Rúmi, Dzsalál-ad-dín - Cseppek a borból

Élt a XIII. század elején a mai Afganisztán területén, Balkh városának közelében egy híres filozófus, misztikus költő, aki nyugaton Rúmi, keleten Mevláná (mesterünk) néven vált ismertté. Szüleivel tíz éven át vándoroltak városról városra. Bejárták a Közel-Keletet, elzarándokoltak Mekkába, majd Szíriában is éltek. A hosszú utazás alatt a legkülönbözőbb emberekkel, vallásokkal és kultúrákkal találkoztak. Rúmi később úgy vallott magáról, hogy:

"Nem vagyok keresztény, se zsidó, se muszlim,

se hindu, buddhista, szúfi vagy zen gyakorló.

Nem tartozom semmilyen valláshoz vagy hagyományhoz.

Nem jöttem se keletről,  se nyugatról." 

 

Ez a sokszínűség mögött rejlő örök egység jelenik meg verseiben. 

Rúmi a későbbiekben a dervisek közösségének tanítója lett, ahol együtt böjtöltek, történeteket meséltek, eksztatikus táncot jártak és énekeltek. Ismét csak az élet számtalan vonása tükröződik működésében. 

 

A Cseppek a borból  a perzsa költő munkáiból készült válogatás, melynek darabjai  a misztikus emberi szerelemről mesélnek. Ez a szerelem, melynek ezer arca és állapota van egyben allegóriája a spirituális feljebbvalónk iránti belénk oltott összefonódás vágyának. Nehéz is ezt közel hozni az emberhez, könnyebb felhasználni hozzá a szerelem érzését. Így járunk be egy utat, mely az Ébresztővel indul. 

" Van az a csók, 

melyet egész létünkkel kívánunk:

A Lélek érintését a testen.

A tengervíz kérleli a gyöngyöt, 

hogy törje össze kagylóházát.

S a liliom mily szenvedélyesen 

vágyik egy vadvirág kedvesre! (...)

Lélegezz belém!

Csukd be a szavak ajtaját,

és nyisd ki a Szerelem ablakát! (...)

Így jutunk el A Kedvesre várva részhez, mely az előző vágynak egy felfokozottabb állapota. A kedveshez való vonzódás, annak közelsége és egységben levés vele csak az elválaszthatatlanság kínzó érzésével ajándékozza meg az embert. Aki már megtapasztalta a szerelmet, az immáron tudja, milyen "szakadatlan érintkezésben lenni" a másikkal. A lélegzethez hasonlatos könnyedséggel szakadnak fel a szavak Rúmi ajkáról és tollából. Törékeny szépségek, melyeket semmihez sem tudok hasonlítani.

Nyolc fejezeten át jutunk el a végső "Együtt" -létbe. Mindvégig a természet élő képeinek gyönyörűségével láttatja érzéseit. A Hold, a Nap, az Óceán, a csillagok, a madarak és virágok, hegyek és a föld, no meg a bor az, amit szüntelen segítségül hív Rúmi  gyöngédség érzéseinek kimutatásához. Ezek a spirituális párversek elszakadnak a földi valóságtól és túlmutatnak a férfi és nő között kialakulható egységen.Valami olyat hoznak közel, aminek kifejezésére talán nincsenek is szavak, ő mégis megpróbálkozik vele. Nehéz írni egy ilyen mértékű szépségről, ami a megilletődöttség érzésének katarzisával ajándékozza meg az olvasót. Hiszen nem lehet tökéletesebben írni a tökéletesről, minden kifejtés csak ront az eredeti szavakon. 

A hetedik fejezet "A zuhanás íze" címet viseli. Ebben a részben szinte az összes költeményt legalább kétszer kellett elolvasnom, ízlelni számban az aromáját, mint a bornak, kicsippenteni sorokat, melyek szíven találtak. Rúmi gondolatai kinyitnak az emberben bizonyos zsilipeket, melyek mögött tiszta érzések lapulnak, melyek mindvégig arra vártak, hogy valaki rájuk sugározzon egy kis fényt. 

"Légy csendben, akár a hal,

s merülj a tenger lágy vízébe!..." 

 

"Egyszerű rím lettél,

amely érzéseinek mélységét mástól teszi függővé..." 

"Szomjas hal ficánkol bennem,

mely sosem talál eleget abból,

amire szomjazik!..."

"Sosem unlak meg Téged.

Kérlek, te se fáradj bele

az irántam érzett együttérzésbe!..."

"A középpont a Szerelemhez vezet.

A lélek a teremtés magját felnyitja...."

"Minden sejtem szárnyra kél,

s berepüli  a világot..."

"Egyetlen cseppnyi tudást őriz csak lelkem.

Bárcsak feloldódhatna tengeredben..."

 

A versek cím nélkül, folyamatosan következnek egymás után. Az általam hozott  fenti részletek csak rövid idézetek ezekből, a  költemények hangulatának bemutatói. A magyar nyelvű fordítás sokat ad az átélhetőség élményéhez. Kiss Annának köszönhetjük, aki személyes hangvételű utószavával egyszerre hozza közel hozzánk a mestert és magát a fordítás alkotói folyamatát. Érdemes ezt is elolvasni, hiszen általánosságban keveset tudunk a nyolcszáz évvel ezelőtti szúfi bölcseletről. Sőt, talán nem is utó-, hanem előszóként érdemes elolvasni, mivel segítségül lehet a költői alkotások megértésében, például, hogy ki volt a sokszor emlegetett "Samsz", vagy mi a Zikr. 

 

Nagyon tetszettek ezek a versek, lélekemelő hatásúak. A kiadvány pedig gyönyörű!

Hozott pontszám: 5* (kedvenc lett)