Vadadi Adrienn szép lassan emeli könyveiben a megcélzott korosztály életkorát, így jutottunk el a hatodikosokig. Egy átlagosnak nem mondható iskolában vagyunk, ahol már most tagozatos leosztás van. Vannak a sporttagozatosok, a képzősök, a zenészek és történetünk főszereplői, a drámások.
Az egész iskola az év végi fellépésre készül, ami mindig nagy kihívást jelent, de idén még az évfolyamokon belüli széthúzás is nehezíti a helyzetet.
Eldönthetetlen, mint minden vitában, hogy ki kezdte a piszkálódást. Talán egy vicces rajz, amit a másik osztály nem tartott olyan jó mókának, vagy még korábbra vezethető vissza az ellentét? Most viszont lassan háborúba fordul minden, ahol egyre durvább eszközöket vetnek be a felek. A háttérben ezen kívül személyes konfliktusok is meghúzódnak.
A drámai osztály két lányának, Vikinek és Milusnak a barátságába tekinthetünk bele. Nem is olyan rég mindkét lány Levibe volt szerelmes, ez a közös vonás kovácsolta őket össze, jobban mondva az a tény, hogy Levi a másik osztályba járó Lillát zárta a szívébe. Mondanom sem kell, hogy rögtön lett egy közös ellenségük, akinek megszégyenítésén törik fejüket a csajok. Milus egyre kényszeredettebben megy bele ezekbe a zseniális tréfákba, de a barátság megőrzése végett úgy gondolja, hogy meg kell tennie, amit Viki kitalál. Főleg akkor lesz ez számára terhes, amikor váratlan kis szerelem lobban közte és egy másik osztálytársa között. Viki élete sem álom, egy ideje anyukájával él kettesben, és nagyon hiányzik neki az édesapja. Ráadásul castingokra jár, a megmérettetés folyamatosan része a kiskamasz életének. Pedig neki is akad hódolója, aki kíváncsi szemekkel lesi, miként járjon a kedvében.
Ahogy közeledik a fellépés ideje, egyre feszültebbé válik a hangulat. A kiválasztott darab nem alakul, igazából már senkinek sem tetszik, de már nem lehet egy újba belefogni. Közben az osztályok közötti ellentét is a tetőfokára hág, egy meggondolatlan kijelentés pedig az osztályfőnöküket sérti vérig, aki azután nem is jár be az iskolába.
A gyerekeknek a sarkukra kell állni, mert ha nem szedik össze magukat, akkor katasztrófába torkollik a fellépés. Szerencsére akad egy talpraesett drámás, aki vezetőként lép az elárvult csapat élére, és egy mentő ötlettel hozakodik elő. Ahhoz, hogy sikerrel záruljon a küldetés, mindenkinek, szó szerint mindenkinek, össze kell fognia.
Aki elolvassa a könyvet, megéri az illusztrációt
Mind cselekményében, mind karaktereiben egy nagyon jó kis ifjúsági regénnyel van dolgunk. A kivételes hangulatot Vadadi Adrienn egyrészt a szereplők közti valósághű konfliktusok révén, másrészt pedig az osztályokban zajló események bemutatásával éri el. Jó arányérzékkel vonja be a történetbe egy-egy tanóra bemutatását, az azokon zajló játékokat, egy osztályközösség közös élményeit, titkait, amitől rendkívül plasztikus lesz az ábrázolás. A barátság, a szerelem, az évfolyamon belüli ellentétek, féltékenységek, versengés mind nagyon fontos szerepet töltenek be az ő életükben.
Szerintem egy a korosztálynak tökéletesen megfelelő könyvvel ajándékozta meg a szerző az olvasóit, sőt még számomra is kifejezetten élvezetes olvasás volt.
Rendkívül jót tett a hangulatnak, hogy Vadadi Adrienn alkotás közben ellátogatott a Kékvölgy Waldorf iskolába, megismerkedett az ottani szemlélettel, és ezt csodásan szőtte bele a regénybe.
Hozott pontszám:5
Vadadi Adrienn
Fotó: Sándor Katalin
Fotó: Sándor Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése