Moggach, Deborah -Tulipánláz

"Nem messze, jodenbreestraati házában Rembrandt is egy ágyon heverő, meztelen asszonyt festett. Elhúzott függönyök mögül bukkant elő a párnák halmára támaszkodó Danaé, aki csupán karpereceit viseli. Zeuszt várja, hogy szálljon rá alá, záporozó aranyeső alakjában.
A festmény aranyban fürdik -aranyszínűek a függönyök, a magasban aranykerub pityereg, melegen aranyló az asszony bőre is. De hol az eső, és a közelgő szerető vajon tényleg isten-e? Inkább egy vén szolgálónak látszik.
A festmény az Ermitázs falán van, a legelbűvölőbb aktkép, amelyet Rembrandt valaha is festett. De ha nem Danaét ábrázolja, akkor kicsodát? Nevezték már Tóbiásra várakozó Ráhelnek, évekkel később Marsra várakozó Vénusz lett. De volt már Sámsonra várakozó Delila és Ábrahámra várakozó Sára is.
Ez idő tájt Rembrandt mélységesen szerelmes volt ifjú feleségébe, Saskiába.Nem lehet, hogy a kép csak egy asszonyt, egy vágytól sugárzó asszonyt ábrázol, aki a férjére várakozik?"

Az 1630-as években, Amszterdam ködös utcáin járunk. A világ itt is két részre szakadva őrli munkás mindennapjait. Az alsóbb réteg  cselédsorban éldegél, halászik, hajózik vagy valamilyen mesterséget űz, a gazdagok pedig elegáns ruháikban illegetik  magukat, kereskednek, hajózással vannak elfoglalva. E két réteg közé szivárog be, és követel egyre nagyobb teret magának a művészvilág. A festők egy része a tehetősebbek közé gyűrűzik be, de a legtöbbjük épp saját szerencséjét kovácsolja. Akarom mondani festi. Így Jan Van Loss is, akit felkér Cornelis Sandvoort, hogy fesse meg feleségével közös portréjukat. Cornelis hatvan egynéhány éves özvegyember volt, aki kereskedelmi hajózással nagy vagyonra és befolyásra tett szert az évek alatt. Csupán keresztényi szeretetből megsegített egy bajba jutott családot, s legnagyobb 20 év körüli lányukat, Sophia-t feleségül vette. Mondanom sem kell, hogy mi következik ebből... Bohózatba illő a cselekmények alakulása, de ez a bohózat a lecsupaszított tényeken túl, nélkülöz minden egyéb műfaji sajátosságot. 

A cselekmény, különösen a vége felé, már-már egy krimi izgalmának pergésében zajlik. Képtelenség megjósolni, hogy mi lesz a végkifejlet, bár összes kis érzékünkkel tudjuk, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki. Oly annyira sikerül a szerzőnek ezt a hatást az olvasóban elültetni, hogy azt vettem észre magamon, hogy áruló lettem. Nem kívántam a főszereplők szerencséjét. Lehet, hogy még mindig nem értem el az évek alatt a "teljesen semleges olvasó" minősítést, sőt ez biztos is, de sajnos ilyen mértékű erkölcsi züllést képtelen vagyok pártolni. Szóval, szegény főhőseink csak magukra számíthattak. Bár, ez sem igaz, hiszen lépten-nyomon olyan emberek válnak bűnrészeseivé történetüknek, akik saját korábbi  gyávaságuk levét isszák. Bohém kis gondolat ez a XVII. század elején, hogy mindent a szerelemért, talán ha Shakespeare tolla szaladhatott meg így. 

Jan Van Loss alakja révén részesei lehetünk a festők világának, a fejezetek elején található rövid kis idézetek is ebbe az emelkedettebb, halbűztől mentes alkotói szférába emelnek bennünket. De a flamand ködökben új, ismeretlen áramlatok is gomolyognak. Egy furcsa kis hisztéria üti fel a fejét, nem, nem az aranyláz, hanem a tulipánláz. A titokzatos kis hagymák  emberek sorsainak záloga. Halál vagy szerencse? Gazdagság, pompa vagy krach? A tőzsdék lelketlen világának porondján állunk, és ezen a helyen áll a szerelmes pár is. Sorsuk, a szerelmi boldogság vagy a bukás, e szeszélyes növényen múlik.

Nagyon jó kis regényt lehetett volna ebből kihozni. 

Deborah Moggach  utána járt a kor eseményeinek, a mindennapi életképek  korhűnek érezhetőek, a festészettel kapcsolatos részletek is jóra sikeredtek, akárcsak a tulipánláz gondolata. De összességében leginkább elnagyoltnak érzem irodalmi alkotásként. Egy kicsit belecsípek ebbe is, abba is érzésem van. A leggyengébb pontnak épp a tulipánokkal kapcsolatos kidolgozatlanságot gondolom. Viszont ez így, akár ebben a formájában is kitűnő alapja lehet egy forgatókönyvnek. Mint, ahogy Justin Chadwick is látott ebben fantáziát, és 2016-ban meg is filmesítette. Ezt még ugyan nem láttam, csak remélem, hogy nem nyúlt bele az események alakulásába annyira, mint tette azt  A másik Boleyn lány vászonra vitele során.

Deborah Moggach

 

 

 

 

 

 

Deborah Moggach-nak ezen kívül még egy könyve, a Libikóka jelent meg magyarul. Érdekes viszont, hogy abból a könyvből is készítettek filmet, sőt a The ​Best Exotic Marigold Hotel írását (Keleti nyugalom címmel) szintén adaptálták. 

 Hozott pontszám: 3/4