Egyetlen nyári nap, egyetlen hosszú út, egyetlen gyermek, akivel megesik egy pár dolog.
Például, hogy amikor reggel felkel kalandra indul. Davie bepakolja szürke katonai hátizsákjába a régi rókaálarcát, meg az agancsosat, a vázlatfüzetét és a ceruzáit. A hátizsákjába, amit az apjától kapott. Az apjától, aki nemrég halt meg. Mint minden kaland, úgy az övé is találkozásokból áll. A találkozások, akárcsak az útja egy kört írnak le. S mire a nap véget ér, ő már nem lesz ugyanaz a gyerek.
David Almond könyve a gyermek gyászának története, annak is éppen az a fázisa, amikor a méla szomorúságból ki kell lépni, el kell indulni, és folytatni a veszteséggel megterhelt életet. Ilyen szempontból a felnőtté válás egy lényeges állomását rögzítette a szerző.
Maga az út egy izgalmas eseménnyel kezdődik, találnak egy holttestet a régi közösségi ház romjai között. Jimmy Killen-t, akit mindenki jól ismer, s a fiú azt is tudni véli, ki lehet a gyilkosa. Davie megkezdi céltalan útját, ami egyrészt menekülés a tettes elől, másrészt éppen az ő felkutatása. A napi vándorlás során a közösség különböző tagjai lesznek útitársai, a féllábú Wilf Pew; Davie barátja, Gosh; Catherine és Lara a vihogó lányok, aztán néhány ellenséges fiúval is összetalálkozik, s nem utolsósorban Zorro-val, a gyilkosság első számú gyanúsítottjával. Egy darabon vele megy egy kutya is, sőt ott lesz mellette az apukája is. Valóság és egy szürreális álom keveredése ez az út, mely éppen oda érkezik vissza, ahonnan elindult, Davie édesanyja mellől.
"Tudtam, hogy rendben leszünk.
-És tényleg. Rendben vagyunk.
Puszit nyom a fiú homlokára.
-A legrosszabbon már túlvagyunk -súgja."
Egy lassú bandukolás ez a könyv, egy gyermek gyógyulása. Meditatív, egyszerű, végtelenül tiszta és pont ezért tud működni. Nincs benne mélyenszántó terápia, mert nincs is rá szükség, hiszen a dolgok rendje szerint végzi el az elengedést. Felnőttnek, gyereknek egyaránt jól esik olvasni.
Véletlen -talán nem-, de egyszerre olvastam a könyvet Jiménez-Platero meg én című "andalúz elégiájával", s a két kötet csodálatosan hatott egymásra. Ritka élmény volt ezt megtapasztalni. Egyik könyv kiemelte a másikat, mint ahogy a só felerősíti a cukor hatását.
David Almond számos irodalmi díj birtokosa, többek közt magáénak tudhatja az Andersen-díjat is. Műveit eddig több, mint negyven nyelvre fordították le. Hatodik, magyarul megjelent kötetét Rét Viktória tolmácsolásában olvashatjuk. Szerintem érdemes!
Hozott pontszám: 5
David Almond
Én is ilyesmire vágyom... Értve ezt így is, úgy is. Együtt fogom olvasni a két könyvet, ilyen sós karamellnek.
VálaszTörlésJó lesz. Egészen rendkívüli élmény. Néha már azt sem tudod, mi melyik könyvben van.
VálaszTörlés