Amikor először hallottam erről a könyvről nem akartam elolvasni, tudomást sem vettem róla. Volt egyszer egy hasonló olvasmányom, legalább is azt hittem hasonló, Ficsku Pálnak a Gyerekgyár, ami úgy éreztem, hogy bár nem volt rossz könyv, de teljesen kimerítette érdeklődésemet arról, hogy az apák hogy élik meg a gyerekvállalással kapcsolatos dolgokat. (Ne haragudjatok kedves férfiak, ez nem rólatok szól, valahogy a másik nem véleménye sem villanyoz fel!)
Aztán olvastam róla egy értékelést, ami annyira megérintett, hogy képtelen voltam tovább várni, ismét minden előzetes tervemet áthágva, megvettem, elolvastam, és jól tettem.
Jól tettem, mert pontosan azzal a prózával íródott ez a könyv, ami nekem jól szokott esni. Ettől a pillanattól kezdve pedig, nem is számít a téma. Amit egyébként sem fed le a cím, bár azt gondolom, hogy ennek ellenére jó választás volt.
Egy kamaszfiú férfivé érésének jelentősebb állomásait ismerhetjük meg, mindezt időben ugrándozva, úgy, ahogy gondolataink csapongnak, a '90-es évek Magyarországán, Szombathelyen. A korszakok is egy-egy jelentősebb ecsetvonással jelennek meg, úgy, mint taxi blokád, vagy az Ausztriába Gorenje fagyasztókért kígyózók kocsisora, vagy épp főhősünk Gergő ügyeskedése, aki a környék első bioboltjának tulajdonosa. Az ifjúkori szerelmei is ugyanezekkel az apró momentumokból kiindulva lépnek a színre. Lili, aki gimiben eggyel felette járt, de kitörölhetetlen emléket hagyott maga után, majd Éva a főiskolás évekből, akivel később örök hűséget esküsznek egymásnak. Ennek a korszaknak elengedhetetlen kellékei a walkmanen hallgatott kazetták, a legmeghatározóbb zenék, amik életérzéseket próbálnak megjeleníteni. Bár időutazunk, óriásléptekkel trappolunk át ezeken az éveken, közben pedig óramű pontossággal tudjuk, hogy hol vagyunk. Ez egy számomra kicsit furcsa húzás volt a szerző részéről. Minden egyes eseményhez tartozik egy koordináta, Szombathely Szent Márton útja, Ferences templom, Király utca, Wesselényi utca, Zanót út, Sárvár, Gyöngyösherma, Csopak, Ábrahámhegy és persze Velem. Ez utóbbi az a biztos pont, ahonnan szinte minden indul vagy visszatér? Gergő gondolatai ugyanis sokszor a nagyapára terelődnek, akivel együtt jártak gombászni, forrást kiásni, és ahol az utolsó időt töltik a Évával a címben megjelölt szülés előtt.
Teljesen hétköznapi történet ez láthatjuk, a zamatát az adja, ahogy beléphetünk a főszereplő intim zónájába, ami nem mellőzi a szerelem testi kalandjait sem, mint ahogy térdig járunk a Lorca versek átirataiban is, hiszen Lili és Gergő kapcsolatában fontos szerepet töltöttek be a versek.
Sajnos a könyv nem csak helyszíneiben precíz, hanem az élet adta drámaiságában is. Mert a tragédia őket sem kerülheti el, s ez teszi lehetővé Gergő végleges férfivé válását, a felelősség felvállalása.
A könyv egyrészt rövidsége ellenére bőkezűen merít a gyermekkor eseményiből, másrészt stílusában inkább egyszerű, mint nagyratörő, és harmadrészről azt emelném ki, hogy őszinte. Emiatt a három dolog miatt lopta be magát a szívembe. Ja, és a versek...
Mint a telihold, föl az éjnek ketten
a fölszívódó szürkületben.
Egy istené volt gőgöd, míg sirámaim
-kinevettél, amikor sírni kezdtem-
megvakított galambok szemei,
vak feketék. Föloldozol, éjnek le, ketten.
Sírsz. Dúlt homokszíved ezer kis kvarckristálya
az agyagos-nyirkos homokkal elkeverten ,
porrá őrölt tükör. Szorítalak.
Erősen. Virrad. Erősebben.
A nap a zárt teraszajtón belép hozzánk,
és mint az árnyékom mellettem,
kibontja
piros korallágát az élet a gyűrött
halotti leplen.
Hozott pontszám: 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése