Carlgren, Frans- Szabadságra nevelés
Rudolf Steiner pedagógiája – képek és tudósítások a nemzetközi Waldorf-iskolai mozgalomról
Nehéz szívvel írok bemutatók erről a könyvről, mert beszerzése a lehetetlennel vetekszik. Azért van mód az elolvasásra, de nekem is külhoni szálakat kellett megmozgatnom.
A Steiner pedagógiáról mára -szerencsére- elég sokat tudunk, de még közel sem olyan elterjedt oktatási rendszer, mint Németországban vagy Ausztriában.
Személyes érintettségem annyiban fontos, hogy valahogy mindig is vonzódtam ehhez a gondolkodásmódhoz, azóta mióta Magyarországon először megjelentek az aluljárókban az Édesvíz Kiadó könyvei, s közte Rudolf Steiner A szabadság filozófiája. Ez a könyv egy világutazó, mert jött velem Németországa is, amikor pár hónapot kint éltem. Micsoda véletlen volt, amikor kiderült, hogy a kisfiú, akire vigyáznom kellett Waldorf óvodába jár. Ennek kapcsán beleláttam az első ilyen szellemiségben nevelkedő gyerekek óvodai és családi életébe, sőt megvarrhattam a manók jelmezét is az őszi ünnepkörben. Ami itt megérintett, már akkor -1992-ről beszélünk-, a belőlük áradó nyugalom, lassúság, egyszerűség és kreativitás. Összességében nagyon más volt, mint a hazánkban tapasztaltak.
A Waldorf oktatási rendszerrel való szimpátiám sajnos kimerült abban, hogy igyekeztem minél jobban megismerni, bemutató órákat néztem youtube csatornán, illetve 2002-ben megjelent egy film is az Ébredj a nappal, amit véletlenül elcsíptem a tévében, fel is vettem, és rongyossá néztem (akkor még csak videófelvevő létezett) A film megtekinthető itt. Azóta is elolvasok, megnézek mindenfélét, ami ezzel kapcsolatos. Így régóta tervbe volt véve a Szabadságra nevelés című könyv is.
Érdemes volt rá várni, mert mindazt, amit már eddig is tudtam az oktatási módszerükről, azt valahogy ez a könyv most gatyába rázta. Tulajdonképp a kiadvány nem más, mint egy körülbelüli bemutató vázlata a kerettantervüknek, azokat a főbb csapásvonalakat belevéve, amiken Rudolf Steiner is elindulhatott. Ő ugyanis az emberből indul ki. A személyi fejlődésünk metódusaihoz igazodva tárja fel a legkönnyebben elsajátítható tudási módszereket. Legyen ez tudomány, művészet vagy kézművesség. A tanagyag egységben, blokkban létezik, nincs önálló identitása semminek. A tudás elsajátításánál egyszerre hat minden a gyerekre. Erős hátszelet kap a tapasztalás, ami nem csak a fizikában vagy más természettudományos tantárgynál jelenik meg, hanem akár az irodalomban is, ahol a saját létérzésből kiindulva néznek farkasszemet a diákok akár a mítoszokkal, mesékkel.
Ami nekem gondot okoz egyelőre, a személyiségtípusok szétválasztása. A könyvben nagy hangsúlyt fektettek arra, amivel eddig még nem is találkoztam -legalább is így kimondva a waldorffal összefüggésben-, hogy a gyerekek másként reagálnak attól függően, hogy szangvinikus, kolerikus, melankolikus vagy flegmatikus személyiségjegyeket hordoznak. Lehet, hogy egy jó pedagógus tudatosan nem osztályozza a gyerekeket, csak zsigerből tudja, hogy ki melyik csoportba tartozik, és aszerint reagál a viselkedésére. Nekem olvasás közben ez nehézséget jelentett.
A könyvet a gyerekek munkáiból választott képanyag illusztrálja, ami kitűnően bemutatja az oktatás lényegét, mélységét és nem utolsó sorban szép. A waldorf iskolákban nincs tankönyv, a gyerekek a saját maguk készített epocha füzetből (könyvből) tanulnak.
Nem kétséges a tanulás mélysége. Az oktatás szerves része a kézművesség. Korosztálynak megfelelően kötés, horgolás, faragás, ötvösség. A mozgás nem a testnevelés órán, hanem az euritmia foglalkozásokon vagy a bothmer gimnasztika keretein belül valósul meg. A színjátszás is szerves része a waldorfos diák életének.
Látható, hogy egy egész más emberről való gondolkodásból indul ki az egész oktatási rendszer. Nem akarom eldönteni, hogy melyik módszer az, ami célravezetőbb a mai világban, hiszen itt a "cél" mögött lapuló jelentéstatalom is egész más, de annak feltétlenül örülök, hogy két év múlva lesz a waldorf iskolák centenáriuma, és még mindig nem tört pálcát felettük az idő zordsága. Sőt, ma Magyarországon az iskolák száma közel negyvenet számlál.
Fontosnak tartom végezetül megjegyezni, hogy ezt a könyvet 1991-ben írták, és azokat az állapotokat tükrözi.
Hozott pontszám: 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése