Sárhelyi Erika:
A világot sose kértem
A világot sose kértem
Tegnap sírtam – könnyek nélkül,
okát se tudva sajgott a lét.
Pedig az ég szépre kékült,
hogy így nyerje el a Nap kezét.
okát se tudva sajgott a lét.
Pedig az ég szépre kékült,
hogy így nyerje el a Nap kezét.
Mint egy ketrec, szűk lett a tér,
lelkem fönnakadt a rácsokon.
Meggyötört, hogy nem értettél,
mintha volnál másik száz rokon.
lelkem fönnakadt a rácsokon.
Meggyötört, hogy nem értettél,
mintha volnál másik száz rokon.
Pedig csak karod hiányzott,
s hogy arcom két kezedbe rejtsem.
Sose kértem a világot…
csak érezd, ha fellobogsz bennem.
s hogy arcom két kezedbe rejtsem.
Sose kértem a világot…
csak érezd, ha fellobogsz bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése