Ösztönös kommunikáció és a tükör neuronok titka
A neves orvos-tanár alaposan körüljárja könyvében a témát, és közérthető módon megismerteti olvasóival az úgynevezett tükörneuronokat, melyek a fenti kérdés magyarázatául szolgálnak. A tudománynak ez a területe viszonylag fiatalnak számít, hiszen ezt az agyi idegsejtet az 1980-1990-es években azonosította az olasz Giacomo Rizzolatti és csapata, amikor majmokon végeztek neurológiai kísérleteket. A kutatás magja az a megfigyelés, hogy az állatok akkor is tüzelnek, amikor bizonyos cselekvést hajtanak végre, és akkor is, ha csak megfigyelik ugyanazt a cselekvést.Tehát az idegsejt mintegy „tükrözi” a másik egyed tevékenységét, mintha azt maga a megfigyelő végezné. Ezért pedig a tükörneuronok a felelősök. Ez a felfedezés nagy áttörésnek tekinthető az idegtudományok területén, hiszen ez az idegsejt elsődlegesen befolyásolja a nyelvelsajátítást, a szocializációt és a legújabb kutatások az autizmus okaként is a hibás tükörneuronokat említik. Azt gondolom, hogy a jövőben ez még számos új felfedezést hozhat.
A könyv először bemutatja a rezonanciajelenséget, mi állhat a háttérben, és rögtön meg is ismerkedhetünk ezekkel a tükörneuronokkal. Felfedezésük körülményeiről is kapunk ismertetőt, működésükről, elhelyezkedésükről. Mezei olvasó lévén nekem nemigen volt mihez kötnöm ezeket az anatómiai, agyi bemutatókat, de alapvetően röviden és közérthetően van a téma tárgyalva. A gyermek pszichoszociális fejlődése tükrében mutatja be az idegsejtek szerepét, hogyan tükrözi magát a gyermek a világban, milyen fontosak a körülvevő emberek reakciói, az anyanyelv elsajátításában betöltő kulcsszerepéről is olvashatunk. Már itt terítékre kerül a kérdés, hogy vajon az autistáknál, vajon miért hiányzik teljesen ez az érzelem-visszajelző funkció?
Nem kevésbé érdekes az a kérdés, hogy milyen kép jelenik meg bennünk a másikról, illetve a másik személyben milyen kép él rólunk? Ez a tükröződés és identitás kapcsolatát boncolgatja. Szorosan a témánál maradva folytatja a szerző a tükörneuronok szerepét, amikor a szenvedélyekről, s különösen a flörtben és szerelemben betöltött feladatait helyezi nagyító alá. Hogyan látják egymást a szerelmesek?
"A szerelem titka a jelek szerint abban a spontán módon és minden fáradság nélkül gyakorolt művészetben rejlik, amellyel ráhangolódunk a másikra. Ez a folyamat két összetevőből áll: egyrészt abból az adottságból, hogy kitaláljuk a szeretett ember helyzetét, tehát megérezzük, mi mozgatja őt, másrészt készen állunk a másik által kiváltott rezonanciát „értelmezni”, vagyis saját felerősítő vagy kiegészítő jeggyel ellátni."
Túl a szerelmen, a tükörneuronok döntő jelentőséggel bírnak a közösséghez tartozásunkban is. Erre is kitér Joachim Bauer, aki ezt követően lassan átvezet minket az orvoslásban, sőt a pszichoterápiában is alkalmazható módszerekről, melyhez ugyanezt az idegsejtet használhatjuk fel. Nagyon érdekes volt számomra annak meghatározása, hogy a nonverbális pszichoterápiák hogyan tudják ezt alkalmazni olyan embereknél, akik nem tudnak,vagy akarnak beszélni önmagukról, lelki elakadásaikról. Itt különös tekintettel a zeneterápiára és a mozgásos terápiákra kell gondolni, köztük az euritmiára.
A kötet végén szó van még a génekről és a szabad akaratról, vajon milyen arányban és mértékeben tehetjük őket felelőssé a kapcsolataink alakulásaiban és a mindennapi életvezetésünkben?
A szerző számos kísérlet bemutatása révén kívánja igazolni állításait. Ezek szintén olvasmányos formában, közérthetően vannak elmagyarázva, de azért kell hozzá némi érdeklődés vagy a téma iránti kíváncsiság.
A tükrözés fontos szerepet tölt be mindennapi életünkben, ez kétségtelen. A kapcsolatainkban, reakcióinkban megvalósuló visszatükrözés, ami nem egyenlő az utánzással, hanem víztükörhöz hasonlatos reakcióknak nevezhető inkább, visszajelzést ad a másiknak önmagáról, illetve én is visszajelzést kapok önmagamról. Sajnos a társas kapcsolatok beszűkülése, a megváltozott életmód nem segít az embereknek, hogy hitelesebb képet kapjanak önmagukról. Olvasás közben én is magyarázatot kaptam egy közelmúltbeli esetre, amikor is azzal küzdöttem, hogy nem sikerült maszkban a számomra komfortos módon feloldódni a pszichodráma csoportban, akikkel akkor találkoztam először. A szimpátia, az oldódás és maga a minőségi kapcsolat megköveteli, hogy lássuk a másik ember mimikáját, mosolyát vagy akár lélegzésének változását.
Jó volt erről a témáról bővebben olvasni.
Hozott pontszám: 4/5
Joachim Bauer
"Előfordul, hogy kényelmetlen érzésünk támad, de fogalmunk sincs, miért. Ennek többek között az az oka, hogy léteznek az érzékelési küszöb alatti, tehát nem tudatosan regisztrált észlelések, amelyek működésbe hozzák a tükörneuronokat. Az embereknek az a képességük, hogy megérezzék, mit tesznek mások, eltérő mértékben fejlett." (28.oldal)
"A vizsgálatok azt mutatják, hogy mindenekelőtt azokat az embereket tartjuk szimpatikusnak, akik maguk is megfelelően tudnak tükrözni." (42.oldal)
"Minden emberi kapcsolatban, és főként a szerelemben, az a kérdés, hogy a
pár mindkét tagja kölcsönösen tükröződik-e a másikban, vagy csupán az
egyik határozza meg, hogy milyen nézetek, hangulatok és érzések
lehetségesek." (91.oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése