"A herceg és a lányka" című, legutóbb megjelent köteténél is. Egyszerűen minden megvan benne, amire én ugrok. Művészet, zene, kutakodás, mese, múlt és egy belevaló, karakán lány, aki meg akarja találni soha nem látott édesapját!
A tizennyolcadik életévét betöltő Nóri, teljes nevén Leitner Leonóra édesanyjától egy flopilemezt kap születésnapjára, az egyetlen emléket az apjától. 2019-ben nem kis teljesítmény egy ilyet megnyitni, s amikor feltárul a tartalma, akkor Ludwig van Beethoven idejében találjuk magunkat egy történet közepében.
A regény három idősíkban és térben játszódik. A gitárművésznek készülő Nóra Berlinbe utazik tanulmányai végett, s nem utolsó sorban apja felkutatására. Közben idegenvezető édesanyja az afrikai Zöld-foki Szigetek egyikén dolgozik. Innen gondol vissza és ismerteti meg olvasóit saját életével. A harmadik időszak pedig Frieda, vagyis a címben szereplő "leányka" az 1800-as évek elejébe enged bepillantani. A három történetet pedig összekapcsolja a zene szeretete, Bach és Beethoven varázsa. A regény olvastatja magát, képtelenség eldönteni, hogy melyik szál sodorja jobban az olvasót. Erika, Nóri édesanyjának élete is eleven, erős színekkel és hangulattal ábrázolt. Ő a '70-es években élte gyerekkorát, története tipikusnak mondható, jól elképzelhető. Későbbi szárnybontogatása és útkeresése hitelessé teszi figuráját. Bonnba nemcsak Beethoven szülőházát találja meg, hanem élete szerelmét, Thomas Eckhardtot is. De bármilyen erős is közöttük a vonzalom, Erika úgy érzi, hogy nem köthetik össze az életüket. A fiú ekkor írja le azt a történetet, melynek főszereplője Louis Ferdinand, Poroszország hercege, aki életét veszti a napóleoni háborúk idején, 1806-ban. Ehhez az alapötletet egy könyvtárban talált levél szolgáltatja. De a herceg nemcsak kitűnő katona, hanem korának egyik tehetséges zenésze és zeneszerzője és Beethoven ismerőse is volt. A Thomas által megírt regényben észrevehetetlenül keveredik a valóság és a fantázia, s mindez a zene égisze alatt. Olvasás közben készítettem egy playlist-et is, végig hallgattam a megemlítésre kerülő darabokat, átütő időutazás élményében részesültem. A romantikus történet nem tartogat nagy meglepetéseket, egyik szálban sincs semmi csűr-csavar, aki ilyenre számít, csalódni fog.
A regény három idősíkban és térben játszódik. A gitárművésznek készülő Nóra Berlinbe utazik tanulmányai végett, s nem utolsó sorban apja felkutatására. Közben idegenvezető édesanyja az afrikai Zöld-foki Szigetek egyikén dolgozik. Innen gondol vissza és ismerteti meg olvasóit saját életével. A harmadik időszak pedig Frieda, vagyis a címben szereplő "leányka" az 1800-as évek elejébe enged bepillantani. A három történetet pedig összekapcsolja a zene szeretete, Bach és Beethoven varázsa. A regény olvastatja magát, képtelenség eldönteni, hogy melyik szál sodorja jobban az olvasót. Erika, Nóri édesanyjának élete is eleven, erős színekkel és hangulattal ábrázolt. Ő a '70-es években élte gyerekkorát, története tipikusnak mondható, jól elképzelhető. Későbbi szárnybontogatása és útkeresése hitelessé teszi figuráját. Bonnba nemcsak Beethoven szülőházát találja meg, hanem élete szerelmét, Thomas Eckhardtot is. De bármilyen erős is közöttük a vonzalom, Erika úgy érzi, hogy nem köthetik össze az életüket. A fiú ekkor írja le azt a történetet, melynek főszereplője Louis Ferdinand, Poroszország hercege, aki életét veszti a napóleoni háborúk idején, 1806-ban. Ehhez az alapötletet egy könyvtárban talált levél szolgáltatja. De a herceg nemcsak kitűnő katona, hanem korának egyik tehetséges zenésze és zeneszerzője és Beethoven ismerőse is volt. A Thomas által megírt regényben észrevehetetlenül keveredik a valóság és a fantázia, s mindez a zene égisze alatt. Olvasás közben készítettem egy playlist-et is, végig hallgattam a megemlítésre kerülő darabokat, átütő időutazás élményében részesültem. A romantikus történet nem tartogat nagy meglepetéseket, egyik szálban sincs semmi csűr-csavar, aki ilyenre számít, csalódni fog.
 |
| Louis Ferdinand Jean-Laurent Mosnier alkotása A portré fontos szerepet tölt be a könyvben. |
Nagyon szépen és alaposan van felépítve a regény gerincét alkotó tizenkilencedik századi eseménysorozat, melynek Poroszország végnapjai adják a hátteret. Innen emelkedik ki, akárcsak egy fali szőttesből a herceg és a lányka alakja. Tracy Chevalier - A hölgy és az egyszarvú könyvének olvasási élményét juttatta eszembe, talán a cím miatt is. A brit szerző hasonló akkurátus munkájával gyűjti össze a múltbeli események alapját, mint Mörk Leonóra.
Kivételes élményt nyújt ez a kötet, melyben a zene csak emeli tovább az ember lelkét.
Szépirodalmi igényességgel megírt történettel van dolgunk, és éppen ezért esett megint csak rosszul, amikor hirtelen kidobott a szöveg. Képtelen vagyok befogadni azt a didaktikusságot, amit a szerző használ. Ennyire profánul nem lehet nevelni az embereket. Egy ilyen szép és kedves regényben, ahol elmélázva szendergünk a csodás zenei futamokban, kijózanító pofonként hatnak a környezetvédelem érdekében tett, amúgy nagyon helyes intézkedések. Sajnos a járulékos nyereség beiktatása, járulékos veszteséget eredményezett nálam. Akárcsak a gyereküket egyedül nevelő, főként anyákról szóló állandóan előkerülő apróságok. Nagyon félrevihet ez mindent. Erőszakos betoldásnak érzem az egészet. Nem azt mondom, hogy nem fontos a kis teknősök megmentése, vagy a társadalom érzékenyítése az egyszülős családokra, csupán azt, hogy nem ebben a szépirodalmi alkotásban lenne a méltó helye. Aki ettől el tud vonatkoztatni, az egy nagyon olvasmányos és kedves történettel ismerkedhet meg, tartalmas időtöltésben lesz része. Én összességében nagyon örülök, hogy olvashattam a regényt, és tudom azt is, ki fog örülni majd, ha kölcsön kaphatja tőlem.
(Talán környezetvédelmi szempontból, talán nem, de a könyv rendkívül vékony papírra van nyomtatva, már attól is hullámosok lettek a lapok, hogy a kezemben fogtam. Megnyugtatásul, később el fognak halványulni és tűnni ezek a bosszantó kis jelek. De azt nem sikerült megfejtenem, hogy miért hiányoznak olykor az oldalszámok??)
Hozott pontszám: 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése