– Begyön az ajtón egy snájdig férfi, mire a jány esze huss, kiugrik
előle az ablakon, oszt szer'vusz világ, messze inal. Haj-jaj, bárcsak
mán én is meghibbanhatnék kicsit attól a mézes szerelemtől!
Kétségkívül ez egy nagyon izgalmas könyv, mind alaposságában, mind
stílusában és különösen a karakterek megalkotásában rendkívül
színvonalas.
A második rész végén elszenvedett sokk miatt, immár jóval körültekintőbb voltam, és nem hagytam magam teljesen elszédíteni. folyt.köv.
De nem csak emiatt nem tudtam jól berendezkedni a jól ismert világban,
hanem úgy érzem, ez már egy jóval kimódoltabb rész volt a korábbiaknál.
Szó se róla, irtó nehéz lehet ennyi szálat kézben tartani és ilyen
remekül elvarrni, már pedig majd minden kérdés megválaszolást nyert.
Nagyon jó ötleteket vetett be a szerző, Márika lólopása
és izgalmas elemeket emelt be a regénybe a Magyar utca 20. ajtajának
kinyitásával. Micsoda élmény lehetett megtestesíteni Krúdy alakját,
ráültetni arra a pamlagra és csevegni engedni a Hangay lánnyal. Szellemi
kaland.
Csak ismételni tudom magamat és azt a rengeteg olvasót, aki nagyra értékeli a mindenre kiterjedő korhű ábrázolást. Ennek gazdagsága tényleg kimeríthetetlennek tűnik. Fájdalmas késként hasított belém a 2016. július 14-én íródott lábjegyzet (362 oldal), mely egy igazi gróf haláláról emlékezik meg. Aki nem vette esetleg észre, lapozzon oda, érdemes. Persze azt is megértem, aki ezt kihagyta, hiszen néha soknak is bizonyult a megjegyzés, aminek átlépése az olvasónak is megbocsájtható, hiszen az olvasás izgalmában, senki sem akar állandóan kizökkenni a hangulatból.
Amit kicsit bánok, hogy ez a rengeteg akció az érzelmek rovására ment. Vágytam volna jobban elmerülni a szereplőkben lezajló változások megízlelésében. Kicsit jobban meglebbentettem volna Abróczy báró titkát fedő leplet. Semmivel sem tudtunk meg többet, már-már érdektelen is tűnik, hogy mi történhetett korábban.
Nagy felütéssel zárul a könyv, egy óriási nyitott mondattal, muszáj lesz elolvasni a folytatást is.
A második rész végén elszenvedett sokk miatt, immár jóval körültekintőbb voltam, és nem hagytam magam teljesen elszédíteni.
Csak ismételni tudom magamat és azt a rengeteg olvasót, aki nagyra értékeli a mindenre kiterjedő korhű ábrázolást. Ennek gazdagsága tényleg kimeríthetetlennek tűnik. Fájdalmas késként hasított belém a 2016. július 14-én íródott lábjegyzet (362 oldal), mely egy igazi gróf haláláról emlékezik meg. Aki nem vette esetleg észre, lapozzon oda, érdemes. Persze azt is megértem, aki ezt kihagyta, hiszen néha soknak is bizonyult a megjegyzés, aminek átlépése az olvasónak is megbocsájtható, hiszen az olvasás izgalmában, senki sem akar állandóan kizökkenni a hangulatból.
Amit kicsit bánok, hogy ez a rengeteg akció az érzelmek rovására ment. Vágytam volna jobban elmerülni a szereplőkben lezajló változások megízlelésében. Kicsit jobban meglebbentettem volna Abróczy báró titkát fedő leplet. Semmivel sem tudtunk meg többet, már-már érdektelen is tűnik, hogy mi történhetett korábban.
Nagy felütéssel zárul a könyv, egy óriási nyitott mondattal, muszáj lesz elolvasni a folytatást is.
(Mondtam már, hogy nem szeretem a
sorozatokat? Függővé tesznek)
 | ||||||||||||||
| Böszörményi Gyula |
Hozott pontszám: 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése