A kötetben két történet szerepel, mindkettő hihetetlenül erős témájú, apró részletekből felépített remekmű. A Vendégjáték főszereplője egy ügyvéd, aki egy zaklatott nap után barátnőjével szeretne kibékülni az est folyamán, de előtte még egy halaszthatatlan ügyet el kell intéznie. Egy Fazekas Ádám nevű zongoristával kell beszélnie, akit gyilkosság vádjával előzetes letartóztatásba helyeztek. Mivel ez nem egy sima nap, nem is kell talán csodálkozni, hogy a fogdába vezető úton balesetet okoz, ami csak tovább bonyolítja, az amúgy sem egyszerű helyzetet. Közben a telefonja is folyamatosan csörög, és az egész nap terhe kesze-kuszán ott tornyosul a hátán. A Gyorskocsi utcában, megismerve a zongorista történetét valami egészen hasonló tehetetlenséggel kerülhetünk szembe. A fiatal zenész helyzete ugyanolyan megoldhatatlannak tűnik, és számomra a két szereplő ugyanannak a mérlegnek a két serpenyőjébe került. Láthatatlanul átkerült a főszerep Fazekas Ádámhoz, hogy a történet végére szépen összesodródjon kettőjük jövője. Igazán bravúros, már-már mágikus realistára sikeredett a lezárás.
A Vendégjáték minden egyes mozzanatára jellemző, hogy hihetetlenül finoman ki van dolgozva az összes részlet. Pont annyi, és az van írva, ami működésbe hozza a regény gépezetét. Az alapfeszültség megteremtése is remekül sikerült, a folyamatosan jelen lévő bűntudat megjelenítése több oldalról, minden szál bevonása ebbe a játékba, egészen addig, míg végre megérkezik a fogdába, ahol a zenész átveszi ezt a korbáccsá sodort vádat. Érdekes módon a bűneset bemutatása is rendkívül érdekesre sikerült, nem csak a krimi oldaláról, hanem az újra megjelenő bűntudat oldaláról is. Bevallom, hogy ez a nagyobb lélegzetvételű írás sokkal jobban tetszett, mint a címadó, második darab.
Ahogy a neve is elárulja, az Illegál című történet fókuszában valami nem éppen törvénytisztelő dolog áll. Főszereplőnk hazafelé tartva véletlenül összefut egy régi barátjával. A találkozás poharazgatásba torkollik és egy régi sztori felelevenítésébe, mely a kilencvenes évek magyar graffitis időszakát mutatja be. A bűn megízlelése, a büntetés és a halál közelkerülésének gyomorszorító valósága. A történet önéletrajzi elemeket tartalmaz, ahogy arról a szerző is mesélt a Margó Fesztiválon. Valósághű, hiteles képek kapunk az időszak szubkultúrájáról, ugyanakkor a fiatalság-eszetlenség életérzése is visszaköszön az olvasó saját fiatalkorából. Belülről láthatjuk egy kicsit a magyarországi undeground világot, ami szintén egyedülálló a maga nemében. A közelmúltban olvasott Tintagomba miatt, számomra ez a téma annyira nem volt újszerű, de tény, hogy a hazai viszonyokat nem lehet egy lapra helyezni a dániaival. Ettől függetlenül ez a történet is kitűnően hozza a feszültséget, izgalmas, elgondolkodtató kis írás.
Nagyon élvezetes volt olvasni a mindkét darabot, bátran ajánlok némi Illegál-ist!
Hozott pontszám: 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése