Teljesebbé válni - Önfejlesztés, önmegvalósítás, önmeghaladás

 Bagdy Emőke, F. Várkonyi Zsuzsa, Orosz Katalin, Kádár Annamária

 

Nagyon szeretem a Nyitott Könyvműhely Kulcslyuk sorozatát, mert fontos témákat közérthető módon, több oldalról megközelítve tárgyal. De valahogy most nem találkoztak az elvárásaim a könyvvel. Aki teljesebbé szeretne válni önmegvalósítás tekintetében az számtalan dolgot megért önmaga működésével kapcsolatban a könyv segítsége által, ám a jelenlegi pontról történő elinduláshoz nem igazán kap támpontot. 

A négy közismert pszichológus rengeteg fontos információt ad át a lehető legegyszerűbb módon, számos saját élménnyel felturbózva. Aki még soha nem tanult személyiséglélektant vagy fejlődéslélektant,  annak számos új információt adnak a leírások, sőt, aki már kezdte elfelejteni hogy is volt, annak is jól jöhet egy frissítő. 

Bagdy Emőke konkrétan végigmegy az Erikson-féle személyiségfejlődés modellen, ami  segít megérteni, milyen kihívások mentén alakulunk egészen pici korunktól kezdve. Aztán rátér az énvédelem hasznos mechanizmusaira, bemutatja milyen ügyesen hasítunk, projektálunk és hasonló csemegék. Alapgondolata ugyanis az volt, hogy önismeret nélkül megvalósíthatatlan lehet az önmegvalósítás, könnyen a manipulációk gyötrő hálójában végezzük. Ezért megy bele a kérdésbe, hogy mi valójában az önismeret? Hasznos tanulmány, sok érdekes gondolattal. 

F.Várkonyi Zsuzsától is sokféle bölcsességet tanulhattunk már eddig is. Most a Maslow szükségletpiramis mentén vág neki az önmegvalósítás témájának, majd Eric Berne Sorskönyvének sarkalatos pontjait emeli ki, melyek azokat az önmegvalósítást tiltó, belénk nevelt recepteket emeli ki, ahol elakadásaink születnek. Az túlzott alkalmazkodási készségünk, az énképet romboló számtalanszor hallott szülői mondatok hosszú sorát érdemes átvenni, mert ezek valóban blokkolják a  vágyott önmegvalósítást. Érdekes volt ezeket ismét egyben látni. Azt gondolnánk, hogy ezek az élet velejárói, mindenki ilyeneket mondogat és hasonlók, de ha most tényleg szeretnénk megélni önvalónkat, akkor gondoljunk csak bele, nem lehet ilyen rögzített tilalmak páncéljában menetelni. 

Orosz Katalintól eddig még nem olvastam. Sok hasznos gondolatra irányítja rá figyelmünket,  ő kicsit jobban belemegy az önbizalom kérdésébe. Hogyan alakul ki a biztonság, önmagunk elismerése? Itt is nagy szerepet kap a neveltetés és a nevelés kérdése. Leragadunk a gyermekkorban, de muszáj is, mert anélkül képtelenség megérteni miért rójuk megmagyarázhatatlan köreinket. Nála nagyon hangsúlyos az öngyógyítás s ezzel összefüggésben az autogén trénig és relaxáció alkalmazása. Nem akar meggyőzni, csupán leírja, hogy hosszú évek alatt mit tapasztalt. Ő olyan szempontból továbbmegy, hogy nem elég az önismeret, hogy tudom, hogyan működöm, kell a cselekedet is, fejlesztenem is kell magamat, ha alakítani szeretnék bármin is. Egy kliense példájának segítségével mutat rá annak jelentőségére, hogy engedjük el befeszüléseinket. Hagyjuk békén önmagunkat és csak figyeljünk saját hangunkra, igényeinkre, melyek lassan befutnak majd hozzánk! Ne hagyjuk, hogy csak a szenvedés legyen életünk motiváló energiája! 

Kádár Annamária írása arról az önmegvalósításról szól, ami túlszárnyalja hajdani önmagát, napról napra jobbá válik. A mesevilágból Csipikét,  a törpét hozza példának, de szemléletesen tárja elénk Kőrösi Csoma Sándor életét is, akinek önmegvalósító útja semmiképp sem nevezhető  zökkenőmentesnek. Szóval készüljünk fel, hogy a miénk sem lesz az! Kádár Annamária is a Maslow szükségletpiramis segítségével szemléltet. Tetszett, hogy ő kicsit más dolgokat hangsúlyoz, mint Várkonyi Zsuzsa, mégis mindkettejük gondolata jól illeszkedik a témába. Ami viszont különösen tetszett nála, hogy igazán előtérbe kerül, hogy aktuális és ideális énképünk hogyan csavarodik egymásba, miként tud lassan pillangó módjára jobbik énünk megszületni. Kádár Annamária hosszan sorolja az önmegvalósító ember jellemzői, melyeket még Maslow gyűjtött egybe. Jó ezeken végigfuttatni a szemünket, kicsit ráncba szedi az embert. Ahogy oldalakon keresztül olvassuk a jellemzőket, rájövünk, hogy valójában pont ilyenek szeretnénk lenni, és már lehetetlenség eldönteni, hogy önmegvalósító emberek akarunk lenni vagy a jellemzőit birtokolni? 

Sok hasznos gondolattal találkozhat az olvasó kortól és nemtől függetlenül. Közérthetősége okán már a fiatalok is sokat profitálhatnak belőle, de tény, kicsit messziről közelítenek a témák a gócponthoz. Szívesen ajánlom a könyvet a még gyermekvállalás előtt állóknak, talán az olvasottak fényében kevesebb hibát követnek majd el!

Hozott pontszám: 4

 

"…a gyerek valóságérzékelésre születéskor olyan fogékony, mintha agya puha viasz lenne. Minden apró, őt ért hatás éles lenyomatot hagy ezen a majdnem cseppfolyós halmazon. Ahogy a gyerek nő, a viasz is kezd szikkadni…"

  *  *  *  *  *

"Az önmegvalósító személyek rendkívüli emberek, gyakran mégis a hétköznapiság benyomását keltik, mert egyszerűen nincs szükségük arra, hogy bármit bizonygassanak, hogy mások figyelmét felhívják magukra, ezért kerülik a feltűnést, és mernek önmaguk lenni. Az egyéni meglátásokban, a kreativitásban, az aktív életvitelben, a sokoldalúságban, az őszinteségben és hitelességben mutatkozik meg elsősorban az önmegvalósító személy mélységes szabadsága." 

*  *  *  *  *