Már ki tudja hányadszor olvasom ezt a könyvet. Illetve most nem is olvastam, hanem hallgattam. Valamilyen megfontolásból, ma épp ezt vittem magammal a konyhába, hogy együtt főzzünk. Tudom, már mondtam, de most megismétlem, hogy Paul Watzlawick-kal való ismeretségem óta igyekszem úgy megoldani a kikerülhetetlen problémáimat, hogy átkeretezem őket. Ilyen a főzés is, amit sokszor nyűgnek élek meg. Ilyenkor hangoskönyvet hallgatok, meggyújtok egy gyertyát, és máris nem a konyhában vagyok, nem is főzök, hanem élvezem azt, amit hallgatok, erőt merítek a lobogó gyertyából, ja, és mellesleg jár a kezem is.
Szóval, ma a több, mint huszonöt évszázaddal korábban élt Lao mester hallgattam, Kulka János tolmácsolásában, Weöres Sándor fordításában. Nem vagyok nagy ismerője a taoizmusnak, de az út és az erény könyvét hallgatva, azért lecsapódik bennem is néhány dolog.
"Nehéz és könnyű egymást hozza létre, hosszú és rövid egymást alakítja,
magas és mély egymásba hajlik, zeneszó és énekhang egymással cseng
össze, előbbi és későbbi egymást követi.”

Ez csak egyetlen példa volt arra, hogyan képes jótékonyan hatni az emberre valami, jelen esetben egy hangoskönyv, amiről azt gondoltuk, hogy ismerjük már. És ez csupán egyetlen gondolat, amit megoszthatónak tartottam, de szerencsére más egyéb is megszólalt!
Lapozzatok bele!
"A jó a rossznak tanítója,
a rossz a jónak támasztója."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése