2019. május 17., péntek

Updike, John - Nyúlcipő

Harry Angstrom, azaz Nyúl a főszereplője John Updike sorozatának. Bár azt is gondolhatnánk, hogy ez a könyv nem is feltétlenül az első része az ötkötetes életműnek, mivel az elején rögtön belecsöppenünk valami okozatnak tűnő jelenetbe. 
Harry egy délután elmegy, hogy elhozza kisfiát a mamáktól, s felesége, Janice kérésére még beugorjon cigarettáért is visszafelé. Janice a kocsit az egyik, a gyereket a másik mamánál hagyta. Főhősünk ott vacillál, hogyan érdemes ezt a három helyet útba ejteni, s végzetére a rossz útvonal mellett köteleződik el. Talán itt dőlt el minden, hogy előbb a kocsiért ment, s nem a fiáért. Mert az autóba beülve meglegyintette valami, amit a szabadság szelének nevezhetnénk. A huszonhat éves családapának, a középiskola, nem is olyan rég még körülrajongott kosaras sztárjának szűkké válik az a világ, amibe belekényszerült. Mi is lehetne alkalmasabb eszköze a férfi függetlenség utáni vágyának ábrázolására, mint egy autó. Az utak szabadsága, a végtelen amerikai puszták hívogatása kézzel tapintható. Talán még akkor is megváltozhatott volna minden, ha Nyúl visszafordul, és hazamegy. De nem. 
Ebből az alaphelyzetből bontakozik ki a  Nyúlcipó története, amely hűen ábrázolja az ötvenes évek álmatag amerikai illúzióit, s mind között a legnagyobb szemfényvesztést, hogy mindent megtehetsz büntetlenül, tetteidnek nem lesz következménye. 
Nem könnyű szeretni ezt a könyvet. Nem egy vonzó világ az, amiben a szereplők megjelennek, és mind Nyúl, mind Janice jelleme elég visszataszító. Az alkoholba menekülő, minden szempontból kiábrándító feleség és anya, valamint a gyerekes szinten megrekedt családfenntartó apa alakjával is nehéz azonosulni. Harry valóban Nyúl. Gyáva, képtelen szembenézni, és felvállalni bármilyen döntést. Úgy megy el, hogy nem megy el, és úgy jön vissza, hogy nem érkezik meg sehova. 
Bár elismerem a szerző zseniális atmoszférateremtő nagyságát, de engem nem sikerült bevonnia ebbe a történetbe. Én nem éreztem át egyetlen szereplő helyzetét sem. 

Hozott pontszám: 4

Az ifjú Updike, aki huszonnyolc évesen írta ezt a kötetet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése