Ismét a tavalyi évben megjelent ifjúsági könyvek közül hoztam egy érdekességet.
Szerettem ebben a könyvben azt, hogy pont olyan, mint amilyennek mondja magát. Már a borítón is megjelennek a képregényekre jellemző elemek, a kifejező, kicsit túldimenzionált mozdulatok, karakterisztikus figurák, összbenyomást nyújtó kompozíció, valamint a címe, és a hozzá tartozó tipográfiai elemek is mind-mind azt sugallják, hogy ez egy vérbeli képregényes, szuperhősös történet lesz. Elárulom, hogy a kötet tartalmilag is ugyanezt a gondolatot viszi tovább.
Marci, a regény főhőse egy tizenhárom éves srác, aki az időt kedvenc képregénysorozatának megjelenésével méri. A hónap második szerdája mindennek az alfája és omegája, akkor jön ki a sorozat új része. Nincs ez másként az évzáró napján sem. Zsebében a bizivel, fejére tekert nyakkendővel, palástként lobogó zakójában rohan haza, hogy végre kézbe vehesse a legfrissebb számot. Már otthon is elég furcsa légkör fogadja őt, szülei viselkedése megdöbbentő, hát még mekkorát ámul, amikor kiderül, hogy képregénye csupa üres lapokat tartalmaz. Mi történhetett? Nincs ideje sokáig álmélkodni, mert pillanatokon belül előtte terem Gomori Brúnó, azaz Káoszkreátor, aki a Bíbor Kapitány sorozat főgonosza, a nagy ellenfél. Brúnó pedig nem sokat teketóriázik, elrabolja Marcit, aki máris a történetben találja magát.
Izgalmas kalandok várnak a fiúra, hosszú és keserves úton jön rá arra, hogy a szuperhősök világában sem minden fehér vagy fekete, nem minden rossz, ami annak látszik. Természetesen a könyv végére minden a helyére kerül, és egyúttal, akár mehet is innen tovább.
A történet a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg az Abszolút Könyvek sorozatában, melynek célközönsége a 9-12 éves korosztály. Én is elsősorban a 10 évesekre gondoltam olvasás közben. A cselekmény kellően izgalmas, de nem okoz túl nagy szorongást ennek a rétegnek. Stílusában is a mai gyerekek igényeihez igazodik, gondolkodása friss, ugyanakkor rendkívül ügyesen vonz be erkölcsi kérdéseket; megbocsátásról, ítéletekről, látszatról, hatalomról. Ritmusában is remek, nem ragad bele a szituációkba, kellően pörgős. Annak ellenére, hogy egy akcióregényről van alapvetően szó, Becskei Gábornak észrevétlenül sikerült megalkotni egy jól elképzelhető, plasztikus hátteret a történések mögé. A karakterek kidolgozottak, nekem igazából csak Bíbor Kapitány volt túl kevés. Ahhoz, hogy a jó és a rossz ellentéte erőteljes tudjon lenni, sokkal jobban jelen kell lenni mindkét oldalnak. A szuperhősök világának működése érthető volt, megoldásaiban ötletes, és meg kell hagyni, hogy ez a Marci gyerek egy kifejezetten helyes kiskrapek lett, nekem nagyon szimpatikus a személye.
Hálás voltam azért a gondolatért, melyet a szerző halványan megsejtetett, hogy mennyire viszonylagos is a létezésünk, hogy egy másik univerzumból nézve, talán nem is vagyunk olyan valóságosak. Transzcendentális gondolatok egy ifjúsági könyvben, a képregények világában, jó táptalaj lehet a későbbi sci-fi, fantasy olvasók beoltásához.
Bár nem az én korosztályom a kötet elsődleges célközönsége, mégis remek kikapcsolódást nyújtott, és szerintem a srácok is élvezni fogják. Hiszen aki maga is belebújna a szuperhősök gúnyájába, az most megteheti, és átélheti Marcival, milyen nehéz a látszatok alapján döntést hozni, vállalni a felelősségeket, és olykor akaratunk ellenére cselekedni, miközben azért különleges képesség és hatalom birtokában vagyunk.
Hozott pontszám: 4/5
Kedvenc karakter: Marci
Becskei Gábor
Kép: Pagony Kiadó FB oldaláról
"Marci sohasem értette azokat, akik nem szeretnek itt élni. A hetedik emeleti lakásuk ablakából mindig gyönyörű panoráma tárult elé.Csak annyit kellett elképzelnie, hogy repülő autók kanyarognak a magasban, vagy tízméteres hullámok csapkodják az épület falát, és máris sokkal izgalmasabb hellyé változott a környék."
"Teljesen elveszettnek érezte magát, mióta megtudta, hogy a világ, amelyben él, pusztán kitaláció. Ő volt a legbátrabb szuperhős, rettenthetetlen harcos, az igazság bajnoka. Valójában azonban nem volt más, csak egy kitalált szereplő egy kitalált történetben. Valahol egy magasabb univerzumban semmi más nem volt, pusztán tinta a papíron."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése