt be az empátia, amire a szerző kicsit jobban ki is tér. A könyvben továbbá szó van a dühről és a belső szabadságról.
Ám mindenből csak egy kicsi, teljesen kidolgozatlan formában. Olvasás közben az volt az érzésem, hogy noha én sem vagyok oda azokért a könyvekért, melyek a semmit járják körbe, körbe, de ez a kiadvány inkább jegyzet, vagy vázlat. Akkor tudtam volna jól használni, ha mondjuk elvégzek egy ilyen tanfolyamot, és utána a kezemben marad ez az összefoglaló róla.
Megismertem az erőszakmentes kommunikáció alapjait, de azt hiszem nem ez a legtökéletesebb formája annak, ha valaki egy új dologgal szeretne barátkozni. Érdekes gondolat így bemutatni a kommunikáció egy formáját. Már az olvasottakból is kiderül, hogy az egy rendkívül nehéz és hosszú folyamat, amíg valaki képessé válik átstrukturálni magában a párbeszédeket. Nagy fokú önismereten alapul, ami egyúttal önbizalmat is kell, hogy indukáljon. Azt mondja a szerző, hogy az sem baj, ha egy kommunikációs folyamatban csak az egyik fél alkalmazza ezt, már az is megváltoztathatja a korábban bekoptatott sémákat.
Szerkesztés szempontjából nagyon jó lett volna, ha Rambala Éva példákat hoz az elmondottakra. Tereli kicsit az olvasó gondolatát. Nehéz így a semmihez kötni állításait. Én például egy saját kudarcos kommunikációmra gondoltam közben, de ebben annyira sok érzelem, düh, frusztráltság volt már jelen, hogy képtelen voltam a szerző "nyelvére lefordítani" a dolgokat. Talán ez a könyv legnagyobb hiányossága.
Emellett dühített a sok ismétlés is, holott tényleg nagyon szemelvényezett írásról van szó.
Az is furcsa volt, hogy a témakifejtés nem egyszer oldalakon át tartó felsorolásban merült ki.
Aki most hall erről először, az képtelen helyén kezelni az ilyenfajta listákat.
Elkövettem azt a hibát, hogy olyan könyvet rendeltem, amiről előtte nem tájékozódtam kellően. Könyvesboltban, ha belelapozok, akkor rögtön kiderült volna, hogy nem ezzel kellene kezdenem.
Nagyon sajnálom, bár nem volt egy nagy összeg, a csalódás annál nagyobb.
Hozott pontszám: 2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése