Gabriella Eld - Talpig feketében

Alaska Jones élete elég szívás. Tizennégy napja ki sem mozdult otthonából.  Állandó fejfájástól szenved. Ki nem állhatja a neonfényeket, pedig abból elég sok van. Az emberiség ezen része hatalmas házak között éli életét, Alaska maga is a tizenötödik emeleten lakik. Ezért is meglepő, amikor hirtelen egy fiú zuhan be az ablakán, rommá törve mindent. Ő Igor Blankenschwift, aki talpig feketében, összebilincselt kézzel, arcán sérülésekkel repült be hozzá. Az Impérium emberei vadásznak rá, akiknek az a céljuk, hogy megtalálják azokat, akik valamilyen adottsággal rendelkeznek. Ezek az adottságok pedig a legkülönfélébbek lehetnek, akár csak annyi, hogy egy másodpercet előre lát az illető a jövőbe.

A két fiú sorsa összefonódik, mert abban a pillanatban, amikor rájuk törik a hatalom rendőrei az ajtót, Igor hozzábilincseli magát Alaska kezéhez. Azt ugyan csak később tudja meg, hogy a túszszedés azért olyan hatásos, mert Alaska az elnök asszonyuk csemetéje. De vajon miért üldözik Igort? A nála levő titkos küldemény miatt, vagy azt sejtik, hogy ő is képességgel rendelkezik, esetleg egészen más dolog áll a háttérben? A fiúk elmenekülnek, és elég óvatlanul, Igorék tetováló lakás-szalonjában húzzák meg magukat, ahol a fiú nővérével, Kasjával él. Szüleik egy szörnyű balesetben meghaltak, a gyerekek a saját lábukon állnak. A szalonban dolgozik még Chen, aki szinte a család tagja. Az Impérium emberei pedig nem hagyják annyiban ezt a szökést, és a gyereke nyomába szegődnek. Hogy mi állhat mindennek a hátterében a történet legvégéig rejtve marad az olvasó előtt.

Az események folyamatát három szereplő, Igor, Alaska és Chen szemszögéből láthatjuk. Jodi Picoultnál találkoztam először ezzel a módszerrel. Gabriella Eld azonban nagyon gyorsan váltogatja a nézőpontokat, akár oldalanként cserél. Ez a módszer pörgőssé teszi a történéseket, de nem engedi, hogy jobban átéljük a helyzeteket, átvegyük a narrátor spekulációit. Nálam ez sokat levont az olvasási élményből. 

Ennek ellenére a szerző képes volt egy nagyon erős légkört megalkotni, amit az urban fantasy kategóriájába sorolnék. Erőteljes benne a sötétség érzete, amit fokoz a szalon hangulata, a  tetoválógép berregése, és Kasja elvont külseje is. 

Nem éppen a kedvenc témám a fantasy világa, most is előjött a szokásos, összes nyavalyám, ami miatt nem is olvasok ilyen könyveket. A 2018-as magyar, gyermek és ifjúsági kategória Merítés-díj zsűrizése miatt vettem mégis kezembe a kötetet.

12 éves kortól ajánlanám olvasásra! 

Hozott pontszám: 4

Gabriella Eld

Péró Gabriella (Gabriella Eld) 1997-ben született, fiatal, tehetséges magyar írónő, aki már gyermekkorában arról ábrándozott, hogy író lesz. Ehhez az álmához ragaszkodott is, és 2016-ban meg is jelent első kötete, az "Emlékek Jordan számára". Ez az Ikercsavar Krónikák trilógiának az első része volt. Hamarosan követte a "Remények Jordan számára", majd 2018-ban az "Érzések Jordan számára" . A dark fantasy kategóriás sorozat nagy népszerűségnek örvend a fiatalok körében, mindhárom könyv értékelés a 90 százalék feletti. A most megjelent Talpig feketéban című kötete a Legendák a Bagolyvárosból nevet viselő sorozat első része.

"Azt a nőt, amelyik ilyen adottsággal bírt, úgy tudott viselkedni, mint egy emberevő vadállat, álltól talpig tetoválások borították, és hajlandó volt felenni a pizzát a földről, azt nem tudtam nem szeretni."

"   Neki volt egy piros szemüvege, nekem meg egy színes zoknim, amúgy talpig feketébe burkolóztunk. Úgy őriztük ezeket a színes foltokat a ruhatárunkban, mint a kifecseghetetlen titkokat. Pedig mennyi titok lappangott még azokon a zoknikon túl! Mi ketten is titkok voltunk. Ahogy a kirakatok üvegében őrült táncot lejtő Adorian, vagy az én lopott másodperceim. Elvesztünk az éjszakai fények között. Láthatatlanok voltunk."

"Hiába mondtam nekik, hogy Kasja nem lány, hanem emberi testbe bújt démon, azért csak látványosan szégyellnem kellett magam."