Egy elejtett mondat, egy kérdés miatt kezdtem el mélyebben kutakodni Nemes Nagy Ágnes után. Ez vezetett ehhez a könyvhöz, mely a címhez hűen a költőnő különböző arcait mutatja be, mégpedig a szerzők sokszínűségének alapvető eszközével. Olvasás közben az jutott eszembe, hogy mindenkit így szeretnék megismerni az életben.
A kötet egy rendkívül jó tematikát követ. Három nagyon személyes, meleg hangú visszaemlékezéssel indít; Jókai Anna, Gergely Ágnes és Albert Zsuzsa mesélik el Nemes Nagy Ágneshez fűződő kapcsolatuk legmarkánsabb, legemlékezetesebb részleteit. Jókai azt hangsúlyozza, hogy nem csupán emlékezni kellene rá -egyben nagyjainkra is-, hanem meg kellene nézni az ő hatásukat a jelenben. Próbálja szavakba foglalni azt, ami leginkább jellemezte költészetét, beidézve Lengyel Balázs szavait, ami kitűnő foglalata ennek a szemléletnek:
"Érzékletessége Rilkéével rokon, nem leírófokú: egy léttapasztalatait szüntelenül feldolgozó, erkölcsi, filozófiai vagy akár metafizikus gondjaival szünet nélkül bajlódó elme fogadja be a puszta látványt, és a saját tudattartalmaival felgazdagítva láttatja. Az ő szenzualitása nem látványfokú, hanem látomásfokú." (11.oldal)
Jókai Anna, aki ismerte, elmondja, hogy Ágnes lényében hordozta magányosságát, és egy "nemes boldogtalanságban" élő asszonyként jellemezte.
Gergely Ágnes leplezetlen őszinteséggel mutatja be a költőnővel való kapcsolatát, amely a korai költészetének ridegségére vezethető talán vissza. A későbbiekben viszont erősödtek köztük a baráti szálak, közös utazásaikra is kitér, elénk varázsolja Szerb Antal vagy Pilinszky szellemét.
"A felolvasások után az óvárosban kóboroltunk; a Siratófalnál – Magdi* mondta el később – Ágnes a Falra tette a kezét, és maga elé mormolta:
-Szerb Antalért, Halász Gáborért…" (23.oldal)
*Székely Magdi"
"A Via Dolorosán eltévedtünk, az arab bazárosok folyton rossz irányba küldtek, egy némasági fogadalmat tett szerzetes elszaladt előlünk; Ágnes türelmetlen volt, nem tudtuk, hogy már beteg. Végül a VII. Stációtól odataláltunk a Szent Sír templomhoz, a Sírra is rátettük a kezünket;
talán mindnyájan Pilinszky Jánosra gondoltunk." (23.oldal)
Albert Zsuzsa egy újabb időszakát, s ezzel együtt egy újabb arcát mutatja be Nemes Nagy Ágnesnek. Azokról az időkről mesél, amikor az irodalmi rádióműsorok teret nyertek, hogyan lehetett 10-15 percben becsempészni kis hazánk életébe egy "másfajta" igényességet. Nagyon érdekes volt ez a téma is.
A kötetben ezután költői tanulmányok következnek. Alföldy Jenő kicsit filozofikus megközelítése hangsúlyozza Nemes Nagy Ágnes életművének homogenitását, ami szerinte abból fakad, hogy Ágnes folyamatos fejlődése az ég felé törekedett, kemény és fájdalmas kőfaragások útján. Tiszta szemléletének bemutatásához részleteket hoz verseiből.
Pomogáts Béla tanulmánya Nemes Nagy Ágnes ars poeticájához igazodik. Kicsit kitér az ars poetica műfaji sajátosságaira, annak fajtáira. A bemutatást ő is verseinek tükrében valósítja meg. Érdemes ezt a részt (is) a későbbiekben újra elővenni.
Egy igazán érdekes fejezetet szentelhetünk Buda Attila révén a rövidverseknek. A költészetben mindig is jelen lévő pársorosok, sírfeliratok, epigrammák, haikuk, a perzsa rubáík jellemzője, hogy a külső-belső benyomásokat, direktben, azonnal ható megfogalmazásban alakítják költészetté. Aki kicsit belenéz Nemes Nagy Ágnes köteteibe, az számos ilyen rövidverssel találkozik, Budai néhányat be is mutat tanulmányában.
Ezután Honti Mária a dedikált verseket jellemzi egyrészt általánosságban, másrészt pedig a költőnő néhány ilyen jellegű írását fejti ki. Szóba kerül Sidney Keyes, Kassák Lajos, Babits Mihály, Rónay György, Áprily Lajos és Jékely Zoltán."És milyen jó volt, de milyen jó volt megcsinálni azokat a négysorosokat, úgy tartottam őket a kezemben végül is, mint nagy, sárga császárkörtéket, vagy ezoterikusabb, zöld- barna alexandereket, nem is csináltam őket persze, csak úgy megértek maguktól. Ám a körte nem az egyetlen gyümölcs." (69.oldal)
"A dedikált vers ugyanúgy "mindenkihez" szól, bárkihez, avagy konkrétan senkihez a nagy Időben, mint az összes többi" (79. oldal)
Hernádi Mária a zenei forma jelenlétét vizsgálta Nemes Nagy Ágnes költészetében, különös tekintettel a Napforduló című kötet kapcsán.
Urbán Péter , majd Szakolczay Lajos, Lengyel Valéria és Prágai Tamás sokkal mélyebben megy bele Nemes Nagy Ágnes lírájába. Itt azért már szükségeltetik az olvasási élményhez egy magasabb fokú irodalmi, verstani ismeret. Szakolczay bemutatja az esszéíró Nemes Nagy Ágnest. Ezek a részek ismét lebilincselően érdekesek voltak számomra. Hogyan képes a naplóbejegyzés, a filmkritika vagy a krokit irodalmi szépséget megvalósítani? Az életműben helyet kapó esszékre tér ki Prágai Tamás is.
Az utolsó tanulmány szintén rendkívül izgalmas kérdést tárgyal, a gyermekverseket. Erős Kinga egyrészt röviden felvezeti a gyermekirodalom, s ebben a körben a versek szerepét, majd ízelítőt ad Nemes Nagy Ágnes ezen alkotásaiból. Hihetetlen volt átélni gyermekkorom meghatározó verseit irodalomesztétikai szempontból. Végezetül hadd álljon itt két gondolat ehhez kapcsolódva. Egyrészt Nemes Nagy Ágnes nem engedte, hogy életművében szerepeljenek ezek a költemények, csakis külön kiadványokban jelentek meg.
"Mert roppant érdekesnek találom, hogy a költő milyen kettősséggel viszonyul saját műveihez. Hiszen ez arra enged következtetni, hogy bár nem tartotta méltóságán alulinak a gyermekversek írását, de költői életműve szerves részének mégsem tekintette (...)"
Másrészt összehasonlításul nézzük meg ezt a verset, mely megjelent gyermekversként (Gólya az esőben), illetve Összegyűjtött versek kötetében is.
Gólya az esőben
Tárt ablakban ültem én,
sűrű esőt néztem én,
hullt az eső szürkén,
hullt az eső feketén.
Fészke-égett gólya állt
a fenyőfa tetején,
mint egy fura címer-állat
égi paizs közepén,
állt fehéren, feketén,
a fenyőtű szúrta lábát,
imbolygott az ág tövén,
mégis címert állt a fán,
mint egy bátor pelikán,
eső koppant a fején -
hullt az eső szürkén,
hullt az eső feketén.
sűrű esőt néztem én,
hullt az eső szürkén,
hullt az eső feketén.
Fészke-égett gólya állt
a fenyőfa tetején,
mint egy fura címer-állat
égi paizs közepén,
állt fehéren, feketén,
a fenyőtű szúrta lábát,
imbolygott az ág tövén,
mégis címert állt a fán,
mint egy bátor pelikán,
eső koppant a fején -
hullt az eső szürkén,
hullt az eső feketén.
Tárt ablakban ültem én
Hullt az eső feketén
Az utószóban Rózsássy Barbara összefoglalja a kötet tartalmát, és hangot ad a költők és költőnők közti megkülönböztetésnek is. Semmi kétség, a költészet legmagasabb fokon van jelen Nemes Nagy Ágnes írásaiban, vallja, majd az Éjszakai tölgyfa című verssel fejezi be válogatáskötetét.
A kiadványt számos különleges fotó, a költő kéziratai, levele, jegyzetei, rajzai színesítik. Jó volt egy kicsit elkalandozni és elmerülni az ő világában. Kiemelkedő élményt jelentett számomra.
Hozott pontszám: 5
Ajánlott oldal:
Digitális Irodalmi Akadémia oldalán megtalálhatóak a művei.
Hangja
Fotók
| Sűrű esőt néztem én |
| Hullt az eső szürkén |
| Hullt az eső feketén |
|
| Hullt az eső szürkén |
Az utószóban Rózsássy Barbara összefoglalja a kötet tartalmát, és hangot ad a költők és költőnők közti megkülönböztetésnek is. Semmi kétség, a költészet legmagasabb fokon van jelen Nemes Nagy Ágnes írásaiban, vallja, majd az Éjszakai tölgyfa című verssel fejezi be válogatáskötetét.
A kiadványt számos különleges fotó, a költő kéziratai, levele, jegyzetei, rajzai színesítik. Jó volt egy kicsit elkalandozni és elmerülni az ő világában. Kiemelkedő élményt jelentett számomra.
Hozott pontszám: 5
Ajánlott oldal:
Digitális Irodalmi Akadémia oldalán megtalálhatóak a művei.
Hangja
Fotók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése