Ismét egy rendkívül fiatal, elsőkönyves szerzőt és könyvét fogom bemutatni, Krausz Emmát, akit a Twister Media Kiadó karolt fel és a [bekezdés] program keretén belül támogatott (bővebben: bekezdes.twister.hu). Szerintem jól tette, mert amiről írt az fontos, és jó, ha több oldalról látunk egy ilyen történetet.
"Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel."
Nem szeretnék a cselekményről többet elárulni én sem, ennyit oszt meg velünk a könyv fülszövege, de már ebből is kiderül, hogy egy teljesen aktuális témát boncolgat a szerző. Ha kiderül környezetünk valamely tagjáról, hogy saját neméhez vonzódik, talán már meg sem lepődünk, de azt már nem merem biztosan állítani, hogy mindenki végiggondolja, mivel jár egy ilyen másság.
Egy véletlenül elesett pillanatból indul ki az Osztálykép története, melynek titka talán nagyon sokáig felszín alatt tudott volna maradni. Abba már bele sem merek gondolni, hogy addig micsoda károkat okozott volna az egyénben. Egy kilátástalannak tűnő szituáció, ami képes lehet egy járható utat kitaposni magának. Szeretem azokat a könyveket, melyek egy fiatal számára előremutató megoldást tudnak kínálni.
A cím találóan kapja el a lényeget, ez egy osztálykép, ahol az egyéni arcvonások mögött egyéni vágyak, fájdalmak, tragédiák bújnak meg, melyek képesek a fiatalok életét befolyásolni. A felnőtt szerepe ebben a helyzetben, hogy látszólag háttérben maradva aktív legyen. Szerencsére a 11. b. osztályban is van egy ilyen tanár, akinek helyén van az esze. Sokszor érzik eszköztelennek magukat a tanárok, pszichológusok és egyéb szakemberek, de az Arany Lászlóban van egy Szalay tanár úr, akit bár ugyanolyan eszköztelennek gondolnánk, de mégsem az. Van szeme észrevenni a diákok viselkedésében azokat az apró jeleket, melyek ha nem is fedik fel a titkukat, de árulkodnak. Nem csak szeme, de esze és kreativitása is van, sőt bátorsága is akad meglépni ezeket a teljesen abszurd ötleteket. Páros feladatra jelöli ki Ákost és Leventét. "Meglépteti" velük azokat a lépéseket, amiket maguktól soha nem tettek volna meg. De nem csak ennek a két diáknak ad ilyen módon esélyt, hanem Dorinának és Idának is, akik ugyanolyan hangsúlyosan élik meg a maguk baját.
Kicsit az értékelésből kiszólva szeretném megjegyezni, hogy nem ez az első "young adult" kategóriás könyvem, ahol a szétcincáló lelki megpróbáltatások megoldásához a szerzők minket, felnőtteket hívnak. (Bence Blanka - Pulcsiban alszom) A kamaszok is tőlünk várják, hogy tüskés páncéljuk ellenére bemerészkedjünk a saját várkastélyukba.
Az Osztálykép elsősorban a nemi identitás megtalálására teszi a hangsúlyt, de szerepet kap a gyász feldolgozása, önmagunk keresése, iskolai szekálások és a barátság kérdése is. Nekem nagyon tetszett a Krausz Emma által választott hangnem, teljes mértékben át tudtam érezni a fiatalok helyzetét, kicsit az osztály tagja lehettem, kicsit szülő, kicsit tanár, kicsit barát. Jó volt megtapasztalni, hogy lejjebb tudtunk menni egy szinttel, nem ragadtunk le a tinik külsőségeinél. A végét túl idealisztikusnak éreztem, kicsit árnyaltabb befejezést vártam.
A kötet a 2018-as gyermek és ifjúsági kategóriás Merítés-díjért száll ringbe.
Krausz Emma (Kép: a szerző saját oldaláról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése