Peer Krisztián 42

Borzalmasan nehéz helyzetben vagyok, mert úgy szeretnék értékelni egy könyvet, hogy közben ne bántsak meg senkit. Ráadásul egy verses kötetet, ami egy gyászmunka része, végtelenül személyes, de minden felcsillanó értéke mellett nem engedett be, vagy én nem tudtam befogadni.

Elkezdtem olvasni a kötetet, aminek képei blokkok voltak, zártak, és nem tudtam átvenni a hullámait. Nem értettem az egészet. Akkor kezdtem el utánaolvasni. Nem tudom, hogy hány írást kellett volna még végigvennem érintetlenül, hogy megértsen a háttértörténetet, de így már esélyem sincs azt megtippelni, hogy vajon rájöttem volna, hogy minden vers egyfelé mutat?

Pont egy évvel ezelőtt Peer Krisztián barátnője tragikus hirtelenséggel, 25 éves korában meghalt. Itt maradt Krisztián megannyi emlékkel, bűntudattal, feldolgozatlan érzéssel. A 42, a 42 éves költő 42 verse, ami egy borzalmasan fájdalmas leválási folyamat állomása. Kérdezem, hogy merném én bántani, és holmi egyéni értelmezési bajaimmal vagy stilisztikai problémáimmal megpiszkálni mindezt? Természetesen sehogy. Elolvastam, meghallgattam, de feloldozást én sem tudok adni. Reméljük, segített a szerzőnek, hogy kiírta magából fájdalmát. Minden esetre már az is nagy szó, hogy tizenöt évnyi hallgatás után, ismét írni tudott. Láttam, hogy az olvasók többségének tetszenek a versek, de úgy érzem, én nem adtam volna ki a kezem közül, a fiókom mélyéről ezeket. Persze nem is vagyok költő, amiket írok mindig is magamnak írom. 

Bár én egy könyvtári példányt olvastam, a kötet érdekessége, -sokak számára bosszantó momentuma-, hogy a könyvet felvágatlan lapokkal adták ki, ami egyben a költő üzenete.

"Az afterverseket felvágatlan oldalak rejtik, ahhoz, hogy az olvasó bejuthasson a legintimebb terekbe, fizikailag is erőszakot kell tennie a papíron."

Afterversek, vagyis Mocsári Zsófia halála után íródottak. Ha jól értelmezem, a tartalomjegyzék is csak ezeket sorolja fel, de így együtt, épp 42.

Táncdal

Szemed és füled vagyok erre a világra,

zeném, szemüvegem,

életelixírem,

csodás kompromisszumom.

Neked tetszeni,

Pont szemnek és fülnek azonban láthatatlan.

Hiszen szemem, amerre sejtelek,

a semmibe néz,

és fülemben a vér dobol,

minden egyszerre szól-

ugye vagy valahol, ugye vagy valahol.
Nem látni szeretnék,
csak látni szeretnélek.


Szuicid póker

Képtelen vagyok dolgozni,
mióta megtanultam játszani.
A játékból viszont megélhetés lett,
Excel-táblázat, órabér.
A nyertes nyers örömét már nem is értem,
elegánsan veszíteni sem tudtam soha.
Én ide nem szórakozni járok.
Szívem szerint máshol lennék.
Az asztalnál nincs barátság.
Aki csatába indul, nem osztogat
töltényeket az ellenségnek.

Nem ismernél rám,
amikor kártyázom, nem iszom.
Akkor miért ittam mégis,
hogy baszna meg a kurva isten,
mindig megfogadom.
Játszottam a saját pénzem ellen.

Hazakullogni és összebújni,
hátha azért kellett buknom,
hogy elfogadjam az érintést.

Nem lehet másra kenni, nincs mód jóvátenni,
az apróból kell holnap dohányt venni.
Nem kell aggódni, semmi sem valódi -
ismételgesd, segít megvigasztalódni.
A kutyád segít majd tovább élni,
a csajod is megérti.
Számolgatni kezdtek, mekkora szánalom.
"Nem lenne szabad a pénzemből játszanom."

Kár, hogy csak azt tudom kitörölni, mait írtam.
Ez i smár mekkora színlelés.
Megtörténtté tenni hogy tudnám,
hogy kezdjem el az életem?
Elég, ha csak nem emlékszem rá.

Ilyen sorokat írok, és tetszenek,
Ezzel nyugtatom magam.
Végül is ennyiért megérte
tíz perc alatt elbukni egy hónapot.


Hozott pontszám: 3/4

 

Peer Krisztián