A történet alaptónusát egy lehetséges klímakatasztrófa adja. A tragédia mélységét a természetes állatfajok kihalása jellemzi, amit az emberek fásult beletörődéssel vesznek tudomásul. Az erdők elnémultak, madárdal nélküli immáron minden. Franny Lynch a magányos kutató arra adja fejét, hogy elkísérje az utolsó sarki csér egyedeket a szokásos évi vándorútjukon az Északi-Jeges-tengertől egészen az Antarktiszig. Egyetlen madárfaj sem létezik, ami képes megtenni ezt a 20 000 kilométeres távolságot. Charlotte McConaghy nem cizellálja túl a borzalmakat, szinte minden az olvasó fantáziájára van bízva. S talán pont azért nem kell ezt túlmagyarázni, mert a vészjósló jelek sűrűsödő záporában vagyunk mi magunk is.
Ebbe a tompa lüktetésbe kezd kirajzolódni Franny története. A cséreket hajszoló nő életét homály borítja, aminek oka egyrészt a traumák okozta amnéziaszerű állapot, másrészt a szerző tudatos szerkesztési módja, ahogyan fokozatosan bontja le a burkokat. A történet elején sikerül meggyőznie a Saghani (Holló) halászhajó kapitányát, Ennist, hogy az "aranyfogás" reményében kövessék a meggyűrűzött sarki csérek útját Grönlandtól egészen végállomásukig. Mivel a madarak is hallal táplálkoznak, így útjuk során nagy eséllyel mutatnak majd rá, hol rejtőzhet még zsákmány az elapadó óceánok mélyén. Mindenki tele van kétellyel, így nem csoda, hogy a bajok szaporodásával lassan kifordulnak magukból. A bajokat tetézi az útjuk alatt bejelentett törvényváltozás, ami ellehetetleníti sorsukat. Hibáznak, ami megpecsételi jövőjüket. A reményvesztett legénység görcsösen kapaszkodik a jeladók monitoron megjelenő vörös pöttyeibe.
De vajon miért olyan különleges a nő számára ez az alig tíz dekás állat? Miért éppen a csérek? Újabb és újabb meglepetések derülnek ki. Ugrálunk az időben és egyre nagyobb összefüggésben látjuk Franny életét, aki olykor a végletekig önkínzásba esik. Folyamatosan bünteti önmagát, ami az olvasó számára is érzékelhetővé teszi, hogy valami súlyos, mély titokról lehet szó. Amikor eljutunk a rejtett dolog gyökeréig, akkor kiderül, hogy van hova tovább ásni, ez csak egy részigazság. Terhelt gyerekkor, átkos családi örökség, gyilkosság és a börtönévek emléke űzi a megszállott nőt emberfeletti teljesítmények elérésére.
Rendkívül feszesen képes tartani ez a dinamizmus az olvasó figyelmét. Át- meg átalakul bennünk minden, ahogy napfényre kerülnek a múlt darabkái. Folyamatos belső, lelki mozgásra ösztökél a regény, mialatt vonódunk be a lány életébe és szakad meg a szívünk az emberi sorsokon.
Ez a sokszínű regény egyszerre hozza az emberiség nagy tragédiáját és az egyszerű emberek veszteségeit, miközben egy halászhajón ringatózunk a természet erőinek kitéve a semmi közepén. A hajósélet férfias, kemény világa éppúgy megjelenik, mint az elvakult környezetvédők túlkapásai.
A rendkívül olvasmányos és izgalmas regényben természetesen Franny életének titka izgatott a legjobban; honnan származott valójában, mi történt vele gyermekkorában és miért nem tudott beteljesedni szerelme az egyetlen férfivel, akit képes volt közel engedni magához, olyan közel, hogy sosem tudta elengedni.
A könyv egyetlen hibája számomra talán éppen az, hogy túl sok nagy kaliberű dolog keveredett bele, emiatt viszonylag kevés benne a homogenitást adó habarcs. Bennem eltávolodtak egymástól ezek a kardinális dolgok. Az olvasási élményen ez semmit nem ront, szinte faltam az oldalakat, de a végén nem tudtam kerek egészként magammal vinni, pedig azt úgy szeretem. Egyébként egy fantasztikus regény!
Hozott pontszám: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése