Már az elmúlt évben olvastam arról, hogy Krasznahorkai László készül megírni ezt a könyvet. Először tulajdonképpen a Guardianban jelentek meg gyönyörű fekete-fehér képek Orman Rotemtől, ezeket láttam. Berlinben, egy vacsora alkalmán találkozott egymással a páros, ahol Krasznahorkai elmesélte, hogy egy évre a New York Public Library ösztöndíjasa lesz, és Herman Melville, a Moby Dick írójának nyomába fog szegődni. A fotós felajánlotta, hogy elkíséri az írót. Kettőjük munkájának gyümölcsét élvezhetjük, ha kezünkbe vesszük a kötetet.
A nyájas olvasó követheti Orman Rotem fotóin keresztül Krasznahorkai Lászlót, aki szedegeti a morzsákat Malcolm Lowry után, aki követte Herman Melvillet. Így épül fel valami, amit nevezhetünk Manhattan-tervnek. A könyv Krasznahorkai naplójegyzeteit tartalmazza, lazán szedve, szellősen, ahogy áramlanak az emberben a gondolatok. Személyes, szellemileg izgató munka ez. Belső kalandozás, egy kutatómunka pezsgésével, mely inkább a sikerekre, mint kudarcokra koncentrálva képes jó hatást gyakorolni a legvégső láncszemre, az olvasóra. Önmagában is kellemes olvasmány, de attól válik igazán naggyá, hogy lehetőséget ad arra, hogy bárki beálljon a sorba, és hozzáadja a maga melville-i redőjét.
Bár az egész könyv nincs száz oldal fotókkal együtt, nem feltétlenül szalad át az emberen.
Természetesen ösztönzően hat Melville Moby Dick kötetének újraolvasására, de a "valóság béklyói nélküli" építész, Lebbeus Woods után is keresgettem, és Malcolm Lowry is kimaradt nekem.
A Manhattan-terv viszont hiányt hagyott bennem, úgy olvastam volna még tovább!
Hozott pontszám: 4/5
Mindenképp nézzétek meg ezeket a képeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése