Egy olyan gazdagon összetett könyvről kellene most írnom, ami úgy érzem, hogy szinte lehetetlen feladat számomra. Tenger a tengerben, élet az életben, regény a regényben.
Egy különleges élőlényről, az angolnáról szól a történet. Azt gondolnánk, hogy a huszonegyedik században, a wikipédia és a google világában nincs titok az ember előtt, ha bármi kérdésem akad csak bepötyögöm a keresőbe, és minden választ megkapok. Ezt az öntelt állítást vétózza meg a szerző háromszáz oldal alatt, miközben feltárja az évezredeken át tartó angolnakutatást, mítoszokat, legendákat, feltételezéseket számos elmélet megszületését. A könyv személyességét és a cselekmény fonalát pedig a szerző önéletrajzi elemei, az apja és közte kialakult kapcsolat adja meg.
Onnan indul minden, hogy az angolnahorgászatra az apja tanította meg a szerzőt gyerekkorában. Hogyan tervezték meg ezeket a kirándulásokat, miként jutottak el a céljukig, s a hosszú évek alatt miként változott meg évről évre minden az angolnák körül? Talán ez a változás, vagy a sok titok, mely az állatot övezte, indította arra Svenssont, hogy egy évszázadokon át a múltba tekintő vizsgálatot, egy hajtóvadászatot indítson az angolnák után. De akár az a tény is inspirálhatta, hogy jelen kutatások szerint az angolnaállomány 95% eltűnt az utóbbi körülbelül negyven évben. A folyton mélyülő vizsgálódás az ókorig nyúlik vissza. Az ókori Egyiptomban démonnak, az istennel egyenrangú állatnak tekinteték. Ősi mítoszok lengték körül alakját. Arisztotelész természettudományos kutatásokat is végez az időszámítás előtti negyedik században a hallal kapcsolatban. Tünékeny alakja, szaporodásának mibenléte rejtély volt. És még hosszú évszázadoknak kell eltelnie, hogy valamicskével többet tudjunk meg róla. Sajnos hiába az empirikus vizsgálódás, hiába a tudomány haladása, ha az angolnákról van szó, akkor minden kísérlet zátonyra fut. Még azt sem lehet megállapítani, hogy milyen nemű egy-egy példány, mik a szaporítószervei? Fejezetről fejezetre abban reménykedik az olvasó, hogy az idő haladtával a napnál is világosabbá válik végre, mi a titka ennek a különleges halnak?
De nem csak a múltban, hanem a jelenben is értetlenség uralkodik. Maga a szerző és édesapja is számos hajmeresztő, már-már csodaszámba menő esettel találkozik. Elképesztő szabadulással, megmagyarázhatatlan túléléssel, titkokkal és csodákkal.
Ez a két vonulat húzódik végig a könyvön; a múlt tapasztalatanyaga és az apa-fia kapcsolat. Valami hihetetlen, ahogyan ez a dualizmus jelen van a kötetben, és ahogyan keveredik, mint a Sargasso-tengert behatároló három ellentétes tengeri áramlás. Ennyi tapasztalat pedig megérlel egyfajta bölcsességet. Úgy tud konkrét lenni Patrik Svensson, hogy közben a legáltalánosabb emberi élményeket hozza nyilvánosságra. Ez a sajátos hangvétel a könyv egyedülálló különlegessége. Szépirodalmi igényességgel megírt tudományos, misztikus regény.
A kötet lélegzetelállítóan szép borítót kapott, mely az eredeti kiadást követi, Eva Hasson és Emil Malmborg kezét dicsérik.
Hozott pontszám: 5
Patrik Svensson
"Mekkora áldozatot muszáj vállalnia annak, aki meg akarja érteni az angolnát? Vagy az embert?"
"Egy angolna akkor válik azzá, amivé válnia kell, amikor megérik rá az idő."
"Valahányszor kifogtunk egy angolnát, a szemébe néztem, és próbáltam meglátni valamit abból, amit ő már látott. Soha még csak nem is viszonozta a pillantásomat."
"...hogy megértsünk egy angolnát, érdeklődnünk kell iránta, és hogy érdeklődjünk iránta, tovább kell vadásznunk, megölnünk, megennünk. Legalábbis egyesek szerint, akik mégiscsak a legszorosabb kapcsolatot ápolják az angolnával. Egy angolna nem lehet egyszerűen csak angolna. Egy angolna nem létezhet önmagáért. Így jelképezi immáron az angolna bonyolult kapcsolatunkat a minket körülvevő, nem emberi élettel. "
"Egy angolna akkor válik azzá, amivé válnia kell, amikor megérik rá az idő."
"Valahányszor kifogtunk egy angolnát, a szemébe néztem, és próbáltam meglátni valamit abból, amit ő már látott. Soha még csak nem is viszonozta a pillantásomat."
"...hogy megértsünk egy angolnát, érdeklődnünk kell iránta, és hogy érdeklődjünk iránta, tovább kell vadásznunk, megölnünk, megennünk. Legalábbis egyesek szerint, akik mégiscsak a legszorosabb kapcsolatot ápolják az angolnával. Egy angolna nem lehet egyszerűen csak angolna. Egy angolna nem létezhet önmagáért. Így jelképezi immáron az angolna bonyolult kapcsolatunkat a minket körülvevő, nem emberi élettel. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése